Legitimista politikus a lovassport szolgálatában

Az első világháborúban három fronton harcolt, majd a párizsi békekonferencián képviselte a magyar álláspontot. A huszadik század egyik legérdekesebb személyiségű politikusa, a derbynyertes angol telivéreiről elhíresült Sigray Antal előbb Nyugat-Magyarország kormánybiztosa, majd a Horthy-korszak ellenzéki képviselőjeként a dinasztiahű politikusok vezetője lett. Amerikai felesége volt és a baloldallal szövetkezett, Mauthausen koncentrációs táborából már súlyos betegen szabadult. De vajon miért nevezte legjobb lovát Krúdy a világ leghasznosabb naplopójának?

Napkirály, Napkelet és Naplopó

Gróf Sigray Antal (1879-1947) az első világháborúban három fronton harcolt, majd Svájcban teljesített diplomáciai küldetést. Békés Márton az Elsõ század 2006/2 számában megjelent tanulmányából kiderül, feladatát az amerikaiak körüli lobbizás jelentette, ennek révén próbálta meg elérni, hogy a magyarok kedvezőbb elbírálást nyerjenek a párizsi békekonferencián.

1919 augusztusában Sopron, Vas, Moson és Zala megyéket irányította. 1920-1944 között ellenzéki képviselő, 1942-1944 között a Felsőház tagja. 1934-ben őt bízta meg Habsburg Ottó a dinasztiahű politikusok vezetésével. 1944. március 19-én a Gestapo letartóztatta, mauthauseni fogsága 14 hónapig tartott. Szabadulása után nem tért vissza Magyarországra, New Yorkban érte a halál.

A Széchenyi révén hazánkban elterjedt lovassport elsősorban a mágnások kedvelt időtöltése lett. Népszerűségét csak fokozta a dualizmus korának Széchenyi-kultusza. A magyar mágnások az Úrlovasok Szövetsége vagy a Magyar Lovaregylet keretein belül szerveződtek, vagyonokat tettek lovakra, és angol telivéreket futtattak. 1918 után a magyar legitimisták tették ki a lovassportot támogató réteget, így a Habsburg-párti előkelőségek a lóversenypályán gyakran találkozhattak egymással. Széchenyi világosan megfogalmazta a lovassport feladatát: Angliában a nyereség a fő cél, a lovak tenyésztése és nevelése az ehhez szükséges eszközt jelentette.

Sigray 1900-től jelent meg a Magyar Lovaregylet tagjai között, s azonnal a legnagyobb tagdíjat (évi 400 korona) fizetett. 1913-ban tagja lett az igazgatóságnak és a választmánynak. A gróf lovaival szép eredményeket ért el: Titánia Ausztria díjat nyert, Perczy az Esterházy-emlékversenyen lett első, Harsona pedig Ausztria legnagyobb díjazású versenyén diadalmaskodott. Sigray ugyanakkor maga is lovagolt, rendszeresen előfordult az alagi versenyen. Paripáinak általában angol nevet adott, ami minden bizonnyal összefüggésben állt azzal, hogy sokat tartózkodott Albionban.

A húszas években a Sigray-istállóból olyan híres lovak kerültek ki, mint a Napkirály vagy a Napkelet. A legnagyobb sikereket a Naplopó érte el. Ez utóbbi négylábú 1926-tól díjak sokaságát szerezte gazdájának. Megnyerte a Milleniumi-, az Alagi, a Szent László-díjakat, diadalmaskodott a Magyar Derbyn. A korabeli sajtó a legendás Kincsemhez hasonlította a jószágot. A paci külföldön is szépen teljesített, aminek eredményeként tetemes pénzösszeg járt Sigraynak. Krúdy Gyula is megörökítette a pesti köznyelvben csak "a világ leghasznosabb naplopójának" nevezett ló sikereit. Az állat végül megsérült, felgyógyulása után azonban nem szerezte vissza régi fényét. Végül 1928-ban Sigray apaménnek küldte a Magyar Lótenyésztő Rt. Dióspusztai üzemébe, kiemelkedő utódot azonban nem tudott nemzeni. 1929-ben pusztulhatott el, emlékére szobrot is állítottak.

Sigray újabb lovakkal folytatta a versenyzést, 1930-ban Csákánnyal nyerte meg a Magyar Derbyt, de szépen szerepelt Pong, Rajna és Red Dragon is. A politikus azonban már keveset tartózkodott a pályán. 1942-ben tűnt fel utoljára, a Milleniumi-díjon. A dísztribünön ott ült Horthy a minisztereivel, azonban a lentebbi sorokat már a német tisztek foglalták el.

Az ivánci Sigray kastély

A kastélyt 1740-1745 között a meglévő alapok felhasználásával az új földesúr, báró Sigray Károly építtette, apja surányi kastélyának mintájára. A külső 1870 körül eklektikus, a belső 1920-ban szecessziós stílusjegyet kapott. A jelenlegi egy emeletes, manzárdos épület a szombathelyi Brenner János építész építette.

1910-ben a kastély és épület-együttesei már villamos árammal voltak ellátva, az áramot a Rába árterében felépült alpesi stílusú erőmű szolgáltatta. A nagykastélyt megtekintve, említésre méltó a földszínten, az épület keleti szárnyán lévő könyvtár, s a mellette lévő kápolna. Ezek a helyiségek ma is szinte eredeti szépségükben pompáznak.

A háború szerencsére nem okozott károkat sem az épületben, sem a parkban. A kastély kapuján amerikai zászló lengett, ugyanis gróf Sigray Antal felesége amerikai állampolgár volt, így elkerülte az orosz csapatok "látogatását".

Gróf Sigray Antal Mauthausenből szabadulva nem járt már Iváncon, 1947-ben halt meg Amerikában. Szobra a kastély előtti emlékparkban látható, Magyarország legnagyobb tulipánfájával együtt. A kastély 1950-ben került állami tulajdonba, s jelenleg szociális célokat szolgál, értelmileg akadályozott fiatal és idős emberek számára nyújt otthont, menedéket.