Több ezer képet készített titokban a lodzi gettóban a helyi zsidó tanács fotósa
2017. március 6. 16:53
A lodzi a varsói után a második legnagyobb gettó volt azon több mint 1000 elkerített városrészből, amelyeket a második világháború alatt a zsidók megsemmisítésének első lépéseként hoztak létre a németek által megszállt területeken.
Korábban
A gettóban sokan már az 1942-ben megkezdődő deportálások előtt meghaltak különböző betegségek, éhezés, vagy a hatóság túlkapásai következtében. A gettó lakosai közül csak 1942-ben 70 ezret hurcoltak el a nem messze felállított chelmnói megsemmisítő táborba, ahol teherautókkal végezték az első elgázosításokat - olvasható a The History Blog cikkében.
Mivel a lodzi gettó kivételesen termelékenynek számított – gyáraiban egyenruhákat és más, a háborús erőfeszítéshez nélkülözhetetlen tárgyakat gyártottak – minden más gettónál tovább állt fenn, 1940-től 1944 augusztusáig, amikor teljesen felszámolták. A megmaradt lakosokat összegyűjtötték és a halálba küldték – többségüket Auschwitz-Birkenauba. A háború végéig több mint 200 ezer zsidó fordult meg a lodzi gettóban, ahonnan aztán Chelmnóba vagy Auschwitzba deportálták őket. Amikor a Vörös Hadsereg 1945. január 19-én elfoglalta Lodz-ot, mindössze 877 túlélő – köztük 12 gyermek – bújt elő a romok alól. A német megszállás előtt a városban élt 233 ezer zsidóból a háborút mindössze 10 ezren élték túl valahol máshol.
A túlélők egyike Henryk Ross volt, aki a háború előtt újságíróként és sportfotósként tevékenykedett. Ross a gettó mindennapi életének, valamint a náci hatóságok utasításainak végrehajtásával megbízott helyi zsidótanács (Judenrat) hivatalos fotósaként tevékenykedett. A statisztikai osztály alkalmazottjaként Rossnak az volt a feladata, hogy fotókat készítsen a gettó gyárairól, valamint regisztrált dolgozóiról.
Ross a statisztikai osztály másik fotósával, Mendel Grossmannal egyetemben titokban az őket körülvevő borzalmakról is készítettek képeket. Deportálások, nélkülözés, pusztítás – mezítlábas munkások tolnak emberi ürüléket szállító kocsikat a gettóból kifelé (mivel nem volt csatorna), az embereket nyilvánosan végezték ki, a 10 év alatti gyermekeket pedig 1942 szeptemberében az ún. Sperre során elszakították szüleiktől, majd – az idősekkel és a betegekkel együtt – Chelmnóba deportálták őket, ahol esélyük sem volt a túlélésre. Ross mindezt megörökítette, mint ahogy a hétköznapok apró örömeit is lencsevégre kapta: egy bokor mögött csókolózó fiatal párt vagy éppen egy kisgyerek születésnapi zsúrját. Ross képein erőteljesen jelennek meg az egyes társadalmi rétegek közötti különbségek is – a rosszul öltözött munkások és éhező gyermekeket a jól táplált elitről készült fotók ellenpontozzák. Utóbbiak a ráció talaján állva (mint azt Zygmunt Bauman A modernitás és a holokauszt című könyvében kifejti) végig bíztak abban, hogy van esélyük elkerülni a halált, végül azonban rájuk is ugyanúgy a megsemmisítés várt, mint a szegényebbekre.
1944-ben, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a nácik a gettó felszámolására, vagyis az utolsó mészárlásra készülnek, a fotós – mivel nem számolt azzal, hogy túlélheti az elkövetkező hónapokat – 6000 negatívot rejtett el a gettó területén. Felesége, valamint néhány barátja is segített neki, így ők tudták, hogy halála esetén hol keressék a negatívokat. Rosst azonban végül nem deportálták, hanem beválasztották a gettó megtisztítására kijelölt 800 zsidó közé. A nácik persze a megölésüket tervezték, ám a szovjetek még azelőtt elérték a várost, hogy ezt megtehették volna (pedig nyolc tömegsírhoz már megásták a gödröt). Ross negatívjainak több mint a fele épségben került elő, és képeit az Eichmann-perben is felhasználták. A gyűjtemény 2007-ben az Ontariói Művészeti Galériának adományozták (Art Gallery of Ontario, AGO), amely egy egészen kivételes honlapot hozott létre, ahol bárki megtekinthető a gyakran rendkívül felkavaró fotókat.
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
15. A középkori magyar királyság megteremtése
V. Politikai intézmények, eszmék, ideológiák
- Valószínűtlen, hogy csúf külsejű lett volna Könyves Kálmán
- A fogadalmat tett Szent Margit az első férjjelöltjét, a lengyel királyt látni sem óhajtotta
- Férje halála után számos megaláztatást kellett elviselnie Árpád-házi Szent Erzsébetnek
- 10 érdekesség az Árpád-házi királylányokról
- A legenda szerint a tatárdúlástól is imával mentette meg Lengyelországot az aszkéta életű Árpád-házi Szent Kinga
- Nem talált kiutat királysága és alattvalói érdekellentéteiből IV. László
- Apja és fia tevékenysége is árnyékot vetett IV. Béla uralkodói törekvéseire
- Öt trónkövetelő, akinek valóban volt esélye a magyar korona megszerzésére
- Harcokkal és törvényekkel fektette le Szent István az évezredes magyar államiság alapjait
- A kételkedő zsűri előtt vágta földhöz Zsolnay Vilmos fia a mester porcelánját tegnap
- Magyar hősök nyomában Isztambulban és környékén tegnap
- Sikertelen irodalmi pálya után vált Viktória királynő kedvenc miniszterelnökévé Disraeli tegnap
- Furcsa testi elváltozásokat jósoltak a hosszútávfutás női képviselőinek tegnap
- Lenin születésnapjának évfordulójához időzítették a Szojuz–10 űrhajó első repülését tegnap
- Különleges díszítésű, Mátyás kori misekönyv fakszimilie kiadását mutatták be tegnap
- Kiállításokkal és interaktív programokkal emlékeznek meg Kőrösi Csoma Sándorról Indiában tegnap
- Máig számos rejtély övezi a Húsvét-sziget hatalmas szobrait tegnap