A nemzettéválás és polgárosodás korszaka

2008. szeptember 15. 15:03 Kollai István

A 18. századig, azaz a nemzetté válás korszakáig a szlovák és magyar történelmi narratíva gerincét ugyanaz az eseménysor alkotja. A 19. század „szlovák” és „magyar” történelmében azonban már jelentős tartalmi különbségek vannak, elsősorban azért, mert mindkét nemzeti narratíva a saját nemzetté válásának, saját nemzeti mozgalmának a történetére koncentrál.

Korábban

Közös kezdetek a Kárpát-medencében

A nemzeti ébredés kora

A nemzeti mozgalmak keretét adó gazdasági-társadalmi folyamatok mindkét ország tankönyveiben bemutatásra kerülnek. Különösen a dualizmus korszakának gazdasági fejlődése, modernizációs jellege kap hangsúlyt mindkét oldalon – annak ellenére, hogy a szlovák nemzettudat számára ez a korszak egyben a nemzeti fejlődés megtorpanásának, a magyarosításnak az időszaka is.

A magyar tankönyvek nagy teret szentelnek a magyar nemzeti idea reformkori kifejlődésének, a reformországgyűléseknek, a reformnemességen belüli ideológiai irányzatoknak, Kossuth és Széchenyi személyének. A szlovák tankönyv mindezekkel az eseményekkel lényegében nem foglalkozik: a „reformkor” kifejezés szlovák változata nem kerül elő, a reformkor társadalmi haladást szolgáló részeredményei pedig nem kifejezetten mint a modern magyar nemzeti ideát hordozó reformnemesség sikerei szerepelnek.

Egy helyen viszont megemlítésre kerül, hogy a szlovák nemzetvezető Štúrnak és követőinek szociális és gazdasági kérdésekben vallott álláspontja – mint a jobbágyság és a nemesi kiváltságok eltörlése, illetve a törvény előtti egyenlőség – hasonlóak voltak a magyar reformmozgalom célkitűzéseihez; a nemzetiségi kérdésben viszont gyökeresen eltért a véleményük. A szlovák tankönyv a magyar nemzeti vezetőkkel – Széchenyi, Kossuth életművével – érdemben nem foglalkozik, de Kossuthról annyit jegyeznek meg, hogy – Petőfihez hasonlóan – a „nemzetiségi kérdésben a gyors magyarosítást támogatta”. Előkerül Kossuth részbeni szlovák származása is.

A szlovák tankönyv tehát nem a magyar nemzettéválásra, hanem elsősorban a szlovák nemzeti mozgalom fejlődésére, belső törésvonalaira koncentrál. A szlovák nemzetfejlődés főbb mozzanatai, a korszak szlovák szemmel nézve kulcsfontosságú szereplői és jelenségei – mint például Ľudovít Štúr, Ján Kollár vagy Anton Bernolák neve, vagy a „szláv kölcsönösség” kifejezés – viszont a magyar tankönyvben nem kapnak helyet.

Ennek a logikának megfelelően a szlovák tankönyv részletesebben foglalkozik a Bach-korszakkal és a provizórium időszakával (1849-1867), mert ekkor a magyar nemesség hatalomból való kiiktatása révén és a központi hatalom engedékenysége révén a szlovák nemzeti mozgalom részsikereket könyvelhetett el (mint például a három szlovák gimnázium megnyitása, a Maticá slovenská kulturális egyesület megalapítása). A magyar tankönyv ezzel a korszakkal politikatörténeti szempontból és csak röviden foglalkozik; inkább a dualizmus korszaka válik igazán hangsúlyossá.

következő oldal 1 / 3