Valóban hullák fotózásához használták a 19. századi „pózolóállványokat”?
2021. február 4. 14:31 Múlt-kor
A közelmúltban széles körben elterjedt (elsősorban az interneten) az a tévhit, miszerint a számos, a 19. században készült fényképen látható „pózolóállványokat” arra használták, hogy már halott egyéneket állítsanak be életszerű testhelyzetekbe. E nézetnek semmiféle valós alapja nincs: a legfelületesebb pillantás is egyértelművé teszi, hogy ezek az eszközök egyáltalán nem voltak képesek még egy gyermek testtömegének megtartására sem. Valójában az élő embereknek segítettek abban, hogy mozdulatlanok maradjanak a hosszú exponálási idő alatt.
Korábban
A fotózás korának kezdetén a különféle eljárások, például a dagerrotípia lényegesen hosszabb időt vettek igénybe egy-egy kép elkészítéséhez, mint az ma megszokott – egy percet, vagy annál is több időt is igénybe vehetett. A stúdiófotózás különösen nehéz volt a modern, elektromos világítástechnika előtti időben.
A legkorábbi fotótípusokon akár fél-egy órán át is tarthatott egy tájkép rögzítése, 1839-ben a dagerrotípia feltalálása másfél percre csökkentette a legtöbb fénykép exponálási idejét. Az 1880-as évekre a technika odáig fejlődött, hogy három-nyolc másodperc alatt elkészültek a képek. Azonban akár az egy másodperces exponálási idő is elég ahhoz, hogy az alany megmozdulva elmosódást idézzen elő a fotón.
Erre válaszul születtek meg a pózolóállványok. Használatuk kétségtelenül indokolt volt, mivel a fotóalanyoknak teljesen mozdulatlanul kellett maradniuk a teljes exponálás során – még az állványok használata mellett készült fényképeken is gyakran előfordulnak mozdulás miatti elmosódások – ez különösen az alanyok kezeinél figyelhető meg.
Ugyanez az oka annak, hogy a 19. századi fényképeken ritkán látni mosolygó alanyokat – ilyen hosszú ideig tökéletesen kitartani egy, a nyugalmi helyzettől eltérő arckifejezést meglehetősen nehéz.

Ahogy Mark Twain írta egy levélben a Sacramento Daily Union című újságnak: „A fénykép felettébb fontos dokumentum, és nincs terhelőbb dolog, ami az utókorra szállhatna annál, mint egy bolondos, buta mosoly, elkapva és megörökítve.”
A képeken szereplő egyének mind állványokkal lettek beállítva – egyes esetekben élesebb szemre lehet szükség a kiszúrásukhoz.
Támogasd a
szerkesztőségét!

történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.


18. Az ENSZ és az Európai Unió
IV. Politikai berendezkedések a modern korban
- 1948 óta a „visszatérés joga” áll az izraeli-palesztin konfliktus középpontjában
- 26 éves az Európai Unió
- Tényleg nem tett meg mindent az ENSZ a magyar ügy érdekében 1956-ban
- Botrányok övezték az egyik legnagyobbb ENSZ-szervezet történetét
- A gázai lőporos hordó - az arab-izraeli konfliktus története
- 10 tény a ruandai népirtásról
- 60 éve lett vége a hidegháború legvéresebb konfliktusának
- Az ENSZ-re sózta London Palesztinát
- Viták a közös európai történelem kapcsán
- Tolvajok és gazemberek: a rosszhírű molnárok 19:14
- Több mint Robin Hood – Nottingham titkos föld alatti világa 18:59
- 4000 éve már könyveltek Mezopotámiában 18:21
- Az emberi kapcsolatok szerepe a földművelés kialakulásában 17:01
- Julius Caesar felemelkedése: stratégia, szenátus és a XIII. légió 16:03
- Miért tartózkodtak spanyol katonák Dániában a napóleoni háborúk idején? 15:10
- Tenea a trójai túlélők elfeledett városa 14:35
- Charun az etruszk haláldémon 13:59