Traktorok alapján fejlesztették ki a britek az első harckocsit

Álcázófestéssel ellátott Mark I harckocsi

A harckocsi a gépesített szárazföldi hadviselés alapvető támadóeszköze. Az erősen felfegyverzett és páncélozott, ugyanakkor mozgékony harcjármű két lánctalpon halad előre, általában egy forgatható toronyba beépített löveggel és kiegészítő fegyverzettel szerelik fel. 

Az első világháború elején a nyugati front gyorsan megmerevedett és állóháború alakult ki. A lövészárkokkal, drótkerítésekkel, bombatölcsérekkel szabdalt harcmezőn az ellenséges állások elfoglalása hatalmas emberveszteséget követelt. Hamarosan mindkét oldalon dolgozni kezdtek olyan harci jármű megalkotásán, amely alkalmas az akadályok leküzdésére, és ennek kulcseleme a belső égésű motor és a lánctalp lett.

A leghamarabb a brit mérnökök oldották meg a feladatot: a lövegek vontatására használt amerikai traktorok átalakításával készítették el 1916 januárjára a Little Willie névre keresztelt prototípust. Ennek módosításával született meg a harci cselekmények végrehajtására képes Mark I, melynek gyártása 1916 februárjában Birminghamben kezdődött el.

A traktor és a tank hibrideként leírható Little Willie első próbaútja

A Mark I teljes testén körbefutó lánctalpat kapott, alacsony magassága miatt stabilnak és viszonylag mozgékonynak számított. Alakja gömbölyített rombusz volt, fegyverzete mindössze géppuskákból és kis kaliberű ágyúkból állt, amelyeket a jármű oldalára függesztett gondolákban helyeztek el.

A nyolcfős személyzet hatalmas zajban, füstben és hőségben dolgozott, a kilátást csak néhány nyílás biztosította. A harcjármű tömege 28 tonna, hossza 9,2 méter, szélessége 4,2 méter, magassága 2,4 méter volt, és óránként hat kilométeres sebességre volt képes. A lövészárkok leküzdésében a hátuljára szerelt segédkerekek segítették, amellyel a kis ívű fordulás sem jelenthetett akadályt.

A titokban frontra szállított harckocsik fedőneve tank (az angol szó tartályt jelent) lett, mert a tervezés során biztonsági okokból vízszállító járműként utaltak rájuk. Első alkalommal a nyugati front egyik legnagyobb és legvéresebb ütközetében, a somme-i csatában vetették be őket 1916. szeptember 15-én, Combles közelében. A Mark I még nehézkes és lassú volt, ráadásul megbízhatatlan is: a frontra szállított 59 darabból csak 49 érkezett meg, meghibásodás miatt csak 35 érte el a megindulási körzetet, a német arcvonalat pedig már csak 24-nek sikerült megközelítenie. Mindenesetre az új harci jármű sokkolta a német katonákat, s megkezdődött a harckocsik kora.

A somme-i csatában bevetett Mark I-es tankok hatékonysága még közel sem volt tökéletes, elsősorban elrettentésül szolgáltak

Nem sokkal később a franciák, majd a németek is elkészítették saját harckocsijukat. Utóbbiak nem sikerültek jól, ezért a németek inkább a zsákmányolt, ellenséges tankokat kezdték használni, védekezésképp pedig átszervezték tüzérségüket, továbbá páncéltörő lövegeket állítottak hadrendbe. A tankok 1917. november 20-án játszottak először döntő szerepet, amikor a cambrai-i csatában 400 brit harckocsinak sikerült áttörnie a német vonalakat.

A többnyire Mark IV típusú tankok erős páncélzattal, külső üzemanyagtartállyal rendelkeztek, némelyikben már rádió is volt. A harckocsikat ekkor már teljesen új taktika alapján, a gyalogsággal együttműködve vetették be, a tüzérség pedig „csendes belövéssel”, a felderített célpontok elleni váratlan, rövid és pontos ágyútűzzel támogatta őket. A történelem első páncélos ütközetére 1918. április 24-én került sor brit és német harckocsik között.

Az első világháború után egyre hatékonyabb tankokat terveztek, hosszabb csövű, nagyobb tűzerejű lövegeket kaptak, fokozták páncélvédelmüket, és ugyan ezzel megnövekedett a súlyuk, ezzel együtt motorjaik is egyre erősebbek lettek. A második világháború első időszakában a németek villámháborús taktikájuknak köszönhették sikereiket, a különböző haderőnemek együttműködésében a döntő szerepet a páncélos ékek gyors előretörése játszotta.

Tigris nehézpáncélosok gyártása Németországban (1943) (Wikipedia / Bundesarchiv / CC BY-SA 3.0 de)

A háborúban kifejlesztett 57 tonnás német Tigris nehézpáncélosok sokáig szinte legyőzhetetlennek bizonyultak. Szovjet oldalon a T-34-esek ugyan egyszerűbbek voltak, de eleget tettek a páncélvédettség, a tűzerő és a mozgékonyság hármas követelményének, s a háború legsikeresebb harckocsijává váltak. A brit és amerikai típusok – a legismertebb az M4 Sherman – mind páncélzat, mind tűzerő tekintetében elmaradtak a német és a szovjet tankok mögött. A harckocsik fejlesztése napjainkban is tart, ezek a típusok már a modern haditechnika vívmányainak felhasználásával készülnek.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

13. Rendi törekvések Magyarországon, a magyar rendek és a Habsburg udvar konfliktusai a 17–18. században
III. Egyén, közösség, társadalom, munkaügyi ismeretek

• A legenda szerint a tokaji aszút is a szegény fiatalokat gyámolító Lorántffy Zsuzsanna találta fel
• A hadiadó-emelés kompenzálásaként hozhatta létre a Szent István-rendet Mária Terézia
• Rákóczi nem kért a békefeltételekből, beleegyezése nélkül tették le a kurucok a fegyvert
• Birtokaik és családjuk jövője is odavesztett a Wesselényi-összeesküvés halálra ítéltjeinek
• Világhírű tudóst is Magyarországra csábított Lorántffy Zsuzsanna
• A lakosság elkeseredettségére alapozta felkelését Bocskai István
• Vitáik miatt nyílt háborúba kezdett öccsével Rudolf király
• Bocskai István Habsburg-ellenes felkelése olyan sikeres lett, hogy hajdúi már Bécset fenyegették
• Valóban vadászbaleset áldozata lett Zrínyi Miklós?