Terminológiai különbségek a szlovák és magyar történelemtankönyvekben
2008. szeptember 15. 12:59 Kollai István
Korábban
„Bratislava” versus „Prešporok”
A szlovák terminológia elméletileg nem tekinthető retrospektívnak. Egyrészt, a „Slovensko” kifejezés, mint tájegység már a 18-19. században is (mások szerint még ennél is jóval korábban) létezett és használatos volt, pontosabb földrajzi behatárolás nélkül. Ez alapján a Slovensko 1918 előtti használata megalapozottnak mondható. Másrészt, a mai szlovák historiográfia az 1918 előtti Szlovákiát elvileg mint pontos határok nélküli földrajzi fogalmat kezeli (ilyen szempontból hasonló tehát a magyar Felvidék szóhoz). Harmadrészt, amikor a szlovák historiográfia Szlovákia történetéről a középkor vagy újkor viszonylatában beszél, akkor elvileg nem egy nép, hanem egy territórium történelméről beszél, ami magába foglalja az azon a területen élő összes nép történelmét. Ebben az értelemben tehát a „Slovensko” földrajzi kifejezésnek tekinthető. Ez az erős földrajzi dimenzió mutatkozik ki például a „Szlovákia az őskorban” fejezetcímben. Ugyanitt Közép-Szlovákia hegyeiben lakó keltákról van szó, vagy a Marcus Aurelius által elfoglalt Dél-Szlovákiáról.
Mindezek miatt a szlovák tankönyv is elegendőnek tartja a „középkori Szlovákiáról” beszélni, és nem a „mai Szlovákia területéről a középkorban”. A tankönyv azonban nem foglalkozik a kérdéssel részletesebben, a „Slovensko” kifejezés jelentéstartalmának magyarázatát a tanárra hárítja. A tanuló számára mindenesetre zavaró lehet a következetlen térképrajzolási gyakorlat. Egyes térképeken ugyanis a történelmi Magyarországon belül be van rajzolva Szlovákia, a mai szlovák határoknak megfelelően, úgy, hogy a közigazgatásilag valóban külön egységet képező Erdéllyel azonos kivitelezésű Szlovákia megjelenítése. Van olyan megoldás, hogy a mai szlovák határ Erdély közigazgatási határánál halványabb szedéssel szerepel, és jelmagyarázat tisztázza, hogy Szlovákia jelenlegi határa [dnešná hranica Slovenska] látható a térképen. Legtöbbször viszont a térképen nem a Magyar Királyság, hanem kizárólag a mai Szlovákia szerepel – így sokszor országos szintű események (17. századi rendi felkelések, 1848-1849 katonai hadjáratai) sem a történelmi Magyarország egészén vannak bemutatva, hanem a mai Szlovákia határain belül.
Az előző, államterületre vonatkozó fogami apparátusnál kisebb súlyú Pozsony szlovák megnevezésének kérdése, de egy rövid bekezdés erejéig ezzel is érdemes foglalkozni.
A szlovák tankönyvek a várost „Bratislava” néven említik a kezdetektől fogva. A „Bratislava” kifejezést a 19. században Štúr és követői kezdték használni, az addigi „Prešporok” helyett, ami a német Pressburg szlovákosított változata. A „Bratislava” a morva Bretislav fejedelemre, illetve a város 10. századi forrásban felbukkanó Breslauspurc elnevezésére, összességében tehát Pozsony vélelmezett szláv alapítására utal. Az új kifejezés végül nem került be a szlovák közbeszédbe egészen az első világháborúig; Csehszlovákia létrejötte után viszont ez lett a hivatalos szlovák városnév.
Ilyen szempontból tehát retrospektívnek tekinthető a Bratislava szó 1918 előtti, különösen pedig a 19. század előtti használata. A tankönyv mindenesetre – hasonlóan egyébként a szlovák történetírás gyakorlatához – ezt a kifejezést használja. A „Prešporok” elnevezés csak akkor kerül elő, amikor a szlovák nyelv kodifikálása körüli viták során megmelítik az első szlovák folyóiratot (Prešpurské noviny). Emellett az egyik fejezetvégi kérdésben röviden bemutatásra kerül a Bratislava szó története: eszerint a Bratislava elnevezést a 19. század közepén használták, de később, a század második felében a szlovákok visszatértek a Prešporok és a magyar Pozsonyból képzett Požún szó használatára.
Említésre érdemes azonban, hogy a hivatalos tanítási segédanyagnak nyilvánított atlasz a 19. század végéig a „Prešporok” kifejezést használja, és csak a dualizmus korától bukkan fel a „Bratislava” elnevezés.
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
25. Magyar–török küzdelmek és együttélés a 15–17. században
VI. Nemzetközi konfliktusok és együttműködés
- Hogyan került Erdély Habsburg uralom alá?
- Sohasem vesztett csatát Mátyás legendás hadvezére, Kinizsi Pál
- 10 tény az Oszmán Birodalomról
- Dárdára tűzve hordozták körbe a törökök az első csatában elesett magyar király fejét
- Erdély és Lengyelország számára egyaránt virágkort jelentett Báthory István uralkodása
- A fegyelem hiánya miatt mondott csődöt Nikápolynál a lovagi harcmodor
- Az öngyilkosságot fontolgatta II. Mehmed szultán a nándorfehérvári vereség után
- Előkerültek a mohácsi csata maradványai
- Aki kávét ivott, elvesztette a fejét IV. Murád szultán uralma idején
- Egyetlen hete maradt, hogy a forradalom hősévé váljon Gérecz Attila tegnap
- Alattvalói joviális öregúrként és zsarnokként egyaránt tekintettek Ferenc Józsefre tegnap
- Elkezdődött a nevezés a Kecskeméti Animációs Fesztiválra tegnap
- Nyugdíjba vonulás után is rendkívül népszerű maradt Both Béla tegnap
- Csaknem húsz évet kellett várni az Erzsébet híd újjáépítésére tegnap
- VIII. Henrik egyházszakadási törekvéseiért kis híján I. Jakab bűnhődött 2024.11.20.
- Vasmarokkal irányította Spanyolországot Francisco Franco 2024.11.20.
- Koncertjeinek bevételét gyakran fordította jótékony célokra Anton Rubinstein 2024.11.20.