Valóban hullák fotózásához használták a 19. századi „pózolóállványokat”?
2021. február 4. 14:31 Múlt-kor
A közelmúltban széles körben elterjedt (elsősorban az interneten) az a tévhit, miszerint a számos, a 19. században készült fényképen látható „pózolóállványokat” arra használták, hogy már halott egyéneket állítsanak be életszerű testhelyzetekbe. E nézetnek semmiféle valós alapja nincs: a legfelületesebb pillantás is egyértelművé teszi, hogy ezek az eszközök egyáltalán nem voltak képesek még egy gyermek testtömegének megtartására sem. Valójában az élő embereknek segítettek abban, hogy mozdulatlanok maradjanak a hosszú exponálási idő alatt.
Korábban
A fotózás korának kezdetén a különféle eljárások, például a dagerrotípia lényegesen hosszabb időt vettek igénybe egy-egy kép elkészítéséhez, mint az ma megszokott – egy percet, vagy annál is több időt is igénybe vehetett. A stúdiófotózás különösen nehéz volt a modern, elektromos világítástechnika előtti időben.
A legkorábbi fotótípusokon akár fél-egy órán át is tarthatott egy tájkép rögzítése, 1839-ben a dagerrotípia feltalálása másfél percre csökkentette a legtöbb fénykép exponálási idejét. Az 1880-as évekre a technika odáig fejlődött, hogy három-nyolc másodperc alatt elkészültek a képek. Azonban akár az egy másodperces exponálási idő is elég ahhoz, hogy az alany megmozdulva elmosódást idézzen elő a fotón.
Erre válaszul születtek meg a pózolóállványok. Használatuk kétségtelenül indokolt volt, mivel a fotóalanyoknak teljesen mozdulatlanul kellett maradniuk a teljes exponálás során – még az állványok használata mellett készült fényképeken is gyakran előfordulnak mozdulás miatti elmosódások – ez különösen az alanyok kezeinél figyelhető meg.
Ugyanez az oka annak, hogy a 19. századi fényképeken ritkán látni mosolygó alanyokat – ilyen hosszú ideig tökéletesen kitartani egy, a nyugalmi helyzettől eltérő arckifejezést meglehetősen nehéz.
A korai állványok egy eredeti példánya
Ahogy Mark Twain írta egy levélben a Sacramento Daily Union című újságnak: „A fénykép felettébb fontos dokumentum, és nincs terhelőbb dolog, ami az utókorra szállhatna annál, mint egy bolondos, buta mosoly, elkapva és megörökítve.”
A képeken szereplő egyének mind állványokkal lettek beállítva – egyes esetekben élesebb szemre lehet szükség a kiszúrásukhoz.
Egy 19. századi állvány fejtartó eleme
Támogasd a 
szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 18% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
8. Az ókori Athén
III. Egyén, közösség, társadalom, munkaügyi ismeretek
- Milyen lehetett evezni egy ókori görög hadihajón?
- A varázsitaloktól a tömegpusztító fegyverekig: hat kevéssé ismert tény az ókori görögökről
- A külóni vérbűnhöz is köze lehet az Athénban feltárt rejtélyes tömegsírnak
- Korsóban eltemetett gyermekek, hátrabilincselt kezű csontvázak – az ókori Athén titkai
- Erósz játszmái – házasélet és szexualitás az ókori Görögországban
- Több millió ezüstérmét tárolhattak a Parthenón tetőterében
- Az ebola már az ókori Athénban is felütötte a fejét?
- George Clooney felesége segíti Athént az Elgin-márványok ügyében
- A bódult Periklész ihatott az Athénban talált kupából
- Űrcsimpánz, rejtélyes halálesetek és a három császár csatája tegnap
- 10 tény furcsa és különös háborúkról tegnap
- A biztosítási csalástól a tengeri szörnyekig számos teória született a Mary Celeste szellemhajóról tegnap
- Zsebében néhány dollárral érkezett Amerikába a legendás T-modell tervezője, Galamb József tegnap
- Steinschneider Lilly, az első magyar pilótanő kalandos élete tegnap
- Fegyverek után virágok: az 1956-os nőtüntetés Budapesten tegnap
- Gyöngyhalászokat is keresztény hitre térített a jezsuita misszionárius, Xavéri Szent Ferenc 2021.12.03.
- Bűnügyi rejtélyek a XIX. századból – interjú a Lámpavas-univerzum megálmodójával, Bartal Tamással 2021.12.03.
