2024. őszi különszám: Ármány és szerelem a Fehér Házban
ITT vásárolhatsz termékeinkből

Vértanúkultusz Aradon

2009. október 6. 11:31 M. Lovas Krisztina

A szabadságszobor hányattatott története

A szobor óriási hatást váltott ki a közönség soraiban. A még 1877-ben kiírt pályázatot eredetileg Huszár Adolf, a pesti Petőfi szobor alkotója nyerte, ám 1885-ben bekövetkezett hirtelen halála megakadályozta abban, hogy befejezhesse monumentális művét. Egy fiatal szobrászra, Zala Györgyre esett a választás, hogy Huszár filozófiájának szellemében, de saját elképzeléseit megvalósítva fejezze be a műalkotást. Zala a koncepciót megőrizve, az alakok könnyedebb megformálásával sok helyen eltért az eredeti tervtől, s a kortársak szerint is egy sokkal kifejezőbb és művészibb alkotást hozott létre.



A szoborcsoport központi figuráját, Hungáriát az ő elképzelésében egy karcsúbb, könnyedebb, nemzeti jellegeket viselő, a honfoglalás korát idéző párducbőrbe burkolt, varkocsba font hajú nőalak váltotta fel, egy boldogabb jövő nyugodt kifejezésével az arcán. Fején a Mátyás híres fekete seregében használt sisak látható, a Szent Margitnak tulajdonított, a Margit szigeten talált diadém másával övezve. Előre nyújtott jobb kezében a hősök örök dicsőségét hirdető tölgy- és babérkoszorút tart, bal karján Mátyás király pajzsának mását viselve Szent István kardjára támaszkodik. Arcát a későbbi ezer pengős is megörökítette.

A szobor talapzatánál elhelyezkedő négy allegorikus alakzat közül Zala az "Ébredő Szabadság" kompozícióban a Szabadság alakjának kifejezőbb mozgást biztosított, a reá tekintő géniusznak pedig fiatalabb testet kölcsönzött. A "Harckészség" nehézkes szakállas alakját, amelybe Huszár magát akarta megmintázni, egy klasszikus formájú sisakos fiatalemberrel helyettesítette. Az "Áldozatkészség" központi figurája Huszárnál egy ékszereitől éppen megváló, toalettjével bíbelődő nőalakot idézett. Zala a nőt, ruháját kissé leegyszerűsítve, haját magyaros hajviseletbe rendezve úgy ábrázolta, amint a fejéről a diadémot éppen leemeli és a haza oltárára helyezi. A "Haldokló harcos" is új értelmezést kapott azáltal, hogy az őt támogató, tekintetével az égre néző, az Úr irgalmáért könyörgő nőalak nem a pusztulást, hanem az új élet reményét sugallta.

A szemtanúk könnyekig meghatódtak a lepel lehullásakor. Munkácsyné, aki férjével erre az alkalomra Magyarországra látogatott, zokogva rohant kezet szorítani a mesterrel. A talapzaton körben elhelyezett, a vértanú tábornokok élethű arcképeit ábrázoló domborművekkel szembesülve, a hozzátartozók is elérzékenyültek.



Az aradi szabadságszobor Magyarország feldarabolását csak néhány évvel élte túl. 1925-ben elbontották és darabjait először a helyi tűzoltólaktanyába, majd az aradi várba szállították. Az egykori Szabadság tér ma Avram Iancu nevét viseli, aki Bécs támogatását élvezve, 1848-ban fegyveres felkelést szervezett a magyarok ellen az erdélyi román parasztok között. A téren 1960 óta a román katonák emlékműve áll. Az aradi várból a szobor 1999-ben szabadult ki. Ekkor a magyar és a román igazságügy miniszter megegyezése értelmében restaurálásra a minorita rendház udvarára szállították. Annak ellenére, hogy 2002 novemberében az aradi városi tanács jóváhagyta, hogy a szabadságszobrot az un. Tűzoltó téren állítsák fel, 2003 szeptemberében a hatóságok leállították a szobor talapzatának munkálatait.

Drámai hangú politikai viták sora következett, a döntés a nagypolitika kezébe került. Végül az RMDSZ elnöke és a román miniszterelnök személyes találkozójának eredményeképpen sikerült megegyezésre jutni, és 2003 márciusában a román kormány határozatot fogadott el, amelynek értelmében az aradi Tűzoltó téren román-magyar megbékélési parkot hoznak létre. Ennek keretében végül 2004. április 25-én került sor a Szabadságszobor második felállítására. Az ünnepségen magyar részről beszédet mondott Markó Béla, az RMDSZ elnöke, Medgyessy Péter akkori miniszterelnök és az Országgyűlés alelnökeként Dávid Ibolya. Románia képviseletében a művelődési és egyházügyi miniszter, valamint Arad város polgármestere beszélt. Az Európai Uniót Jonathan Scheele, az Unió romániai nagykövete képviselte.

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

2024. ősz: 1944 – A szégyen éve
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
12 450 ft 9 990 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 14 990 Ft

Az aradi vértanúk kivégzése

A szabadságharc leverését kegyetlen megtorlás követte. A közkatonák ugyan amnesztiában részesültek, de ez nem büntetlenséget jelentett, sokukat a császári seregbe sorozták be. A magasabb rangú tisztek, tisztviselők és képviselők hadbíróság elé kerültek, a tárgyalások sorrendjét a "bűnösség" foka határozta meg. Először Pesten gr. Batthyány Lajos volt miniszterelnök, Aradon pedig a honvédsereg önálló seregtestet vezénylő főtisztjeinek perére került sor. Batthyányt még 1849 januárjában letartóztatták, és végül az olmützi törvényszék ítélte - felsőbb utasításra - kötél általi halálra. Haynau október 5-én erősítette meg az ítéletet. Aradon a 13 tábornokot és egy ezredest szeptember 26-án ítélték felségsértés és lázadás miatt halálra. Haynau ezt 30-án jóváhagyta, de Gáspár András, Ferenc József egykori lovaglómestere büntetését végül börtönre változtatták. A kivégzéseket október 6-ra, a bécsi forradalom évfordulójára időzítették. Batthyány előző éjjel egy becsempészett tőrrel nyakon szúrta magát, ezért nem lehetett felakasztani. A helyi parancsnok saját hatáskörben "porra és golyóra" változtatta az ítéletet, ami miatt Haynau idegrohamot kapott. A gróf nem engedte, hogy bekössék a szemét, és maga vezényelt tüzet, utolsó szavai három nyelven hangzottak el: "Allez Jäger, éljen a haza!" Aradon ugyancsak október 6-án végezték ki a 13 honvédtábornokot: Aulich Lajost, Damjanich Jánost, Dessewffy Arisztidot, Kiss Ernőt, Knézich Károlyt, Lahner Györgyöt, Lázár Vilmost, Leininger-Westerburg Károlyt, Nagysándor Józsefet, Poeltenberg Ernőt, Schweidel Józsefet, Török Ignácot és Vécsey Károlyt. (Lázár Vilmos csak ezredes volt, de a köztudat őt is tábornokként tartja számon.) A holttesteket elrettentésül estig az akasztófán hagyták, de ezzel éppen az ellenkező hatást érték el, mert a kivégzés helye valóságos búcsújáró hellyé lett. Az ellentmondó statisztikák szerint a megtorlás során mintegy 500 halálos ítélet született, s körülbelül 110-et hajtottak végre. A legismertebb emigránsokat in effigie - távollétükben - végezték ki, azaz nevüket egy akasztófára szögelték. Másfélezer embert ítéltek sokévi börtönre vagy változtatták erre a halálos ítéletet, a honvédsereg állományának 25-30 százalékát besorozták és hét évet kellett szolgálniuk távol a hazától. A bosszúhullám csak 1850 júliusától mérséklődött, amikor az európai felháborodás miatt a bécsi udvar nyugdíjazta a "hatáskörét túllépő" Haynaut.

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!

Bezár