Volt-e összefüggés Harrison extra hosszú beiktatási beszéde és rövid elnöksége között?

1773. február 9-én született Virginia államban, előkelő ültetvényes családban. Apja a Kontinentális Kongresszus tagjaként egyike volt a Függetlenségi Nyilatkozat aláíróinak, majd Virginia állam kormányzója lett. Harrison a függetlenségi háború alatt nőtt fel, otthonukat egyszer fel is dúlták a britek. Történelmet hallgatott, majd Richmondban orvosnak tanult, de diplomát soha nem szerzett, mert tizennyolc évesen, apja halála után pénz nélkül maradt. Más választása nem lévén beállt katonának, és hadnagyi rangban részt vett az indiánok elleni hadjáratokban. 1798-as leszerelése után a mai Ohio, Indiana, Illinois, Michigan és Wisconsin államok nagy részét magában foglaló Északnyugati Terület kormányzóhelyetteseként ténykedett. 1799-ben ő képviselte a területet a washingtoni kongresszusban, ahol sikerült a letelepülni vágyók földszerzését megkönnyítő törvényt elfogadtatnia.

1801-ben lemondott a képviselőségről, és az Ohio állam kiválása után létrejött Indiana Terület kormányzója lett. A tisztséget tizenkét éven át töltötte be, ezalatt szerződések révén megszerezte a bennszülött indiánok földjét, a nyugat felé nyomuló telepeseket katonai erővel támogatta. Amikor az addig egymással viszálykodó indián törzsek 1811-ben Tecumseh vezetésével fellázadtak a fehér terjeszkedés ellen, mintegy ezer fős sereg élén ellenük vonult, és a Tippecanoe folyónál legyőzte őket. A következő évben a brit-amerikai háborúban, az északnyugati hadsereg főparancsnokaként megállította a Kanadából betörő ellenséget, majd 1813 októberében az Erie-tótól északra tönkreverte őket. A csatában Tecumseh is elesett, az indián ellenállás végleg megszűnt. Harrison azonban nézeteltérésbe keveredett a washingtoni kormánnyal, s még a háború vége előtt lemondott minden rangjáról és tisztségéről.

1816-tól Ohio állam képviselője volt Washingtonban, 1819-től az ohiói törvényhozás szenátora, de 1820-ban nem sikerült magát kormányzóvá választatnia. 1824-től szenátorként ült a washingtoni Kongresszusban, 1828-ban kolumbiai nagykövetté nevezték ki, de az új elnök, Andrew Jackson a következő évben visszahívta. A következő években gazdálkodott, és megírta emlékiratait. 1836-ban a whig párt színeiben megpályázta az elnökséget, de alulmaradt a demokrata Martin Van Burennel szemben. Négy évvel később újra próbálkozott, és a dicső katonai múlt elegendőnek bizonyult az országot gazdasági válságba taszító elnökkel szemben. Harrison országosan csupán 150 ezer szavazattal kapott többet riválisánál, de az elektori testületben 234-en szavaztak rá, míg Van Burenre csak 60-an. (Ő volt az első whig elnök, a párt jelöltjeként 1848-ban Zachary Taylor győzött, az ő 1850-ben bekövetkezett halála után alelnöke, Millard Filmore töltötte be whig jelöltként a hivatalt. A whig párt 1854-ben beleolvadt a republikánus pártba.)

Az soha nem derült ki, hogy hivatalában mire lett volna képes. A kemény pionírként viselkedő új elnök 1841. március 4-én a rendkívül hideg és szeles idő ellenére sem volt hajlandó kabátot venni, amikor az amerikai történelem leghosszabb, közel kétórás beiktatási beszédét mondta el a didergő tömegnek. Az elnök hamarosan megfázott, tüdőgyulladást kapott, és az orvosok minden erőfeszítése ellenére (kezelték ricinusolajjal, ópiummal, vazelinnel és farkasalmával) egy hónappal később, 1841. április 4-én meghalt. Harrison a korabeli nézet szerint a ceremónia alatt fázott meg, valószínűbb azonban, hogy betegsége egy későbbi eseményhez köthető, mivel csak három héttel később jelentkeztek a tüdőgyulladás első jelei.

Minden amerikai elnök közül Harrison töltötte a legrövidebb időt hivatalában, egész pontosan 32 napot, 12 órát és 30 percet. Ő volt az első elnök, aki hivatalában halt meg, és az első, akit a Fehér Házban ravataloztak fel. Ő volt az első elnök, akiről hivatalában készült fénykép, az utolsó, aki a Függetlenségi Nyilatkozat aláírása előtt született, és az egyetlen, aki orvosnak tanult. Emellett ő az egyetlen elnök, akinek unokájából is elnök lett, Benjamin Harrison 1889 és 1893 között az Egyesült Államok 23. elnöke volt.

Harrison huszonkét évesen nősült meg. Választottjának apja, egy tekintélyes bíró kikosarazta a fiatal és nincstelen kérőt, aki ezután megszöktette szerelmét. Tíz gyermekük született, de csak négyen érték meg apjuk beiktatási ceremóniáját, és csak ketten éltek negyven évnél tovább. Mivel Harrison szinte egy fillér nélkül halt meg, a Kongresszus nyugdíjat szavazott meg özvegyének, aki huszonhárom évvel élte túl férjét, és nyolcvannyolc éves korában halt meg.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

Mussolini

• Kosárlabdázással és kertészkedéssel is szívesen töltötték idejüket a legvéresebb kezű diktátorok
• Még a Mussolini-szobrokat is kidobálták az ablakon a Duce letartóztatásának hírére
• A világháborúban és merényletekben is majdnem odaveszett Olaszország diktátora
• Lánya kérését sem vette figyelembe Mussolini veje kivégzése során
• Bukása után a németek feltétlen kiszolgálója lett a korábbi szövetséges, Benito Mussolini
• Szörnyű bosszút állt az olasz nép Mussolini rémuralmáért
• Folytatják a holokausztmúzeum építését az egykori Mussolini-villa közelében
• Merényletek sorát élte túl hihetetlen szerencsével Mussolini
• Az életébe került Mussolini vejének, hogy szembefordult apósával