Régészek kutatják a Gallipoli csatateret

A Gallipoli-hadművelet

Brit hadihajók 1915. február 19-én indították az első támadást a Dardanellák ellen. Komolyabb ellenállásba nem ütköztek és szétlőtték a part menti külső erődöket. A tengerészgyalogosoknál sem alakult másképp a helyzet, minden gond nélkül szálltak partra.

Ekkor azonban óriási hibát követett el a katonai vezetés, ahelyett hogy kiaknázták volna a megszerzett pozícióból származó helyzeti előnyüket, további egy hónapig tétlenkedtek.Időközben Carden idegileg teljesen összeomlott, helyét de Roebeck tengernagy vette át. A következő támadást március 18-án indította a flotta, a körülmények viszont már megváltoztak. A törökök megerősítették az erődöket, így a támadó 16 csatahajó heves ellenállásba ütközött. Ráadásul a török védelemnek arra is gondja volt, hogy az aknaszedő hajókat állandó tűz alatt tartsa. Az eredmény nem váratott sokáig magára, öt csatahajó semmisült meg, ebből három aknára futott.

A kudarc világosan rámutatott arra, hogy a flotta önállóan nem képes áttörést elérni. A brit hadvezetésnek két választása maradt, vagy összehangolják a flottatámadást egy gyalogsági akcióval, vagy feladják a Dardanellák ostromát. Útobbi már csak azért is elképzelhetetlen volt, mert Kitchener presztis kérdést csinált az ügyből. Nem tartotta összeegyeztethetőnek Nagy-Britannia nemzetközi tekintélyével egy esetleges visszavonulást. Régi barátját Sir Ian Hamiltont megbízta, azzal a feladattal, hogy foglalja el Konstantinápolyt. A következő szavakkal kommentálta a parancsot : "Ha sikerrel jár, akkor nemcsak egy hadjáratot nyer meg, hanem a háborút is!" Egy valamit biztosra vehetünk, az offenzíva elkészítésénél óriási baklövéseket követett el ismét a katonai vezetés.

1. Három nemzet kutatja a csatamezőt
2. Kiút az állóháborúból
3. Törökország hadbalépése
4. A Gallipoli-hadművelet
5. Hátrányos időveszteség
6. A partraszállás
7. A végjáték