Középkori birtokközpontot tártak fel a Hajógyári szigeten

"Ilyen jellegű, teljes egészében feltárt birtokközpont eddig Magyarországon még nem került elő. Egy nagyobb birtokhoz tartozhatott, ahol a környező földeken megtermelt terményeket raktároztak. Egyelőre nem tudjuk megmondani, hogy kié lehetett a birtok, ugyanis semmiféle írásos, okleveles adatunk nincs. Óriási meglepetés volt, nem volt semmiféle olyan adat, amely alapján egyáltalán feltételezni lehetett volna a birtokközpont létét" - mondta Tóth Anikó, a Budapesti Történeti Múzeum régésze.

Ismertetése szerint a birtokközpont időben és térben két részre bontható: egy korábbi, nagyobb alapterületű telep, valamint egy későbbi, kisebb egység különíthető el. A korábbi egységet egy nagyméretű, trapéz alakú, széles, mély árok vette körül, amelynek bejáratát keleten két nagyméretű cölöplyuk határolja: itt épp hogy átfért egy szekér.

"Az árok jelentős területet vett körül, ahol nagy földbeásott pince jellegű vermek voltak. Itt tárolták a birtokról összegyűjtött terményt, de valószínűleg mindenféle karámok is voltak, ahol az állatokat tartották. Az árkon kívül, attól északra egy nagyméretű, 19,8-szor 6 méteres, kőalapozású épület maradványai kerültek elő. Nem a házat védték, hanem az árkon belül a terményt, a jószágot. A birtokról összegyűlt termény, az állatok számítottak értéknek, azt őrizték így" - magyarázta a régész.



Mint kifejtette, a legkorábbi edénytöredékek a 13. század végéről származnak, ekkor létesülhetett a birtokközpont, amelynek életében a 15. század első felében nagy váltás következett be, ekkor temették be a nagy árkot, az összes gödröt. "A házat is a 15. század első felében töltötték be, tehát akkorra ez is elpusztult. Utána a déli részen egy kisebb körítő árok létesült, amely egy másik épületet vett körbe. Pontosan nem tudjuk meghatározni az időpontot, de egészen biztos, hogy a 15. század második felénél korábbi nem lehet, és legkésőbb a 16. század közepe táján elpusztult. Itt az a különleges, hogy már az épületet vették körbe az árokkal, az épületet védték" - emelte ki Tóth Anikó.

A leletek között rengeteg, a 13. század végétől a 15. század közepéig tartó periódusból származó kerámia van. Sok a mezőgazdasági jellegű vaslelet is: patkók, szögek, földművelési eszközök kerültek elő, de találtak néhány pénzérmét is, köztük egy Zsigmond király korabelit, amelyre a ház pincéjében leltek.

"Nagyon nagy szerencsénk volt, a feltárásra kijelölt területbe teljes egészében beleesett a lelőhely. Mindenestől fel lehetett tárni a birtokközpontot, és elég pontos képet kaphattunk róla. A kerámiaanyag restaurálása és korszakolása után nagyon szépen kirajzolódik majd, hogyan fejlődött a birtokközpont. Meghatározhatjuk egyrészt, hogy mikor temették be az egyik pincét, és ásták ki a másikat, vagy hogyan használták a kutakat egymás után. A lényeg éppen az, hogy az egész birtokközpont fejlődését fel lehet vázolni, nem csupán egy kis részéét" - összegezte a régész.

Részletek a feltárásról a Budapesti Történeti Múzeum honlapján olvashatók.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

nyár
Múlt-kor magazin 2011

• Az örökség
• Akiknek tényleg a Balaton a Riviéra
• A közös kód
• Budapesti olimpiai álmok: az 1955-ös fiaskó históriája
• A Délvidék megszállása 1941-ben
• Nyugdíjvita a rendszerváltás után, avagy pedikűrollóval a határozatdzsungelben
• A Meidzsi-reform bevezetése a feudális Japánban
• Lengyel középiskola Balatonbogláron a második világháború alatt