Óvóhelyként szolgáltak a Nemzeti Múzeum pincéi

Fettich Nándor régész ún. ostromnaplóját sokáig valamiféle titok övezte. A kilenc, számozott gépelt példányban létező dokumentumból csak 1996-ban jelentek meg az első részletek. Akik még személyes ismerték Fettichet többre számítottak, mivel nekik egy részletezőbb naplóról volt tudomásuk. Végül nekik lett igazuk: 1999 őszén a régész családja átadta az eredeti, kézzel írt füzeteket. Ezek valóban sokkal több információt tartalmaztak a Magyar Nemzeti Múzeum ostrom alatti életéről.

A kéziratok tanulmányozása után világosan kiderült, hogy a gépelt példány voltaképpen kivonatként funkcionált. De a naplók leszármazási „táblája” tovább bonyolódott, amikor előkerült egy újabb füzet: ennek 26 oldala megegyezett a gépelt verzió szövegével. A változatok egymáshoz való viszonyát nehéz megállapítani. Nehezen elképzelhető, hogy Fettich egyszerre két naplót vezetett volna. Inkább az a valószínűbb, hogy az eredeti szövet kivonatolva készített egy ál-naplót, és ezt gépelte át még az 1960-as évek elején.

Bárhogy is történt, a napló alapján megelevenednek a Magyar Nemzeti Múzeum pincéjének háborús mindennapjai. Igaz, mint általában az ilyen típusú forrásokat, ezt a naplót is kellő kritikával kell szemlélnünk, mivel szubjektív volta miatt óhatatlanul is bizonyos dolgok/személyek előtérbe kerülnek, vagy éppen háttérbe szorulnak. Ugyanakkor a pincében élők közül egyedül Fettich szánta rá magát, hogy az eseményeket megörökítse, a hivatalos iratok egyáltalán nem árulkodnak az ostrom alatti lét megpróbáltatásairól. Egyértelmű, hogy Fettich főként magát állította a történések középpontjába, de minden bizonnyal ezt annak is köszönhette, hogy német és orosz nyelvtudásának köszönhetően mindkét féllel meg tudta magát értetni. A férfi a nehéz helyzetekben is feltalálta magát, és az a cél vezérelte, hogy a Múzeum pincéjébe menekült embereket és a műkincseket megmentse.

A szovjetek először 1945. január 16-án léptek a Magyar Nemzeti Múzeumba. Fettich meg is jegyezte: „Nevezetes nap! A múzeum lakóinak legnagyobb része ekkor látott először vörös katonát!” A „lakók” pontos létszámáról nincsenek egyértelmű adataink. Többen a Magyar Nemzeti Múzeum munkatársai voltak. Méri István régész, Kretzói Miklós geológus, Huszár Lajos numizmatikus, Györke József és Kriván Mihály könyvtárosok, Ipacs Pál restaurátor, Nemeskéri János antropológus, Tasnádi Kubacska András paleontológus, Bezdek Ferenc kertész, Szabó Ferenc gépész. Más intézményekből is érkeztek ide menekültek. Molnos Lipót a párizsi Magyar Intézetet irányította, Fehér Miklós az egyetemen tanított. Érdekes, hogy a pincékben franciák is tartózkodtak. Pierre Moorgat követségi tisztviselő volt, Perre Gauthé díjtalan gyakornokként dolgozott a Nemzeti Múzeumban. Akik tehették, családtagjaikat is az óvóhelyre menekítették.

Fettich nem hallgatta el, hogy a kényszerű együttélés számos problémával járt együtt. Többször voltak kisebb-nagyobb nézeteltérések, sőt a legintelligensebb emberek gyakran megfeledkeztek magukról. Komoly konfliktus származott a horkolásból, a fő „hortyogó” például nem hitte el, hogy ő a tettes. Nem tudták kellő módon megoldani az anyagcseréből származó végtermékek biztonságos eltüntetését. Némely család gyermeknevelési módszere is feszültséghez vezetett: a gyermeket ugyanis hozzászoktatták, hogy mindenért ordítson, mivel így erősebb lesz a tüdeje. Többen kaptak idegösszeomlást, egy nő például a gyermekeit akarta megölni, hogy azt ne más hajtsa végre.

A szovjet katonák eltérően viselkedtek. Fettich beszámol olyanokról, akik műveltek voltak, velük könnyebben lehetett boldogulni. Egyikük, aki civilben földrajzot tanított, jártas volt a magyar őstörténetben. Mások vegzálták a lakókat, kenyeret, szalonnát, italt és kényelmes szállást követeltek. Egy élelmes őrnagy pedig minden számára hasznos dolgot összegyűjtött. A zabrálás állandó gondot jelentett, a katonák óraszeretetét itt is tetten lehetett érni. „Csakhamar ki is bökték: órát keresnek. Végre talál az egyik egy gyönyörű, zománc-diszitésű aranyórát. Nézegeti-nézegeti, én meg eltitkolva szörnyű aggodalmamat, kikapom kezéből, s azzal a magyarázattal, hogy nem jár, szerkezete teljesen rossz, bevágom a fiókba a többi ékszer közé. Ő azonban akkor már látta, hogy aranyóráról van szó, kikereste szépen és jobb felső kabátzsebébe csusztatta szemem láttára azzal a megjegyzéssel: ez jó lesz neki”. Egyes katonák pedig szinte gyermeki rajongással fordultak a kitömött állatok felé. Szerencsére a pincében élő nők el tudták kerülni az erőszak borzalmait, némi konyakkal és a bordélylátogatás reményével sikerült őket jobb belátásra bírni.

Az eredeti napló és a gépelt napló közötti legnagyobb eltérés a lapidárium január 28-án bekövetkezett kiégésében, pontosabban annak okában van. Az 1962-es visszaemlékezés szerint a Múzeum épületét a budai hegyekből belövés érte, míg az eredeti változat az orosz katonákat tette felelőssé. „Az őrnagy először is kereste a katonákat, akik a tüzet okozták. Megmagyaráztam neki, hogy már napok óta többször láttuk, hogy papírból fáklyákat csavarnak és így világítanak maguknak. A sötét lapidárium így gyulladt ki".

Fettich erről 1962-ben természetesen megfelelő magyarázattal szolgált: hirtelenjében téves információkat vetett papírra. Az oltás szervezettsége ellenére komoly értékek semmisültek meg. Egy márciusi jelentés szerint másod- harmadrendű régiségek, porcelánok, kerámia, egy régi ötvösműhely berendezése, régi vastárgyak, ónkannák- és tálak, szabadkőműves anyagok, felszerelések pusztultak el. A letétbe helyezett műkincsek jelentős része lett az enyészeté.

Február 13-a „végre az első nyugodtabb nap” volt, a Múzeum munkatársai nekiláttak a károk felmérésének és a járdák jégmentesítésének.

Fettich Nándor ostromnaplója. 1945. január 16. – február 19. Sajtó alá rendezte: Bándi Gáborné. Budapest, 2000. Magyar Nemzeti Múzeum

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

2. Hunyadi Mátyás uralkodása
I. Gazdaság, gazdaságpolitika, anyagi kultúra, pénzügyi és gazdasági ismeretek

• Oroszlánrészt vállalt Mátyás királlyá választásában Szilágyi Erzsébet
• Szinte teljesen ködbe burkolózik Szilágyi Erzsébet élete
• Bár kevés biztosat tudunk róla, rendkívül fontos szerepet játszott a magyar történelemben Szilágyi Erzsébet
• Magyarország történetéről szóló, elveszettnek hitt 16. századi kéziratot vizsgálnak a BTK kutatói
• A befolyásolható ifjú király előbb esküt tett Hunyadi Lászlónak, majd kivégeztette
• Sohasem vesztett csatát Mátyás legendás hadvezére, Kinizsi Pál
• Fényes győzelmet arattak Kinizsiék Kenyérmezőnél a portyázó törökök felett
• A kiéheztetés lassú, de biztos fegyverével kényszerítette térdre Ausztriát Mátyás király
• A skót klánalapító, a skizofrén és a püspök – öt királyi fattyú a magyar történelemből