Elbeszélhető-e egy csata hiteles története?

Korábban

A történelem haszna és ártalmai

Történészbeszédmód egy letűnt századról

Gyáni Gábor cikkében a mohácsi csata példáján mutatja be a korábbi történetírói elképzelések és értelmezések buktatóit. Eszerint a világról szerzett tudás csak többszörös közvetítés útján szerezhető meg, vagyis jobbára attól függően változhat, hogy kitől kapjuk. Az így megszerzett szubjektív szellemi konstrukciók ráadásul különbözőképpen manipulálhatják tárgyszerűnek aligha nevezhető ismereteinket.

A történeti tények tehát korántsem eleve adottak, csupán a történetírók elbeszélésén keresztül létrehozott tényezők. Ezáltal roppant fontossá válik a tudományos megbízhatóság, vagyis hogy milyen módon zajlik a történettudósi munka. Felértékelődik a megszerzett tények történetírói értelmezésének lehetősége, s minden alkalommal felmerül a kérdés, hogy az egyes beszámolókra építve vajon elbeszélhető-e egy esemény valós története?

Gyáni a mohácsi csata eseménysorának rekonstrukciós kísérletein mutatja be a történetírás eljárásait. Mindehhez a korábban nagy vitát kiváltó Perjés-könyv mellé a nagy opponens, Szakály munkáját, valamint az egyetlen valóban narratív forrást, Brodarics István munkáját használja fel. Az elemzésből kiderül, hogy magával a csatával a műveknek csupán töredéke: Brodarics esetében a leírás alig egynegyede, míg Szakály és Perjés esetében alig pár százalék foglalkozik. Ez persze érthető, hiszen azok nagyobb részét az előzmények, hatások és összefüggések bemutatása teszi ki. Ez a csekély pár százalék pedig annak köszönhető, hogy a Brodaricsból kisajtolható információmennyiség nem túl sok. Persze kérdés, hogy érdemes-e a tárgyszerű csataszemlélet felől megközelíteni egy ennyire intenzív hatású eseménysort? Gyáni válasza egyértelmű: ez csupán a későbbi korok szükségszerűen torzítást jelentő látásmódja.

A rövid, ámde frappáns tanulmány szerint Perjés történetírói ítélkezése értelmetlen és szükségtelen. Gyáni álláspontja ugyanis az, hogy felesleges vitatni egy korabeli tanúságtevő megfigyeléseit, aki a csata forgatagából egyébként sem láthatott sokat, és akinek leírását a későbbi mentegetőzés egyébként is elhomályosította. Perjés megoldása tehát a rekonstrukció és a valódi megközelítés helyett csak átértékelte a csatát.

Gyáni szerint ez vakvágány, ugyanis a történész feladata éppen az lenne, hogy tanuljon a Brodaricshoz hasonló korabeli tanúságtevőktől, és az utólagos, más értékrendből és társadalmi közegből eredő értékelés helyett megpróbáljon azonosulni elbeszélése tárgyával és alanyával. Az utótörténet hatását kiküszöbölve ugyanis sokkal érdekesebb lenne azt megfigyelni, hogy az adott kor embere miként élte meg a csatát, mit látott belőle, és azt később hogyan és miért hagyta az utókorra.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (4 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 25% kedvezménnyel.
A 4. lapszámot ajándékba adjuk.

6 368 ft 4 776 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 65% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 6 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

Szovjetunió

• Hazafiak vagy hazaárulók? Vlaszov tábornok és az Orosz Felszabadító Hadsereg története
• Így győzött novemberben a „nagy októberi szocialista forradalom” 
• Szovjet gyűjtésű holdkövek kerülnek kalapács alá New Yorkban
• Nagy rést ütött az amerikai pajzson a kis szovjet műhold
• A férfi, aki elhárította az apokalipszist
• Szerelem minden határon át: a szovjet színésznő és az amerikai tengerész keserű meséje
• Harcos szovjet plakátok az alkoholizmus ellen
• Szibériába menekítették Lenint a Luftwaffe bombázói elől
• Így lett a hat éves Szerjózsa a Szovjetunió legfiatalabb katonája