Szkítákkal éltek együtt a borsodi kelták
A Hejőpapi határában található hulladéklerakó bővítéséhez kapcsolódó megelőző régészeti kutatások során sikerült feltárni egy kis sírszámú kelta temetőt.
Feltárási nehézségek
A lelőhelyet a feltárás előtt akácerdő borította. Talán ennek is köszönhető, hogy az előzetes terepbejárás során igen kevés mennyiségű és eléggé jellegtelen kerámiatöredékek kerültek csak elő. Az erdő kiírtása után a lelőhelyet egy szondázó árkokkal kutatták meg (1. kép - a képeket lásd kapcsolódó galériánkban). Ennek során kiderült, hogy a dombhát tetején egyáltalán nem található humusz, hanem a dombot alkotó folyami homok bukkan a felszínre - aminek felső rétegét a hajdan volt erdő kötötte meg.
Viszont a gyökérzet kiszaggatása során ezt a felső réteget teljesen eltávolították - így gyakorlatilag az `altalaj` került a felszínre. A nehézséget az jelentette, hogy a tiszta, szennyeződésmentes folyami homokban nem lehetett észrevenni az objektumok (sírok) betöltését sem, ami igencsak megnehezítette a munkát. Ilyen körülmények között került elő három temetkezés, melyek a dombhát teljes, 1 méter vastagságú felső rétegének eltávolítására ösztönözték a régészeket. Ez közel 5000 köbméter homokot jelentett, de megérte - ugyanis további 5 darab, bolygatatlan állapotú sír került elő.
Ellenben megállapítható, hogy a mélyebb - és talán gazdagabb - sírok átvészelték az évszázadok viharait. A problémát itt az jelentette, hogy ezek betöltése a legtöbb esetben tiszta homok volt - így foltjukat lehetetlen volt érzékelni, sajnos csak akkor bukkantak rájuk, mikor a nyesés során a gép megsértette az edénymellékletek peremét.
A két legmélyebben elhelyezkedő sír kialakításában is elüt a többitől. Az 5. és 7. síroknak már viszonylag hamar jelentkezett a foltjuk és sötétebb betöltésük egyértelműen megkülönböztethető volt a sárga folyami homoktól. Ezen temetkezések gödre négyzetes, illetve téglalap alakú volt, mélységük a mai felszíntől számítva is megközelítette a 2 métert! Ezen temetkezések egyértelműen szórthamvasak voltak - hasonlóan a többi sírhoz - kivételt csak a 8. számú sír jelent, mely csontvázas temetkezés.
A felosztás alapjaiban két típust jelöl: a csontvázast és a szórthamvast, melyen belül eltérhet a sírgödör kialakítása és a betöltés jellege, illetve a sírok mélysége. Az mindenesetre kiderült, hogy a temető rítusát tekintve birituális. (Igaz, hogy az edényeket betöltésükkel együtt szedték fel, úgyhogy jelenleg még nem lehet tudni, hogy az edényekben vannak-e esetleg hamvak, tehát hogy beszélhetünk-e urnás sírokról.) Mivel a leletanyag (főképpen a fémek) jelenleg restaurálatlan, végleges kronológiai következtetéseket még nem lehet levonni. Azonban az egyes sírtípusok különböző mellékletekkel rendelkeztek, amelyek a kronológiában jelenthetnek támpontot.
Kevés sír - izgalmas leletek
Az egyes sírtípusokat - kialakításuk és rítusuk szerint - a következőképpen lehet elkülöníteni.
1.: Nem jól látható betöltésű csontvázas sír. Az ÉNy-DK tájolású, nyújtottvázas csontvázas sírban három edény volt, egy korsó és két tál, a lábak jobb oldalán. (3.kép) A halott bal kezén nyolchólyagos bronz karperec (4. kép) és vastag bronz gyűrű volt (5.kép), illetve mindkét bokáját nyolchólyagos bronz lábperecek ékítették (6.kép), melyek korróziója megőrizte a feltehetően fiatal lány szoknyájának finomszövésű szövetmaradványát (7. kép), egy durvább minőségű textil maradványát (talán takaró, amivel a halottat takarták le? 8. kép), illetve szervesanyag maradványokat is, melyek a halottat lefedő gyékényszőnyeg vagy koporsó részei lehettek (9. kép).
A halott nyakában egy szép kidolgozású, aprószemű bronzláncon, borostyánkarika lógott. Továbbá ruháját mellkasi tájékon 3 bronzfibula és egy nagy (10cm-es!) vasfibula díszítette (10. kép). Övének vas övkapcsa volt, illetve állatcsontmelléklet is volt a sírban. A bronzfibulák közül kettő a kosdi plasztikus díszű, kötöttlábú bronzfibulához nagyon hasonló, mely alapján az i. e. 3 század első felére, közepére keltezhetőek (11. kép).
A sírgödör északnyugati részében, az edények mellett helyezkedett el az igazi "kincses" terület. Itt szórták szét ugyanis a halott, eléggé rosszul égetett hamvait és a hamvak közé kevert ékszereket is. Ezt a "leletegyüttest" földdel együtt - egyben ("in situ) - szedték fel, így szétbontására később, a múzeumban kerül majd sor. Ennek ellenére több tárgy "kikandikált" a hamvak közül (15. kép): például négy bronzfibula, melyek szintén kötött lábúak, kettő közülük talán korongos díszű, kettő pedig vitézkötéses (16. kép). Emellett további, talán hat vasfibula töredékei is láthatóak, de az igazán fontos leletek egy talán plasztikus díszű bronz karperec (17. kép), egy vas karperec és egy nagyméretű hólyagokból álló, bronz lábperec maradványai üvegtörmelékkel. Az elsődleges vélemény szerint ez a sír is esetleg a 3. századra datálható, de a 2. századi keltezése is valószínűnek tűnhet. Pontosabb kronológiai elhelyezése természetesen a tárgyak restaurálása után válik lehetségessé.
3.: A harmadik csoport, a nem jól látható betöltésű, ismeretlen alakú, szórthamvas sírok csoportja, fémanyag tekintetében már szegényesebb volt, a 6. sírban például csak két vasfibula és egy nagyobb edény volt a hamvak társaságában (18. kép). A 4. sírban szintén csak egy vasfibula és egy vaskés töredéke helyezkedett el, viszont itt öt edény, köztük két tál is volt a mellékletek sorában (19. kép). A legszebb sír ebben a csoportban a 2. számú volt, melyben egy szépen korongolt korsó volt egy nagyobb edény, egy kisebb tál és egy kis korsó társaságában (20. kép). Ebben a sírban a fémanyag is jobb arányt mutatott, hiszen három vasfibula mellett, egy kötött, gombos lábú, kisméretű bronzfibula is előkerült (21. kép), amely párhuzamai alapján szintén a 3. századra datálható. Ezt a keltezést a csoport többi sírjának edényei is valószínűsítik. A sír érdekessége viszont egy jó állapotú, ívelt hátú vaskés, mely inkább szkíta jellegzetességeket mutat, mint keltákat (22. kép).
4.: A 4. csoport a bolygatott, ismeretlen rítusú (valószínűleg szórthamvas), nem látható betöltésű sírok csoportja. Ide mindössze két sír tartozik. Az 1. számú sír mindösszesen egy korábbi bolygatás során erősen megrongált, omphalloszos (dudoros kiemelkedésű) aljú edény maradványaiból állt (23. kép). Ebben a sírban sem hamvak, sem további mellékletek nem voltak. Hasonlóan rossz állapotban került elő a 3. számú sír is, melyet közvetlenül a felszínen találtunk, a fakitermelő dózer "keréknyomában". Ezt a sírt is egy omphalloszos aljú edény maradványai jelölték, annyi különbséggel, hogy itt a környékről még össze tudtunk szedni - egy a sírhoz tartozó fenőkövet - vaskorrózió nyomával, egy szélespengéjű vágókés, vagy borotva maradványait és néhány további vastöredéket, melyek rendeltetése ismeretlen (24. kép).
Összegzésképpen megállapítható, hogy egy kis sírszámú, viszont annál gazdagabb temetőre bukkantak a régészek Általánosan jellemző a sírokra, hogy azokba rosszul égetett - sírkerámiát helyeztek nagyrészt - eltekintve egy-két jól égetett edénytől (25. kép). A sírok egymáshoz való elhelyezkedése nem mutat különösebb rendszert, a temetkezések egymástól 8-15 méterre helyezkednek el, viszont található két olyan "sírpár", melyek egymás közelében, de legalább 1 méteres szintkülönbséggel fekszenek (3-8. sírok és 5-6. sírok).
A temető az elsődleges megfigyelések alapján a 3-2. századra keltezhető (természetesen ez még a további kutatások fényében változhat), tehát a keleti kelta kulturális koiné időszakára - amely időszakot itt dél-Borsodban a kelta-szkíta együttélés jellemzi. A temető jól beilleszthető lesz a közelben fekvő Sajópetriben és Muhiban talált temetők sorába - melyek "lakosai" alapjában véve gazdag leletanyaggal rendelkeznek - feltehetően a Sajó menti vaskereskedelemre épülő tevékenységük miatt.
