Látványorgiával érkezik az óangol hőseposz

Férfi hős a nőiesség sötét szörnyei ellen

A következő motívum azonban még a Grendellel való harcon is túltesz. A harc után a szörnyeteg anyja irtózatos haragra gerjed, és hatalmas pusztítást visz véghez a Heorot-csarnokában. Beowulfnak le kell ereszkednie egy sötét, bűzlő és átkos boszorkánytóba, amelynek felszínén A Gyűrűk Urában, a Holtlápnál már látott lidércfények lobognak és meg kell küzdenie az ott lakó `rémnémberrel`. Ezt meg is teszi, de bármely ember kovácsolta kard vagy fegyver hatástalannak látszik a nagy hatalmú anyaszörnnyel szemben. Végül egy olyan hatalmas pallossal képes csak lefejezni a szörnyet, amelyet egy ősi, régmúlt korban az óriások kovácsoltak.

Ezek mind-mind olyan beavatási motívumok, amelyek az indoeurópai mítoszkincs gazdag tárházából származnak. Hasonló archetipikus elemekre bukkanhatunk az ősi védikus, indiai hagyományokban, a mazdaizmus szimbolikájában, vagy akár a görög vagy ír-kelta mítoszok világában is. Ezekben létfontosságú szerepet kap a víz-mitológiája, illetve a megformálatlanba való lemerülés: a középpontba a lunáris mitológia (Hold-mitológia) kerül, amely mindig is összefüggésben állt a mágiával, annak sötét aspektusaival, az éjszakával, a sötétséggel, a Holddal és valamiféle nőiséggel.

Beowulf ebben az alapvetően szoláris struktúrájú (napszerű) hősmitológiában csakis olyan természetfölötti lényekkel találkozik és harcol, akik mind-mind a "sötét-vízből", a sötét-tengerekből", az "éjszaka-tengeréből", a megformálatlan és zabolátlan "gonosz" territóriumából emelkednek ki. A lunáris mitológiák, és a nőiség mágikus formában való megjelenése ugyanakkor önmagában véve nem jelenti a gonosz megjelenését: a lunaritás önmagában nem gonosz, de gonosz célokra is felhasználható. Az ezeken való felülemelkedés pedig egy még magasabb szintre kalauzol.

A Beowulfban ugyanakkor a lunaritás bemutatása mellett kiemelten fontos szerepet kap a szoláris jellegű, patriarchális eredetű nemzetségi rendszer, ahol meghatározó szerepe van az atyának. Ezt a struktúrát Hrothgar király jelképezi, akit a mű szerzői ezért egy ószövetségi pátriárka alakjára formáltak, miközben a hadvezérekből uralkodókká váló népvándorlás kori királyokat is megszemélyesítette. Hrothgar király emelkedett bölcsessége, a belőle áradó méltóság és csendes nagyság méltó ellenpárja Beowulf tettre kész, ifjúi titáni alakjának: a költeményben ezért fontos aspektussal bír a fiatalság és az öregkor között feszülő ellentét is.

A film grandiózus karaktereket köszönhet az eredeti műnek, amelyeket Ray Winstone, Anthony Hopkins, John Malkovich és persze Angelina Jolie keltenek életre. A mozis verziónak azonban az eposszal szemben igen nagy hátránya, hogy kevés dolgot bíz az ember fantáziájára. Jelen esetben a korábban említett beavatások a vásznon bemutathatatlanokká válnak, és az alkotóknak csupán egyetlen választása maradt: szó szerint veszik a művet, és azt jelenítik, meg amit leírva látnak.

1. Germán hősmítosz keresztény elemekkel
2. Küzdelem Isten haragjával
3. Férfi hős a nőiesség sötét szörnyei ellen