Római megálló a Borostyánút mentén
2010. június 21. 15:33 MTI
Egy, a hajdani Borostyánút mentén fekvő, az i.sz. 2. századból származó római kori útállomás nyomait fedezte fel egy magyar és osztrák régészekből álló kutatócsoport a Vas megyei Nemescsó közelében, mindössze tíz kilométernyire az osztrák határtól.
Korábban
Kiss Péter, a Savaria Múzeum régészeti osztályvezetője elmondta, hogy az ötszáz négyzetméter alapterületű egykori épületkomplexum - amelyet az Osztrák Régészeti Intézet és a Savaria Múzeum régészeinek a Borostyánkő út projektben együttműködve sikerült megtalálniuk - egy nagy, részben fedett belső udvarral és oldalsó, toronyszerű helyiségekkel rendelkezett kiváló infrastruktúrát kínálva a Borostyánúton utazók számára.
Az antik útállomás felfedezése a régészek szerint nagy jelentőséggel bír a római kori távolsági szállítás és közlekedés kutatása számára, a leletek ugyanis azt mutatják, hogy a közlekedési infrastruktúra - a maihoz hasonlóan - az akkori mobilitáshoz kitűnően illeszkedett. A forgalmas kereskedelmi út egy 7 méter széles, tömör kavicsozott főút volt, amelyen a Római Birodalom északi határától, Carnuntumtól (Alsó-Ausztria) az Adriai-tenger északi partjáig lehetett utazni.
A legfontosabb közlekedési eszköz teherszállításra akkoriban az ökrök által vontatott szekér volt. Ez legalább 1,2 méter széles nyomtávval rendelkezett, ami a 7 méter széles úton elegendő előzési helyet kínált gyorsabb járműveknek. Egy ökörfogat átlagosan mintegy 11-14 kilométert tett meg naponta. Ezután cserélni kellett az ökröket, vagy pihenőt tartani. Gyalogosok ennek a távolságnak átlagosan a kétszeresét tették meg, de katonai lovasok hétszeres távolságot is teljesíthettek egy nap alatt.
A nemescsói eredmények alapján látható, hogy a Borostyánút e szakaszán az útállomások elhelyezkedését az ökörfogatok által egy nap alatt megtett távolság határozta meg. Az állomásokon fogatot lehetett váltani, de ott is lehetett éjszakázni, megetetve a lovakat és ökröket. Előfordult, hogy az állatok már nem is tudtak tovább haladni, az elhullott állatokat az út menti árkokban temették el.

A római kori útállomások - hasonlóan a mai autópályákhoz - minden, az utazók számára szükséges infrastruktúrával rendelkeztek: szabad felületek a járműveknek és állatoknak, az épület körüli belső udvar fedett részén pedig szálláshelyek az utazóknak.
Támogasd a
szerkesztőségét!

történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.


Szovjetunió
- Miért kerülnek ismét használatba a hidegháborús bunkerek Norvégiában?
- A korabeli sajtó szerint Spanyolországba menekült Sztálin legkegyetlenebb bizalmasa
- Rejtélyek övezik a világbajnok orosz sakkozó halálát
- Reagan csillagháborús terve gazdaságilag térdre kényszerítette a Szovjetuniót
- A Horthy-korszakban és a kommunista diktatúra alatt is megtalálta a számításait Szekfű Gyula
- Közel száz év után kerültek haza a 48-as lobogók
- Szuszlov, a szovjet „másodtitkár”
- A Föld legmélyebb kútja - a mélyfúrás története
- Elfeledett sorsok: spanyol matrózok a szovjet gulágon (folytatás)
- Az istenek zenéje visszhangzik az ókori Szelinoszban 20:47
- A Lavau-i herceg sírja: a kelta főméltóság utolsó nyomai 19:03
- Batthyány Gyula koncepciós pere 18:05
- Európai típusú őskori eszközöket találtak Kínában 16:13
- Kultúrák metszéspontjában – Spanyolország mesés mór öröksége 15:14
- Felvirágoztatta Egyiptomot Hatsepszut, Ámon leánya 15:04
- Eger oroszlánjaitól a „lámpás hölgyig” – hét híres önfeláldozó nő 14:20
- A Selyemút „Vörös Hercegnője” 13:34