Közzéteszik a nagy éhínség dokumentumait
2009. március 9. 11:49
Oroszország történelmi lépésre szánta el magát: megjelentették az 1930-as évek hatalmas éhínségére vonatkozó szovjet dokumentumok első kötetét. Az orosz illetékesek szerint a katasztrófa a tapasztalatlanság és félretájékoztatottság eredménye volt, míg Ukrajna hivatalosan továbbra is népirtásként értékeli az akkor történteket.
Korábban
A szovjet éhínséggel kapcsolatos iratokat bemutató kötetek első darabja 6000 dokumentumot mutat be, amelyek nagy részét csak nemrég oldották fel a titkosítás alól. A lépés egyben nyitás a múlt megismerése felé is, hiszen az éhínség említése, vagy a túlélők megszólaltatása évtizedekig tiltott- és tabutémának számított az országban. A könyvet és a mellé csatolt DVD-t az orosz történészek és levéltárosok február 25-én tartott moszkvai tanácskozásán mutatták be.
Az 1932-33-as éhínség mögött személyesen Sztálin állt - állítják az ukránok, akik szerint az egykori diktátor a kolhozosítás során saját földjeik és terményeik feladására és beszolgáltatására kötelezte a parasztokat, megfosztva ezzel őket megélhetésüktől. Az igen gazdag mezőgazdasággal rendelkező ország kincseit ezután a Szovjetunió gyors ipari fejlődésének finanszírozására használták, hiszen hatalmas szükség volt a hasonló exporttermelésből származó bevételekre. Ennek megvolt az ára: több millió ember halt éven az elkövetkező évek során.
Az ukrán Nemzeti Tudományos Akadémia Demográfiai és Szociális Kutatóintézete által közzétett adatok szerint a holodomor során az ukrán városokban 940 ezer 15 és 60 év közötti munkaképes korú lakos, 262 ezer idős ember és 800 ezer gyermek halt éhen. A falusi lakosság körében az éhínség 660 ezer munkaképes és 242 ezer idős korú személy, valamint 594 ezer gyermek életét követelte.
A kutatók a most kiadott könyvben a Kreml hivatalos politikájához igazodva mutatják be, hogy az éhínség nem csupán Ukrajna területére korlátozódott, és annak áldozatai nem származásuk vagy nemzetiségük, hanem társadalmi helyzetük miatt haltak meg. Ennek alapján pedig szerintük az akkor történtek nem minősíthetők népirtássá, hiszen ahhoz az ENSZ definíciója alapján nemzeti, etnikai, faji vagy vallási alap szükséges: az egyes osztályok elpusztítása „csupán” belpolitikai kérdés.
Akadnak azonban olyan történészek, akik szerint Sztálin nem cselekedett volna így, ha tudja milyen hatással járt ez a rendelet. Viktor Kondrasin történész szerint sem a diktátor, sem más vezetők nem terveztek hasonló éhséget, és az csupán a rosszul megtervezett és végrehajtott kollektivizálás következménye volt.
Vlagyiszláv Versztiuk, az Ukrajnai Nemzeti Emlékezet Intézete igazgatója azonban vitatja a hasonló állításokat, és szerinte maga Sztálin adott ki 1933 januárjában egy olyan rendeletet, amelyben a következővel fenyegette meg az ukrán parasztokat: „adjátok nekünk a gabonátokat, különben meg lesztek büntetve!” A történész szerint a diktátor ezzel a lépéssel a korábbi önállóságát részben őrző Ukrajnát akarta végleg megtörni, és betagozni a centralizált Szovjetunióba. Ezzel egyben példát is statuáltak: a Holodomor olyan hatásos volt, hogy az ukrán kutató szerint a továbbiakban minden ellenálló tagköztársaság előtt felrémlett, hogy ha nem engednek a centralizálási törekvéseknek, Sztálin kiéheztetheti őket.
Vlagyimir Kozlov, az Orosz Állami Levéltár vezetője viszont visszautasította az ukránok vádjait. Szerinte ugyanis nem létezik egyetlen olyan dokumentum sem, amely bebizonyítaná, hogy ez az akció közvetlenül az ukránok ellen irányult volna. Versztiuk erre azzal vágott vissza, hogy persze, hogy nem létezik, hiszen a bolsevikok semmi hasonlót nem írtak le. Ezt az elméletet szerinte az igazolja a legjobban, hogy amikor a Kreml már látta, hogy hová vezet a gabona elszállítása, nem változtatott politikáján, hanem tovább folytatta a kollektivizálást. Ez utóbbi kijelentést támasztja alá Jelena Tiuruna, az Orosz Állami Gazdasági Levéltár vezetője is, aki szerint a vezetés pontosan, a legapróbb részletekig tudta, hogy mi történik azokon a területeken, ahonnan elvitték a gabonát.
A két ország vitája így tovább folytatódik az ügyben, és a kérdés objektív feltárását illetően igencsak nehéz józan hangot találni. Valerij Tiskov, az Orosz Tudományos Akadémia egyik kutatója éppen ezért pontos elemzésre szólította fel tudóstársait, mert szerinte a két ország mostanra egy végtelen, aktuálpolitikai felhangokkal terhelt számháborúba bonyolódott.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
- Máig nem derült fény a hírhedt géprabló, „D. C. Cooper” kilétére 20:20
- Egyedi humorával nyűgözte le a közönséget Latabár Kálmán 18:05
- Macbeth, a tragikus hős és VI. Jakab, a boszorkányos király 16:05
- A protestánsok sérelmei vezettek az első defenesztrációhoz Prágában 15:05
- Az aszódi Podmaniczky–Széchényi-kastély 10:35
- Megpecsételte Napóleon sorsát a végzetes oroszországi hadjárat 09:50
- Saját országának nevét is megváltoztatta Mobutu, Zaire elnöke 09:05
- Utolsó pillanatáig nevettetett Harry Einstein, a nagy komédiás tegnap
