Popeye-re emlékeztettek a Neander-völgyi férfiak

"Szuperférfiasságukat" egyrészt életmódjuknak, az éghajlatnak és a génjeiknek, másrészt a csaknem kizárólag húsból álló étrendjüknek köszönhették. Az A Fossil Human Humerus From Khvalynsk: Morphology And Taxonomy című tanulmányt az Orosz Tudományos Akadémia Régészeti Intézetének kutatói Marija Mednyikova professzorral az élen jegyzik.

Megállapításuk szerint az anatómiailag modern emberrel összehasonlítva a Neander-völgyi ember nagyobb izomtömeggel rendelkezett. A másik eltérés a nemek között megmutatkozó különbség, ugyanis különösen erőteljes volt a férfiak jobb karjának izomzata, ami a Neander-völgyi ember vadászati módszereivel magyarázható.

"A Neander-völgyi vadászok nem íjjal és nyíllal ejtették el távolból a zsákmányt, hanem szemtől szembe küzdöttek meg vele, közvetlen közelről döfve a dárdát a kiszemelt áldozat testébe" - magyarázta a Discovery Mednyikova. S bár a Neander-völgyi asszonyok sem voltak gyenge virágszálnak nevezhetők, esetükben nem volt különbség a jobb és bal kar fejlettségében.

Az orosz antropológusok szerint a Neander-völgyi embert megkülönböztette a hormonháztartása is az anatómiailag modern embertől - különösen magas volt az androgén, azaz a férfi nemi hormonok szintje. Mint kiemelték, ehhez hasonlatos hormonszinteket sem normál fiziológiás állapotban, sem betegségekkor nem észleltek a modern embernél. E sajátosságot részben az étrendjüknek köszönhették a zömmel zord, északi éghajlatú területeken élő, csaknem kizárólag hússal táplálkozó Neander-völgyiek.

Mint Mednyikova rámutatott, a hideg éghajlatú, gyér vegetációjú térségekben kevés volt az ehető zöldség és gyümölcs, így a Neander-völgyi ember "szakavatott" vadásszá vált, előszeretettel ejtette zsákmányul az olyan nagytestű növényevőket, mint a mamut vagy a szarvas. Étrendjük csaknem kizárólagosan fehérjékből és zsírokból állt, amelyek kihatottak a hormonháztartásukra és a csontjaikra.

Érdekes megállapításokat tettek a csontozat szerkezetére is a kutatók, akik egy Neander-völgyi férfi felkarcsontját vizsgálták meg. Az illető a mai oroszországi, Szaratov megyei Hvalinszk környékén élt mintegy százezer évvel ezelőtt. A fosszíliát röntgen és CT-vizsgálatnak vetették alá. A felvételek rendkívül vastag "csontfalakkal" körülvett szokatlanul szűk velőüreget mutattak ki. A vastag "falak" a csontozat erőteljes mineralizációjának (ásványi anyagok felvételének, beépülésének) volt köszönhető.

Ugyanakkor androgenikus testalkatuk alapján arra lehet következtetni, hogy szervezetükben magas volt a szteroid hormonok szintje, az utóbbiak viszont csökkenthetik a csontok mineralizációját.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

nyár
Múlt-kor magazin 2019

• III. György, az elmebeteg „zsarnok”
• Régi csibészek
• Bajos Lajos mesevilága
• Thomas Alva Edison, a Menlo-parki varázsló
• A számok slampos grófnője
• A rendszerváltoztatás belülről
• Ki tálalt tarhonyát a sziámi királynak?
  
• Hét zenész, aki 27 évesen halt meg
• Kilincs a túloldalon