VIII. Henrik utolsó felesége zenedarabbal igyekezett rávenni férjét a franciák elleni háborúra

Az egyik legismertebb angol király, VIII. Henrik hatodik, egyben utolsó feleségét, Katherine Parrt (Parr Katalin) általában egy kedves, az idősödő és egyre szenilisebb férjét fáradhatatlanul ápoló, igen művelt asszonyként ábrázolják a történelemkönyvek. Egy új kutatás szerint azonban a „PR-képessége” sem volt elhanyagolható: kora leghíresebb angol zeneszerzőjével, Thomas Tallisszal együttműködve egy zenedarabot készítettek, amivel a hezitáló királyt a franciák elleni háborúra kívánták rávenni.

A feleségeiben egyre-másra csalódó VIII. Henrik a házasságtörés és ezáltal felségárulás bűnébe keveredő, a korabeli propaganda és a vádak szerint hatalmas szexuális étvággyal megáldott, gyönyörű és igen fiatal Howard Katalin kivégzése után Parr Katalint (Katherine Parr) vezette oltár elé 1543. július 12-én. A már a harmadik férjét „fogyasztó” (ezáltal a legtöbbször feleségül kért), ám még csupán 30 esztendős királynét a józan ész, erkölcsi tartás, hűség és mély vallásosság jellemezte, és a seregnyi orvos mellett odaadóan ápolta a köszvénye miatt egyre jobban szenvedő királyt. Az olaszul, franciául és latinul is tudó és a korabeli hitvitákban is gyakran felszólaló Katalin igen türelmes és gondoskodó asszony hírében állt, aki jó kapcsolatot ápolt Henrik korábbi házasságaiból származó gyermekeivel is, és a botrányok sorozata után végre méltó királynéja lett Angliának.

David Skinner, a cambridge-i Sidney Sussex College zenei intézetének igazgatója, aki Thomas Tallis angol zeneszerző (1505-1585) Gaude gloriosa Dei mater kezdetű zenedarabjának 21. századi debütálásáért felel, egy különleges érdekességre bukkant a darabbal kapcsolatos kutatásai során: a zene kíséretéül szolgáló angol nyelvű szöveget maga Katalin királyné írta.

1978-ban az Oxfordi Egyetem egyik épületének felújításakor három ismeretlen pergameniratra bukkantak a vakolat mögött. Később Tallis zeneműveinek darabjaiként azonosították őket. Most Skinner a zenedarabok kísérő szövegét is megmutatta a nyilvánosságnak, amely állítása szerint a királyné keze nyomát viseli. Úgy véli, a célja az lehetett, hogy a csapatok összegyűjtésére buzdítsa Henriket, aki a gyors skóciai sikerek ellenére sokat habozott, hogy megtámadja-e Franciaországot.

„Gyakran vélik úgy, hogy Katalin tulajdonképpen Henrik dajkája volt a király életének utolsó éveiben, ám valójában Parr hatékony PR-osnak is bizonyult. Gyakorlatilag Thomas Cranmer érsek cinkostársa volt e kényes témában, így a szöveget anonim módon jelentették meg” – magyarázta a kutató a The Telegraph-nak.

A szövegről úgy gondolták, hogy az Thomas Mulliner orgonista keze munkáját dicséri, és a későbbiekben elfeledték jelentőségét, így a papirosokat az egyik oxfordi épület falrepedéseinek betömködésére használták fel. Amikor 1978-ban megtalálták, Tallis Gaude gloriosa nevű, hatrészes zeneműveként azonosították, amely a korabeli zeneszerző egyik legnagyobb alkotása volt.

Később a kézirat töredékeit I. Stuart Mária uralkodása idejére datálták, és bár alaposan megvizsgálták, továbbra is rejtély maradt az angol nyelvű szöveg írója. „Már önmagában az elég bizarr, hogy a kézirat fennmaradt. Az ember azt várná, hogy ennyi idő után pillanatok alatt szétessen a lelet, ám a papír és a tinta is kifejezetten jó minőségű volt” – mondta Skinner.

A tanulmány megjelenése óta több szakember is elkezdte átvizsgálni Katalin királyné egyéb, a témába illő írásait, amelyek valóban háborúpárti szemléletet tükröznek. Henrik végül 1544 júniusában kétoldali támadást indított Franciaország ellen. Az egyik seregtest eredménytelenül ostromolta Montreuilt, míg a másik a kissé északabbra fekvő, tengerparti Boulogne ostromába kezdett. Henrik néhány hét után átvette a személyes parancsnokságot az utóbb sereg felett, amely szeptember 18-án bevette a várost. Ám a király elutasította új szövetségese, V. Károly német-római császár és spanyol király kérését, miszerint vonuljon Párizs ellen. Károly később békét kötött a franciákkal, így Henrik egyedül maradt. Miután a franciák is megindították seregeiket Anglia ellen, ám csupán a Wight-szigetig jutottak, 1546-ban megkötötték a békét.

A zenedarabot 470 év után először fogják előadni Londonban az Alamire-kórus közreműködésével előreláthatólag nagypénteken.