Viking támadás áldozatait azonosíthatták egy lettországi tömegsírban
Egy 9. századi lettországi tömegsír genetikai és antropológiai elemzése során erőszakos halált halt helyi lakosokat, feltehetően egy viking támadás áldozatait azonosították a kutatók: a hat embert tartalmazó temetkezés áldozatai rokoni kapcsolatban álltak egymással. A régészeti lelet a korai skandináv portyázások és a balti régió őslakosai közötti konfliktusokról szolgáltat új, tényszerű adatokat.
- Hat ember, köztük két gyermek maradványait tárták fel egy 9. századi lettországi vaskori temetkezésben.
- A genetikai és csonttani vizsgálatok alapján az elhunytak egy része rokoni kapcsolatban állt, és éles fegyverek okozta sérülésekbe haltak bele.
- A kutatók szerint a helyi zemgal törzshöz tartozó áldozatokkal egy korai skandináv, feltehetően viking portyázó csapat végezhetett.
A Live Science összefoglalója alapján a vizsgált tömegsírban négy felnőtt férfi, egy fiú és egy lány csontvázát találták meg. A genetikai vizsgálatok kimutatták, hogy a csoport tagjai között szoros rokoni szálak húzódtak. A fiú az egyik férfi gyermeke volt, míg egy másik férfi harmadfokú rokonként, feltehetően unokatestvérként vagy nagybátyként kapcsolódott hozzájuk. A másik két férfi genetikailag nem állt rokonságban a családdal, de a temetkezés módja egyértelműen a közösségi összetartozásra utal.
A csontmaradványok oszteológiai elemzése egy súlyos fegyveres összecsapás nyomait tárta fel. Legalább három áldozat, köztük az apa és a harmadfokú rokon halálát éles fegyverek, vélhetően kardok vagy balták által ejtett sérülések okozták. Az egyik férfinál a védekezés jelei mutatkoztak az alkarcsontokon, egy másiknak a koponyáját és az állkapcsát zúzta be egy erős ütés, míg a harmadik áldozatot a nyakcsigolyák sérülései alapján szinte teljesen lefejezték. A további három elhunyt esetében a csontokon nem látszottak egyértelmű elváltozások, náluk lágyrész-sérüléseket feltételeznek a halál okaként.
Bár a halálos sebeket egy szomszédos törzzsel vívott helyi konfliktus is okozhatta, a kutatók elsősorban egy viking rajtaütésre gyanakszanak. A maradványokon elvégzett radiokarbonos kormeghatározás a temetkezést a 9. század második felére, a viking kor korai szakaszára datálta. Ebben az időszakban a skandináv tengerészek és harcosok egyre intenzívebb expanzióba kezdtek a Balti-tenger keleti partvidékén, kereskedelmi útvonalakat keresve és rablóhadjáratokat indítva a parti közösségek ellen.
A szóban forgó temetkezés a rigai-öböl közelében fekvő Csunkáni-Drengeri régészeti lelőhelyen található, amelyet még 1924-ben fedeztek fel. A folyóparti teraszokon elterülő, a 8. és 12. század között használt vaskori temetőben a tömegsír rendkívül ritka, az eddig feltárt sírok kevesebb mint egy százalékára jellemző. Az áldozatokat nem egyszerűen egy gödörbe vetették, hanem a helyi rituáléknak megfelelően, gondosan helyezték el őket. A nőt északnyugati, míg a férfiakat délkeleti tájolással temették el, ami tökéletesen illeszkedik a korszak balti temetkezési hagyományaihoz.
Ez is érdekelhet
Az elhunytak a térség őslakosai, a földműveléssel foglalkozó zemgalok balti törzsének tagjai voltak. A 9. században a mai Lettország területe még nem tartozott a skandináv kulturális vagy politikai érdekszférába, a régió termékeny síkságait a zemgalok és a kurok uralták. A temetés gondossága arra utal, hogy az áldozatok a helyi közösség megbecsült tagjai lehettek, akik egyazon időpontban, a településüket ért váratlan támadás során vesztették életüket.
A vikingek keleti jelenlétét más térségbeli leletek is alátámasztják. A lettországi eseményeket megelőzően, a 750-es évekből származnak azok a hajós temetkezések, amelyeket az észtországi Saaremaa szigetén tártak fel. Ezekben a sírokban harci sérüléseket viselő skandináv harcosok maradványait találták meg, ami azt bizonyítja, hogy az északi népek fegyveres expedíciói már jóval a csunkáni-drengeri összecsapás előtt elérték a Baltikum keleti partjait.
