Mégsem Napóleon csapatai lőtték szét a Szfinx orrát

A különös lényt egy mészkőtömbből faragták ki, a tudósok szerint 4600 évvel ezelőtt készült. Építésére Khefrén fáraó adott parancsot, akinek a piramisa előtt áll. Az emberfejű, oroszlántestű szobor 57 méter hosszú és 20 méter magas, alakját rejtély övezi. Az arabok Abul Holnak, a Rettegés Atyjának nevezték, a 18. és 19. századi látogatók pedig azt tartották, hogy egy rég eltűnt, rendkívüli ókori civilizáció alkotása.

A legenda szerint az orr vesztét Napóleon katonái okozták, akik az 1798-as megszállás során ágyúikkal a szobornál gyakorlatoztak. De tényleg ekkor veszett oda a szfinx orra? A kérdés tisztázásában a korabeli grafikák segíthetnek, ámbátor azokon sokszor csak nehezen vehetők ki a részletek. Emellett egyes esetekben az is elképzelhető, hogy a művészek akkor is orrot rajzoltak neki, ha már nem volt: ettől ugyanis a szobor egzotikusabb és még különlegesebb lehetett.

Ami biztos: a középkor folyamán legtöbbször csak a fej látszott ki a homokból, amin már a mamelukok tüzérei is többször gyakorlatoztak. A 14. században aztán mély barázdákat véstek rá, mivel a Korán tiltja a hasonló emberábrázolásokat. 1743-ban a brit író és utazó, Richard Pococke számolt be naplójában a Szfinx felkereséséről, és a könyvében közzétett illusztráción még érintetlennek tűnik az orr. Pococke a könyv megjelentetése előtt hat évvel járt Egyiptomban, ám az 1767-es kiadás kapcsán újra felkereste a helyet, és ekkor már ennek hiányáról írt. Így talán elképzelhető, hogy az orr ekkor törhetett le, valamilyen ismeretlen okból.

Az 1698-as vázlat

Ezt támasztja alá Cornelis de Brujin 1698-as vázlatrajza is, illetve Frederic Louis Norden 1755-ös rajza: az előbbin igen, míg az utóbbin már nem látható a tökéletesnek kevéssé mondható nózi. Mindezek pedig azt jelenthetik, hogy egy újabb mítosszal lettünk szegényebbek: amikor Napóleon csapatai megérkeztek a Nílus mellé, a Szfinxnek már közel 50 éve nem lehetett orra.

Norden rajza 1755-ből

De mi történt az orral - teszi fel a kérdést a cikkíró, aki szerint talán az oszmánok és mamelukok összecsapásainak áldozatává válhatott ez a műremek is. 1816-17-ben egy Caviglia nevű genovai kereskedő tett kísérletet a szobor megtisztítására, nem sok sikerrel. 1853-ban Auguste Mariette, az Egyiptomi Régészeti Szolgálat megalapítója próbálta a Szfinxet megszabadítani a homoktól, munkáját Gaston Maspero folytatta. Emile Baraize, francia mérnök még alaposabb munkát végzett. Nem csupán a test mellett ásott, hanem megtalálta az ókori helyreállítási munkálatok során használt kőtömböket is.

A Szfinx nyomában

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

­nyár
Múlt-kor magazin 2020

• Agyagból készült a legősibb és legnagyobb maja építmény
• Főszerkesztői köszöntő
• Az erotika stílusa: Josephine Baker
• A kis magyar–osztrák háború és következményei
• Beilleszkedési kényszerpályán a délvidéki magyarság
• Erdélyi életstratégiák Trianon után
• A kárpátaljai magyarság megszállás alatt
• A felvidéki vármegyék és Csehszlovákia létrejötte
• Erdélyi fatányéros orosz jazzel