2021. nyár: Végzetes asszonyok
ITT támogathatsz bennünket

Vonattal a magyar riviérára: utazás a régi Magyarországon

2021. május 12. 10:01 Múlt-kor

A 19. században a Monarchia lakói – társadalmi státusztól függetlenül – még nem fedezték fel a Balaton kínálta lehetőségeket. Ugyan már az első világháború előtt elkezdődött a partvonal kiépítése, ha Trianon tragédiája nem szakította volna el Magyarországtól a korábban közkedvelt üdülőhelyeket, a Balaton nem lett volna az utazni vágyók első számú választása. A 20. században eleinte az arisztokrácia, majd a polgárság, végül a kommunizmus idején már a „dolgozó nép” is itt töltötte nyári szabadidejét. Ezt nagyban megkönnyített az infrastruktúra kiépítése: a vasúti közlekedés megfelelően összekötötte a tavat a fővárossal is, így az utazás összes akadálya elhárult. 

Balatonrendes

Utazás a régi Magyarországon

A 19. századi Magyarországon az utazásoknak jól bejáratott rendszere alakult ki. Télen, amikor a 4-5 méter belmagasságú paloták szobáit és termeit nem lehetett felmelegíteni, az arisztokrata és nagypolgári családok házaikat néhány megbízható cseléd felügyelete alatt hátrahagyták és elutaztak egy mediterrán éghajlatú országba telelni. Az arisztokraták zömmel a francia és az olasz Riviérát kedvelték, a nagypolgári családok Abbáziába (ma: Opatija, Horvátország) utaztak. A tél végét a báli szezon kezdete jelezte.

Nyáron ennek a fordítottja zajlott: légkondicionáló, légjavító berendezések híján kánikula idején a nagypolgárság és az arisztokrácia a Monarchia hegyvidéki, hűvösebb régióiba utazott „fürdőkúrára” nyaralni: az ausztriai Badenbe, a csehországi Karlsbadba (ma: Karlovy Vary), Marienbadba (ma: Marianské Lazné), a korabeli Magyarország területén belül a tátrai Trencsénytepliczre (ma: Trenčianske Teplice, Szlovákia) vagy Ótátrafüredre (ma: Starý Smokovec, Szlovákia); illetve a dél-erdélyi Herkulesfürdőre (ma: Baile Herculane, Románia).

Ez gyökeresen eltér a ma megszokottól, hiszen a 21. század embere nyáron még melegebb helyre utazik, míg télen a hideg hegyvidéki területeken űzi a téli sportokat. További érdekesség, hogy a 19. századi nyaralóhelyeket ugyan „fürdőnek” nevezték, ezeken a helyeken nagyrészt gyógyvizes kúrákon illetve egyéni kádfürdő-terápiákon vettek részt.

A Balaton és vidéke a korai magyar turizmusban

A Balatont a 19. századot megelőzően nem használták fürdésre, sőt általában a tavat nem hasznosították a halászaton és a téli nádvágáson kívül; ezt a gyakorlatias szemléletű nyugati utazók rendre megemlítették. Vissza-visszatérő terv volt a tó teljes lecsapolása, és területének mezőgazdasági művelésbe vonása. A balatoni halászok közül, akik a tó vizének egyedüli hasznosítói voltak, gyakorlatilag senki nem tudott úszni, és így még a legforróbb nyári napokon sem ment be a tó vizébe senki megmártózni.

Eötvös Károly „Balatoni utazás” című könyvében ezt ironikusan a következőképpen fogalmazta meg: „Ha víz mellett lakik: azért nem fürdik, mert hisz ott a víz, ha akar: mindennap fürödhetik. Ha pedig a víztől messze lakik: azért nem fürdik, mert hiszen nincs is ott a víz, ha meg is akarna fürdeni”.

Klasszikus fürdőkultúra kialakulásáról azért sem beszélhetünk, mert a kor erkölcsi normái szerint a részben ruhátlan emberek, sőt, a nők és a férfiak együtt fürdése is erkölcstelennek számított. Ahol csak lehetett, szigorú szabályokkal igyekeztek ennek a lehetőségét csírájában elfojtani.

A balatoni „idegenforgalom” kezdeteiről – melyet helyesebb ekkor még szállásadásnak nevezni – 1748-ből származik az első adat, amikor a füredi savanyúvíz-források közelében felépült az első vendégfogadó. 1795 és 1798 között épült a füredi copf-stílusú Horváth-ház, ahol szállóvá alakítása után 105 vendégszobát alakítottak ki. Ez az épület – amely 1825 óta a hagyományos füredi Anna-bálok helyszíne – a reformkori értelmiség egyik találkozóhelye volt.

A 19. századi hazai turizmus a század végéig a Balaton vidékéből csak Füredet ismerte, mint a korabeli társasági élet központját. A Balaton vidékének első nyaralótelepei, villái, a magyar nagypolgári közönség igényei szerint a 19. századra épültek ki: 1893–94-ben épült fel Siófok, 1895–96-ban Balatonföldvár és Fonyód strandja és nyaralótelepe. Az első balatoni szállodák is ekkor törtek a magasba Siófokon, valamint a reformkor óta látogatott Balatonfüred és Keszthely is tovább terjeszkedett. Érdekes ellentmondás, hogy mindezek ellenére Ilosvai Hugó a 1896-os millenniumi ünnepségekre kiadott, hazai nevezetességeket bemutató könyvében a Balatont és környékét szóra sem méltatta.

A 19-20. század fordulójára már húsz nyaralóhelyként számontartott vízparti településről vannak adataink. A legnépszerűbbnek a déli partot tartották, mert strandjaival és sekély vizével fürdőzésre alkalmasnak bizonyult az északi part gyorsan mélyülő vizével szemben. A Balaton „fővárosa” ekkor Siófok volt, amely népszerűségét annak is köszönhette, hogy a császári-királyi Déli Vaspálya Társaság (Déli Vasút) vasútvonala a település mellett vezetett 1861 óta, és Siófok 1863-tól már vasúti megállóval is rendelkezett, így a fővárosból lényegesen megközelíthetőbbé vált. Siófokról az 1860-as években a Kisfaludy lapátkerekes gőzhajóval lehetett Balatonfüredre átutazni.

A Monarchia már jól ismert nyaraló- és telelőhelyei mellett a balatoni idegenforgalom nagyrészt még háttérbe szorult. A Balaton és a balatoni idegenforgalom fejlesztésére alakult meg 1882-ben a Balatoni Egylet, majd 1904-től a Balatoni Szövetség, mely az alakuló közgyűlését 1904. március 19-én tartotta Siófokon.

A Balatoni Szövetség eredményes lobbitevékenységének köszönhetően valósult meg a tó északi partján a sokszor kezdeményezett, de addig mindig félbehagyott vasútépítés terve. A Balatoni Szövetség szervezésében 1906. július 22-én egy 3600 fős küldöttség kereste fel a kereskedelmi és a földművelésügyi minisztereket, hogy felhívják a figyelmet a vasút hiányára. Az északi part települései 85000 koronát gyűjtöttek össze a vasútépítésre, ebből 40000 koronát egymaga Balatonfüred adott. A Börgönd-Tapolca vasútvonal építéséről szóló 1907. évi XX. törvényt 1907. február 14-én hirdették ki. A földmunkák még ez év novemberében megkezdődtek, és a 114 km hosszú Börgönd-Tapolca fővonalon 1909. július 1-én megindult a forgalom. 1912-től egy rövid életű kezdeményezésként, Bécsből Győrön át közvetlen kocsi közlekedett Balatonfüredre.

Az idegenforgalom fejlesztésének gondolata az 1910-es évektől erősödött meg. A Balatoni Szövetség felállított egy ötös bizottságot, hogy vizsgálja meg a balatoni idegenforgalom fejlesztésének lehetőségeit. A bizottság jelentése lesújtó volt: a jómódú külföldi és hazai vendégek szinte egyáltalán nem látogatják a Balatont, mert azok az ismert európai üdülőhelyekre utaznak: a Riviérára, az osztrák és német fürdőkbe; Magyarországon esetleg a Tátrát látogatták. A bizottság a balatoni propaganda megindításában látta a kiutat, amelynek három módját határozták el: „művészi impressziójú” plakát-reklámkampány indítását külföldön, „illusztrált balatoni tájékoztatót”, azaz képes útikalauzt kívántak kiadni és meg akarták jelentetni a Balatoni Szövetség hivatalos lapjának, a „Balaton” című újságnak német nyelvű kiadását.

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

2021. nyár: Végzetes asszonyok
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 18% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
7 960 ft 6 490 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 50% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 9 990 Ft
Látkép BalatonfüredrőlForgalmas vasúti közlekedés a Balaton partjánÉletkép 1934-bőlNyaralók Siófokon, 1967A nyaraló család (Kép forrása: Fortepan)Gyenesdiás, 1938Vasúti kocsi a Balatonon (Kép forrása: Fortepan)
Legfrissebb
Legolvasottabb

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!

Bezár