Annia Aurelia Galeria Lucilla

2007. október 10. 21:22

(148/149 - 181/182)

Március 7-én született, vélhetően 149-ben. Lucius Verus első és egyetlen felesége, aki Marcus Aureliusszal együtt uralkodott 161-169 között. 164-ben ment hozzá feleségül, s augusta címet kapott. Lucius Verus halála után férjhez adták Titus Claudius Pompeianushoz. Vélhetően 182-ben bátyja, Commodus császár parancsára előbb száműzetésre, majd halálra ítélték. Lucius Verusszal való házasságából származott egy leánya, Pompeianustól pedig egy fia.

Marcus Aurelius nagyon szerette az anyját, Domitia Lucillát. Az ő példájának tulajdonítja saját istenfélőségét és bőkezűségét, valamint azt a törekvését, hogy senkit se bántson, még gondolatban sem. Ezért is adta második leányának az ő melléknevét, a Lucillát. Az első leányt ugyanis anyjáról, Faustináról nevezte el, ám ez gyermekkorában elhunyt. Lucilla a nagyanyját csak néhány éves gyermekként ismerte, miután az asszony elég hamar, 155 körül meghalt.

Antoninus Pius halála után a hatalmat két adoptált fia, Marcus Aurelius és Lucius Verus vette át. Azonnal elhatározták, hogy a köztük lévő kötelék szorosabbra fűzése érdekében Lucius Verus eljegyzi Lucillát, aki akkor 12 vagy 13 éves volt. Az eseményt nagyon bölcsen ünnepelték meg, új alapítványt hozván létre a szegény sorsú fiúk és lányok számára, amely a két császár nevét viselte. Ezután, 162 tavaszán Verus Keletre indult, hogy megakadályozza a parthusok betörését. Ezt a vezérei vitték véghez, ő maga ugyanis főként Szíriában tartózkodott, különféle örömöknek adva át magát. Miután a dolgok kezdtek ellenőrizhetetlenné válni, Lucilla pedig felnőtt, és elérte a szokás szerint elfogadott 15. életévet, a császár úgy döntött, Keletre küldi, hogy megkössék a házasságot.

Kezdetben Marcus Aurelius el akarta kísérni a lányát, aztán felhagyott a gondolattal, miután a fővárosban rosszízű pletykák terjengtek: a császár Keletre megy, hogy elkísérje a lányát, de valójában a Verus babérjaira áhítozik a parthusok elleni győztes hadjáratban! Ezért Lucillával csak Brundisiumba ment együtt, a további úton Verus nőtestvére, Ceionia Fabia törődött a leánnyal. A kisasszony nagyszerű jegyajándékot kapott, a császár azonban értesítette azoknak a provinciáknak a vezetőit, amerre átutazott, hogy hivatalosan ne köszöntsék. Ezzel akarta nyilvánvalóvá tenni, hogy Lucilla magánszemélyként utazik.

Menyasszonya elé indult azonban Lucius Verus. Az esküvőt Ephesusban tartották, Kis-Ázsia egy tengerparti városában. Lucilla férje majdnem húsz évvel volt idősebb nála. Nem volt komoly ember, hivatali kötelességei teljesítésében semmiképpen sem.

166-ban, a parthusokkal kötött béke után Verus és Lucilla már Rómában volt. Október 12-én Marcus Aureliusszal közösen ünnepélyes győzelmi menetet tartott, amelyet, mint mindig, cirkuszi játékok, valamint emlékpénz kibocsátása tett teljessé, a megfelelő szimbólumokkal. Ugyanebben az évben, vélhetően még augusztus előtt Lucilla megszülte első gyermekét, egy kislányt; nevét nem ismerjük.

Röviddel ezután a germán támadás ellenében mindkét császár és a jelek szerint asszonyaik is először Aquileia környékére, majd az Alpokon túlra, a Duna mentére érkeztek. Elképzelhető, hogy azért is hagyták el a fővárost‚ mert ott a keletről hazatérő hadsereg által behurcolt járvány dühöngött. A barbár támadás visszaverése után Lucius Verus mielőbb vissza akart térni Rómába. Mindkét császár 168 vége felé indult úrnak. Megálltak Aquileiában, s a következő év elején indultak tovább. Az út során azonban Verus agyvérzést kapott, és meghalt. Lucilla tehát alig húszévesen özvegy lett. Özvegysége igen rövid életűnek bizonyult. A császár úgy döntött, még a gyászidő letelte előtt ismét férjhez adja. A tapasztalt vezért, Titus Claudius Pompeianust választotta.