A magyar egyháztörténetre vonatkozó források a bécsi levéltárakban

Kanonoki kinevezések

A püspökkinevezésre vonatkozóan a XIX. század elejétől az uralkodó mellett működő Kabineti Iroda (Kabinettskanzlei) levéltára különböző állagai is tartalmaznak információkat, elsősorban a Ministerrats-Vorträge (1848-1852), Ministerconferenz-Vorträge (1852-1858), Kabinettskanzlei-Vorträge (1858-18918) állagok, amelyeket újaban a napi gyakorlatban együttesen Kabinettskanzlei-Vorträge sorozatként emlegetnek. Ezek azonban a kinevezés tényén túl nem sok információval szolgálnak. Jelentőségűket az a tény adja, hogy a kiegyezés utáni Vallás- és közoktatási Minisztérium anyaga az 1956-os levéltári tűzvész nyomán erősen megcsonkult, és e formális információk is segítenek a kinevezési mechanizmusok rekonstruálásában.

Mária Terézia korától kezdve az uralkodó magához ragadta a kanonoki kinevezések jogát is. A kinevezések gyakorlatára számos forrás található a Staatsrat anyagában, amely az uralkodó mellett működő legmagasabb rangú tanácsadó testület volt (1761-1848) és különösen Mária Terézia és II. József idejében játszott fontos szerepet. Pótolhatatlan veszteség, hogy a II. világháború idején a Staatsrat aktái 1833-ig bezárólag elpuszultak, csupán a kivonatokat tartalmazó jegyzőkönyvek maradtak meg. A korabeli gyakorlat szerint a kanonoki kinevezések mindig a Magyar vagy az Erdélyi Kancellária felől érkeztek Bécsbe, ami azt jelenti, hogy az elsődleges javaslattevés otthon történt meg, érdemes tehát a kutatást a kancelláriák levéltárában kezdeni. A Staatsrat anyaga azért lehet érdekes, mert a kancellária aktájára csak a legfelsőbb döntést vezették rá, arról, hogy az miképpen született meg csak a bécsi iratokból értesülhet a kutató. A Staatsratban a kanonoki kinevezések mellett apáti és préposti címek adományára is találunk bőven anyagot. Több kanonoki kinevezés esetében kikérték Franz Graf Kolowrat-Liebsteinky (1778-1861) államminiszter véleményét, aki után nem kevesebb mint 220 doboz irat maradt a Kabinettsarchivban az 1826-1848 közötti időszakból (HHStA).

Kanonoki kinevezésekre vonatkozó akták és más egyházi vonatkozású ügyek is maradtak fent a javarészt elintézetlen ügyeket őrző szintén háborús károkat szenvedett Kabinettskanzlei Akten állagban (1802-1848). Az 1848 utáni kanonoki kinevezésekre, sajnos az esetek többségében elég formális, ügyiratot lehet találni a fentebb már emlegetett Kabinettskanzlei-Vorträge állagban (1848-1918). Jelentőségét az előbb már jelzett tény adja, hogy ti. ez alkalommal Budapesten pusztított a háború, és e kérdésben a Vallás- és Közoktatási Minisztérium anyagai hiányoznak.

1. Levéltári anyagok Bécsben
2. Levéltárak a XVI-XVII. században
3. Problémás kinevezések
4. Kanonoki kinevezések
5. Állami befolyás alatt
6. 1848 és a kiegyezés az egyháziak életében
7. Magyar hagyatékok a bécsi levéltárakban
8. Egyházi ügyek, levelezés
9. Kutatási segédlet

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

30. A „harmadik világ”
VI. Nemzetközi konfliktusok és együttműködés

• Elefántokra vadásztak és férfiakat megszégyenítő módon harcoltak a dahomey-i amazonok
• Az ékszerek és a tigrisek megszállottja volt a britek ellen harcoló Tipu szultán
• Pol Pot a földi poklot hozta el Kambodzsának, a vörös khmerek iszonyú rémtetteket követtek el
• Ellensége jégtömbbe fagyasztott fejét órákon át "hallgatta ki" a karibi diktátor
• Nem mutatott megbánást Gandhi merénylője
• A második világháború végére Hongkong lakossága csaknem a harmadára zsugorodott
• A függetlenség kikiáltásával sem kerülhette el végzetét Rhodézia fehér uralmon alapuló rendszere
• India függetlenségének kikiáltásakor nem volt hajlandó nyilatkozni a csalódott Gandhi
• Míg Gandhi a szellemi, Nehru a mozgalmi vezetője volt az indiai függetlenségi törekvéseknek