Tényleg levágták saját ujjaikat az őskőkori barlangrajzok alkotói?

Az áldozás művészete

A kutatók azt találták, a leggyakoribb oka a saját ujjak levágásának valamiféle áldozat bemutatása, illetve a gyász jelzése. Egy 1825-ös beszámoló egy idős dél-afrikai őslakos nőről tesz említést, aki minden gyermeke halálakor eltávolított egy-egy ujjpercet kezéről. Más esetekben az ujjak azért kerülnek levágásra, hogy egy adott csoport vagy szakma tagjaként azonosítsák az illetőt. Ilyen fordult elő például egyes ausztrál őslakosok körében, akik a kisujj egy részét távolították el, hogy jövőbeni halászként jelöljék meg gyermeküket. Más kultúrákban a részleges ujjlevágás a házassági ceremóniát is kísérhette. Az ujjakat emellett büntetésként vagy háborús trófeákként is levághatták.

E gyakorlatok közül a legtöbb igen ritka volt, vagy csupán az adott társadalom bizonyos csoportjai alkalmazták, írta a kutatócsoport. A barlangrajzokra leginkább illő magyarázatok az önfeláldozás jeleként való amputáció, illetve a gyász jeleként történő ujjlevágás. Az önkéntes amputáció erőteljes üzenetet közvetíthetett egy csoporthoz való tartozásról, mondta McCauley.

„Olyan szimbólum ez, amelyet mindig magán fog hordani az ember, és amely azt mutatja: 'Nézzétek ezt a költséges, fájdalmas, potenciálisan ártalmas dolgot, amit magammal tettem, és azt mutatja, mennyire elkötelezett vagyok magunk mellett!'” – mondta a kutató.

Ezek a gyakorlatok azonban nem feltétlenül vágnak egybe az európai barlangrajzokkal, magyarázta Pettitt. „Etnográfiai berkekben, ha amputáció történik, jellemzően a kisujjal történik: őrültség lenne többet is amputálni!” – mondta. A barlangrajzok azonban nem ezt a tendenciát követik: a Cosquer-barlangban például egyes kézlenyomatok emelkedő mintát mutatnak, melyben az alkotó vélhetően kinyújtott mutatóujja mellett behajlította a többit természetes módon, a középső ízületnél, hogy mindegyik rövidebbnek tűnik a következőnél.

A hiányzó ujjas kezek könnyen utánozhatók az ujjak behajlításával, írta Dale Guthrie, az Alaszkai Egyetem fairbanksi campusának régésze „A paleolit művészet természete” című 2006-os könyvében. „Miután eljátszottam saját kezem körülfújásával, a könnyűszer, amivel a 'csonkoltnak tűnő kéz' újraalkotható igencsak meggyőzött engem arról, hogy minden, vagy szinte minden ilyet szórakozásból készítettek” – írta, „különösen ha észben tartjuk, hogy ezek nagyrészt fiatalok kezei, és látható a gyors, szinte gondatlan lezserség, amellyel készültek.”

McCauley elismeri, hogy az új etnográfiák valószínűleg nem fogják megoldani a vitát, szerinte a tanulmány inkább azt javasolja, a kutatók ne vessék el annak lehetőségét, hogy a rajzok alkotóknak valóban hiányoztak ujjaik.

1. Rejtőzködő rejtély
2. Az áldozás művészete

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

Kádár

• Egész életében dacolt a Kádár-rendszerrel Radics Béla, a gitárkirály
• Bár szakmai tapasztalata nem volt, mégis az MTI személyzeti vezetője lett Kádár János felesége
• Kádárné Tamáska Mária, az „öreg” felesége
• Negyven éve mutatták be az István, a királyt
• Megfigyelések egy tűrtté vált sportágról: a rögbi meghonosodása Magyarországon
• „Akarom, tudd, mi a fene van velem” – Tamáska Mária, az „öreg” felesége
• „Akarom, tudd, mi a fene van velem” – Tamáska Mária, az „öreg” felesége
• Szerelem az illegális kommunista mozgalomban: Kádár János és az ő Piroskája
• Mit keresett Fidel Castro 1972-ben Budapesten?