Tényleg csak alkoholt ittak az emberek a középkorban?

2016. július 28. 15:05

A középkorral kapcsolatban gyakorta hangzik el, hogy az emberek nem ittak vizet. Számos könyvben és cikkben olvashatunk arról, hogy a víz szennyezettsége miatt az emberek csak bort vagy valamilyen más alkoholos italt fogyasztottak. A medievalist.com annak járt utána, mennyi a valóságalapja ennek az állításnak.

Korábban

Az anyák igyanak bort!

Ha egy gyors pillantást vetünk a középkori levelekre és krónikákra, csak néhány utalást találhatunk arra nézve, hogy az emberek a középkorban vizet ittak – annál többet azonban arról, hogy sört vagy bort. Ez persze nem meglepő, manapság is kevesen vannak, akik dicsérik az őket vendégül látó házigazdát, ha egy jó pohár vízzel kínálja meg őket, mondjuk, bor helyett – érvel a Medievalist szerzője.

Bár a középkori emberek ritkán írtak a víz szeretetéről, ebből nem következik az, hogy ne is ittak volna. Számos forrástípus által nyerhetünk betekintést a középkori vízfogyasztás rejtelmeibe. A középkor századai során orvosi szövegek és egészségügyi kézikönyvek sokaságában jegyezték fel a tiszta forrásból származó ivóvíz jótékony hatásait. Paulosz Aiginitész 7. századi bizánci orvos például arról értekezett, hogy „az összes dolog közül a vizet használják a legtöbbet mindenféle étrendben. Szükséges tudni, hogy a legjobb víz íz- és szagmentes, a legnagyobb élvezetet nyújtja ivás közben és ránézésre is tiszta.”

Számos feljegyzés található arra nézve, amikor valakinek vízivást javasoltak, vagy azt, hogy a vizet öntse hozzá egy másik italhoz. A 12-13. században írt Regimen sanitatis Salernitanum amellett érvel, hogy a hűsítő forrásból történő ivás remekül oltja a szomjat, de az esővíz még ennél is jobban. Ebéd mellé a kézikönyv azonban bor fogyasztását javasolta, mivel a vízről úgy tartották, lehűti a gyomrot. Eközben egy 15. századi olasz szerző az anyáknak azt javasolta, hogy tartózkodjanak a hideg víz megivásától, mivel az nem tesz jót a magzatnak, így jobban teszik, ha folyadékbevitel gyanánt bort fogyasztanak.

Középkori városokhoz kapcsolódó forrásokban szintén felhívták a figyelmet a vízivás, valamint a helyi vezetők azon erőfeszítéseinek fontosságára, amelyek révén biztosították a nép vízhez való hozzáférését. Leon Battista Alberti, a neves reneszánsz építész, a De re aedificatoria című munkájában megindokolta, miért fontos, hogy a városok ivóvízellátása biztosítva legyen: úgy vélte, a városiaknak nemcsak az ivás, mosás, és kertművelés, a tímárok, valamint a ványolók munkájának megkönnyítése érdekében van szükségük nagy vízmennyiségre, hanem azért is, mert egy váratlan tűzeset esetén az ivási célra félretett jobb minőségű víz mellett a maradékot oltási célokra lehet felhasználni.