Tényleg nem halt meg senki az 1939-es Dohány utcai merényletben?

Terrorista merénylet vagy politikai lejáratás?

Kádár Gábor és Vági Zoltán a következőket írták „Zsidó-magyar konfliktusok, merényletek, etnikai tisztogatások 1923-1942” című tanulmányukban: „Nyilaskeresztes merénylők kézigránátokat hajítanak a Dohány utcai zsinagógából távozó tömegre. 1939. február 3-án tíz perccel hat után két kézigránátot hajítottak a Dohány utcai templom előtt álló tömegre. Tizenhárom ember megsérült, senki sem halt meg. [...] A tetteseket néhány hét alatt elfogták. Kiderült, hogy a merényletet Szálasi Ferenc szélsőjobboldali Nemzetiszocialista Magyar Pártjához köthető személyek követték el. [...] A kézigránátokat hajító Kenyeres Jenőt életfogytig tartó fegyházra, bűntársait négy évi fogháztól tíz évi fegyházig terjedő szabadságvesztésekre ítélték. A merénylet egyik szervezője Kovarcz Emil, a Nyilaskeresztes Párt országgyűlési képviselője volt. Ezért 1941-ben börtönbüntetést szabtak ki rá. Az ítélet elől Németországba menekült és csak 1944 áprilisában, az ország német megszállása után tért vissza.”

A témát ugyancsak feldolgozó Vámos György, akinek legfőbb forrásai a merénylők elleni perek és azokhoz tartozó hivatalos dokumentumok voltak, más adatokat közölt tanulmányában: „A később felvett jegyzőkönyvek, a kiterjedt nyomozás és az orvosi leletek szerint a 23 sérültből hatan 8 napon belül, tizenheten pedig 8 és 20 nap között gyógyuló sérüléseket szenvedtek, közülük többen kórházi kezelésre szorultak. Egy idős, szívbeteg ember meghalt. Az igazságügyi orvos szakértők jelentése alapján sérülései – egy kivételével – húsz napon belül meggyógyultak volna [...] A belgyógyászati lelet ennél sokkal súlyosabb volt: L. Zs. tüdőtágulásban, ütőér-elmeszesedésben és súlyos hólyagbántalmakban szenvedett.” Vámos tehát, a Kádár-Vági szerzőpárossal ellentétben nem 13, hanem 23 sérültről tud, és megemlíti a támadás halálos áldozatát is, egy idős, szívbeteg embert.

A Dohány utcai merénylettel legutóbb Karsai László foglalkozott 2016-ban megjelent Szálasi életrajzában. Ő, könyve kronológiai függelékében a következőket írja: „1939. február 3. A Dohány utcai zsinagógából távozók közé három kézigránátot dobnak. A két felrobbant kézigránáttól huszonketten megsebesülnek.”  Könyve egyik fejezetében azonban, Vámos György kutatási eredményeire támaszkodva, némiképp eltérő adatokat közöl: „Az eredeti orvosi leletek szerint a huszonhárom sérültből hatan nyolc napon belül, tizenheten nyolc–húsz napon belül gyógyuló sérülést szenvedtek. Egy idős, súlyos szív- és tüdőbeteg férfi halt meg, sérülései egy kivétellel húsz napon belül gyógyulók voltak.”

Karsai egyébként vitatkozik azokkal a kutatókkal, akik a merényletet, a korabeli sajtóra és az elítéltek peranyagára hivatkozva a nyilasoknak tulajdonítják. Nézete szerint „több mint valószínű, hogy a politikai rendőrség által megszervezett akcióról volt szó, amellyel a választások előtt le akarták járatni a nyilasokat, és ürügyet szereztek pártjuk betiltására, sajtójuk elnémítására.”

1. Terrorista merénylet vagy politikai lejáratás?
2. Halál és 87 napos kezelés
3. Elgondolkodtató eset

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

ősz
Múlt-kor magazin 2013

• A múlt század romkocsmái
• A Romanov-ház utolsó évtizedei
• Udvari bolondok a történelemben
• Száz éve épült a szőnyi álomkastély
• Udvari arcképfestők és fejedelmi modelljeik
• A Magyar Néphadsereg és az Egri csillagok
• A Kennedy-család és az öröklött hírnév
• Nem volt könnyű életük az újkori udvari bolondoknak
• Robert Capa és Magyarország