Vonattal a magyar riviérára: utazás a régi Magyarországon

Egy vasúti utazás Magyarországon 1900-ban

A peronon

Az utasok a vonat vasútállomásra beérkezéséig nem léphettek a peronra, a váróteremben kellett tartózkodniuk. A váróterem peronkapuját a peronőr nyitotta ki, a peronra csak az érvényes menetjeggyel rendelkezők léphettek, ha valaki egészen a vasúti kocsiig szerette volna kísérni hozzátartozóját, annak külön peronjegyet kellett váltania. A csomagokat hordár segítségével szállították a vonat poggyászkocsijáig.

A vonatról leszállás után a kalauz által a vonaton kezelt menetjegyet a peronkapun kihaladva át kellett adni a peronőrnek.

A vonaton

A magyar vasúttársaságok általában három kocsiosztályt alkalmaztak (I-II-III. osztály), de kezdetben néhány magánvasútnál előfordultak negyedosztályú kocsik is, amik kis túlzással ablakokkal ellátott fedett teherkocsik voltak, a kocsik oldalfalát kívülről nem borította fémlemez (tehát szigetelve sem voltak), és olyan alapvető felszerelések is hiányoztak, mint a III. osztályú kocsikban fűtésre használt vaskályha.

A kocsikat az osztályoknak megfelelően festették: az elsőosztályú kocsik törtfehér, a másodosztályúak fenyőzöld-olajzöld, a harmad- és negyedosztályúak barna színűek voltak, hogy az írni-olvasni nem tudók számára is egyértelmű legyen, melyik kocsi milyen osztályú. Idővel az elsőosztályú kocsik festése is zöldre módosult, mivel a törtfehér szín könnyen elkoszolódott.

Az első- és másodosztályú kocsik ülései epedarugós párnásak, vörös bársonnyal és zöld plüssel behúzottak, a harmadosztályú kocsik fapadosak voltak. Az első- és másodosztályú kocsik falait selyemkárpit borította, az ablakokat damasztfüggönyökkel takarhatták el, a harmadosztályú kocsiknál a falakat faerezetet utánzó, „flóderezett” festésű falécborítás fedte.

A kocsik fűtését kezdetben az első- és másodosztályon melegvizes palackokkal oldották meg, a harmadosztályú kocsikban vaskályha adta a hőt, a hazai vasutakról hamar eltűnt negyedosztályú járművekhez semmilyen fűtési berendezés nem társult. A 19. század végétől már minden vasúton elterjedt a mozdonyról vett gőzzel működő telített gőzű radiátoros fűtés.

Az 1880-es évekig itthon is úgynevezett „oldalgombolós” kocsikat használtak, tehát az utasok közvetlenül az un. kalauzjárdáról egyből az utasfülkébe léptek. A menetjegy kezelése után a kalauz kívülről az utasokra rázárta a fülke ajtaját. A fülkeajtók belülről nem voltak nyithatók, ez vasúti baleset esetén lehetetlenné tette a menekülést.

A peronos, folyosós kocsik elterjedése után a jegykezelés már mind utas, mind kalauz szempontból humánusabb lett, a kaluznak már nem az életveszélyes külső kalauzjárdán kellett végigaraszolnia.

Jegykezeléskor a kalauz bekopogott a fülke ajtaján, kinyitotta az ajtót, tisztelgett és – egészen 1918-ig – először németül köszöntötte az utasokat és kérte a menetjegyet. A jegy kezelését követően ismét tisztelgett, jó utat kívánt, bezárta a fülkeajtót, és egyben megjegyezte, az utasok meddig utaznak, hol szállnak le, mert egyéb utastájékoztatás nem lévén, a kalauz kopogott be az érkezési állomás előtt, hogy melyik település következik. A jegykezelés közben a kalauz nem léphette át a fülke küszöbét, végig a folyósón tartózkodott, hiszen a fülke a fizető utasok privát szférája volt.

Etikett az első osztályon

A jegykezelés során a kalauz kizárólag a fülkében tartózkodó férfiakkal, idősebb hölgyekkel, cselédekkel beszélt. A fülkében tartózkodó hölgyekkel nem válthatott szót, a hölgyek pedig a jegykezelési procedúra alatt úgy tettek, mint akik nincsenek is jelen: a kezeiket illedelmesen az combjaikra helyezve némán néztek ki az ablakon. Természetesen ezt a mai szemmel furcsa viselkedést a korabeli illemszabályok rögzítették: míg egy nemesi vagy nagypolgári származású fiatalember már 13-14 évesen egyedül indulhatott akár világkörüli útra, addig egy nő sehová nem mehetett egyedül. Hajadon lányként a szüleivel, de főleg az apjával, vagy már teljeskorú fiútestvérével kelhetett útra, ha ők nem voltak, akkor a legidősebb nőrokonával, vagy a nevelőnővel, vagyis a gardedámmal, esetleg egy cseléddel. Férjezett asszony elsősorban a férjével utazhatott vagy a férj valamely teljeskorú férfirokonával, egy megbízható idősebb szomszédasszonnyal társalkodónővel vagy belső cseléddel. A fülkék az első és másodosztályú kocsikban középen egy összehúzható ajtóval elszeparálhatók voltak, ha netán zavarta a szembenülők társasága a hölgyeket, de egyes arisztokrata és nagypolgári nők elvárták, hogy senki más ne üljön velük szemben. Részükre alakították ki a „hölgyszakasznak” nevezett félfülkéket. A dohányzó és nemdohányzó utasoknak már ekkoriban is külön kocsiszakaszokat tartottak fenn. (x)

1. Utazás a régi Magyarországon
2. Trianon után
3. A munkásosztály a Balatonra megy
4. Egy vasúti utazás Magyarországon 1900-ban

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

klímakutatás

• Egy évszázaddal ezelőtti vulkánkitörés okozhat hamuesőt Alaszkában
• Csigahéjak és cseppkövek mesélnek a Kárpát-medence jégkorszaki klímájáról
• Lényegesen hidegebb volt az utolsó jégkorszak, mint eddig gondoltuk
• Hét fokkal lehetett hidegebb a Föld a legutóbbi jégkorszak során
• Egy alaszkai vulkánkitörés is szerepet játszhatott a római köztársaság bukásában
• Készítőik elképesztő vakmerőségének állítanak emléket a 19. századi tornádófotók
• A Föld tengelyének dőlésszöge határozhatta meg a jégkorszakok végét
• Melegebb lehetett Grönland, amikor a skandináv telepesek megérkeztek
• Az amerikai őslakosok tömeges pusztulása is hozzájárult a kora újkori „kis jégkorszakhoz”