A mangalica sertésfajták története

Mangalica, mint hungarikum

A huszadik századtól a zsírsertés előállítás ipari méretekben, élelmiszertermelő nagyüzemekben történt, „tudományosan szakszerű” szelektálás, törzskönyvezés, fajtastandardok meghatározása, részletes küllemi és teljesítménykövetelmények megállapítása mellett. A Magyar Húsipari Rt. 1914-ben épült nagytétényi hizlalótelepe a biotechnológia magyar atyja, Ereky Károly szavaival élve "szalonnatermelő iparvállalat" volt. Az 50 ezer hízó befogadására alkalmas hizlalda "feladata, hogy évi 600 ezer métermázsa takarmány feletetésével évi 100 ezer métermázsa szalonnát állítson elő". Keskenyvágányú gőzvasúttal, saját takarmánysilókkal, malommal, vágóhíddal, hűtőházzal is rendelkezett, a bérhizlaláshoz hiteleket nyújtott, a trágyát a fővárosi kertészetnek értékesítette.



A Magyar Mezőgazdák Szövetkezeténél a kőbányai és a pilisi sertéshizlaló telep vezetését 1908-tól Csáky Ferenc (1885-1954), a mangalica gyorshizlalásának bevezetője vette át. A sertéstartás másik szaktekintélye, Dorner Béla (1869-1954) az alcsúti főhercegi gazdaság gazdatisztje 1909-től a győri gazdasági felügyelőséget vezette. Az ipari hizlaldákban a hízlalás időszaka lerövidült, a malacokat fiatalabban fogták hízlalásba. A féléves intenzív, árpával, majd kukoricával történő zsírra hízlalás alatt a mangalica 14 hónapos korára akár a 200 kilós vágósúlyt is elérte. A rekord súlyú egyedek az 500 kilót is meghaladták.

Az I. világháború után az elcsatolt országrészeken maradt a mangalicaállomány nagy része, az országhatárokon belül viszont egységesült a sertéspopuláció. A törzskönyvezés irányelveit és nemesítés szabályrendszerét az 1927-ben megalakult Mangalica Tenyésztők Országos Egyesülete rögzítette (kisebb változtatásokkal mai napig érvényben van). A törzskönyvezett mangalicák száma az 1920-as években még csak 1-2 ezer, de 1943-ig 30 ezerre növekedett. Egy 1940-es vásárnaptárban 66 szőke mangalica, 7 fecskehasú mangalica és 5 „szalontai” jellegű veresszőrű mangalica törzstenyészet hirdette eladásra tenyészállatait. A fajtaváltás eléggé lassan haladt: 1933-ban 82% zsírsertést regisztráltak, s a hússertések aránya még 1944-ben is csak 24,6%. A két háború között tehát zömmel a mangalica képezte az ország sertésállományát, de a háborúban az állatállomány - elsősorban a sötét színváltozatok - több mint 50%-os veszteséget szenvedett.

A második világháború után a Magyar Állattenyésztő Szervezetek Országos Szövetsége sikeresen lendítette fel a mangalicatenyésztést: az 1200 kocával újraindult tenyészet 1954-re 24500 darabra nőtt. A fajtaváltás hatására a mangalica olyannyira kiszorult a magyar piacról, hogy 1963-ban 2032, 1970-ben 209, 1976-ban már csak 43 mangalica jelentette az ellenőrzött kocaállományt Magyarországon. Végül 1973-ban - a szürke marhával együtt - védetté nyilvánították a mangalicát, és 1974-től állami támogatással fenntartott génrezerv állományokban folyik a tenyésztése.

A rendszerváltás után 1994-ben újjáalakult Mangalicatenyésztők Országos Egyesülete a fellelt példányok törzskönyvezését, továbbtenyésztését végezte el. A mangalica fajta fenntartásáért az Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézet, mint tenyésztési hatóság felelős. Az 1998-ban 750 kocából álló tenyészet jelenleg 2500 kocára tehető, amelynek jelentős része szabadon tartott (törzskönyvezetlen) állomány. Országos génmegőrzési program feladata a mangalica változatok tisztavérben való megőrzése. Az elmúlt tizenöt évben az ellenőrzött állomány közel 50-szeresére, a tenyészetek száma pedig több mint 30-szorosára növekedett, ami példátlan a magyar állattenyésztés történetében. Az intenzív mennyiségi gyarapodás következtében azonban a tenyésztés alapját képező vonalak fele elveszett, kihalt.

Egy 2004-es határozat szerint „a Magyar Országgyűlés megkülönböztetett figyelmet fordít arra, hogy nemzeti létünk 1100 éves értékeit, eredményeit megőrizzük, és Európában ezzel is kifejezzük nemzeti karakterünket”, s mint régi magyar állatfajtánkat nemzeti kinccsé nyilvánította a mangalicát. A sonka és karaj döntő hányada spanyol exportra kerül.

1. A honfoglalóktól az ajkai kanászokig
2. Vadászat a legendás mangalicákra
3. Mangalica, mint hungarikum

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

30. A „harmadik világ”
VI. Nemzetközi konfliktusok és együttműködés

• Elefántokra vadásztak és férfiakat megszégyenítő módon harcoltak a dahomey-i amazonok
• Az ékszerek és a tigrisek megszállottja volt a britek ellen harcoló Tipu szultán
• Pol Pot a földi poklot hozta el Kambodzsának, a vörös khmerek iszonyú rémtetteket követtek el
• Ellensége jégtömbbe fagyasztott fejét órákon át "hallgatta ki" a karibi diktátor
• Nem mutatott megbánást Gandhi merénylője
• A második világháború végére Hongkong lakossága csaknem a harmadára zsugorodott
• A függetlenség kikiáltásával sem kerülhette el végzetét Rhodézia fehér uralmon alapuló rendszere
• India függetlenségének kikiáltásakor nem volt hajlandó nyilatkozni a csalódott Gandhi
• Míg Gandhi a szellemi, Nehru a mozgalmi vezetője volt az indiai függetlenségi törekvéseknek

Fajták

A leggyakoribb a szőke változat, amely a göndör szőrű szalontai sertéssel keveredve egy nagyobb súlyú és szaporább vörös mangalicává alakult; a szerémségi fekete sertéssel keresztezve jobb ellenálló képességű fekete mangalicává, majd a 20. század elején végleg kipusztult fekete mangalicával keresztezve pedig egy kisebb termetű fecskehasú mangalicává vált. Hegyvidékeken előfordult a szőke mangalica és a vaddisznó kereszteződése is. Az első világháború után kezdtek elterjedni az angol hússertésfajták, ezekkel keresztezett változatok a bercsi (berkshire), a kese (yorkshire) és a korvaj (cornwall).