Teotihuacán királyi sírkamráihoz vezethet egy most feltárt alagút
103 méter hosszú és 15-18 méter mélyen a felszín alatt vezető, 1800 éves alagútban 50 ezer fogadalmi adományra, köztük szobrokra és drágakövekre bukkantak Teotihuacánnál. Az áldozati ajándékok mennyisége arra enged következtetni, hogy az uralkodói sírkamrákhoz vezet a Nap-piramis és a Tollas Kígyó temploma között húzódó alagút - jelentette be Sergio Gomez, az ásatás vezetője, a mexikói Nemzeti Antropológiai és Történeti Intézet (INAH) kutatója szerdán.
Az ősi Teotihuacán lakói számára az alvilág kapuját jelentő alagút körülbelül i. sz. 250-ig működhetett, amikor a most eltávolított 950 tonna földdel és kővel lezárták - közölte. Az alagút bejáratát 2003-ban fedezték fel, a tárgyakat, cserepeket, állatcsontokat rejtő utat kezdetben távirányítású robotokkal, majd emberi munkával ásták ki.
Az ásatási hely Mexikóvárostól mintegy 30 kilométerre északkeletre terül el. A romok eredete hosszú időn át rejtély volt, mert lakói nem hagytak maguk után írásos feljegyzéseket. Az alagútban fellelt nagyjából 50 ezer áldozati ajándék - köztük mintegy négyezer fából készült alkotás, valamint obszidián pengék és nyílhegyek, kagylók, teknőspáncélok, állatcsontok, növénymagok - arról árulkodnak, milyen elképzeléseik lehettek a város papjainak és vezetőinek a túlvilágról.
Az építők annak idején a mélyben egy mesterséges égboltot is kialakítottak, amelynek felszínén fényes kövek jelképezhették a csillagokat. Három kamra bejáratát is megtalálták. A közelükben fellelt nagy mennyiségű áldozati ajándék arra utal, ide temethették a város vezetőit. A kamrákba egyelőre 60 centiméterre ástak be, teljes feltárásuk legalább még egy évet vesz igénybe a régészek szerint.
Ez is érdekelhet
"Megerősíthettük azokat az elméleteket, melyeket a munka kezdete óta felállítottunk. Az ásatások a jövő évben további nagy felfedezéseket hozhatnak" - tette hozzá Gomez. Mexikó egyik legnépszerűbb turisztikai célpontja Teotihuacán ősi városa, ahol hatalmas piramisok, templomok, széles utak, luxuslakóházak találhatók, némelyiket színpompás falfestmények díszítik.
A város hosszú időn át volt a Mexikói-völgy vezető ereje, virágkorát i. e. 100 és i. sz. 750 között élte, akár 200 ezer lakosa is lehetett ekkor. Gazdagsága a kések és más fegyverek készítésére alkalmas obszidián kereskedelméből származott. Amikor az aztékok a 14. században átvették a hatalmat a Mexikói-völgyben, a város már régen elnéptelenedett, ám még hosszú ideig fontos vallási zarándokhely maradt. Neve az aztékok nyelvén annyit jelent: az istenek lakhelye. Nem tudni még, mi okozta a Teotihuacán-kultúra hanyatlását. A romvárost 1987-ben az UNESCO a világörökség részévé nyilvánította.
