Öt női veterán, aki megérdemelné, hogy támaszpont viselje nevüket

Edith Nourse Rogers, a női hadtest szülőanyja

Sok ezer nőhöz hasonlóan Edith Nourse Rogers is nemhivatalos minőségben kezdte meg ápolói munkáját a hadsereg mellett, az első világháborúban tábori kórházak felügyelőjeként, illetve a Vöröskereszt önkénteseként.

„Senki sem láthatta úgy a sebesülteket és haldoklókat, ahogy én, úgy, hogy ne érzett volna késztetést arra, hogy minden tőle telhetőt megtegyen, hogy segítsen” – írta később. A frontról hazatérve a háborús veteránok megsegítésének szentelte idejét, és a fővárosban dolgozott ápolóként a Walter Reed katonai kórházban – tevékenységével hamar kiérdemelte a „Walter Reed angyala” megnevezést.

Férje, John Rogers kongresszusi képviselő (aki maga is szolgált a Nagy Háborúban) 1925-ös halálát követően átvette annak székét a képviselőházban, ahová saját jogán 18 alkalommal választották újra, ami egészen 2012-ig rekordnak számított. A törvényhozásban töltött 35 éve során számos, a veteránokat és az aktív állományt is érintő törvény meghozatalában vett részt: a veteránkórházak alapítása és az ápolónők katonai nyugdíjának bevezetése is ezek közé tartozott.

Támogatta a második világháborúban a sorkatonai előválogató rendszer bevezetését, valamint az úgynevezett „GI-törvényt”, amely a háborúból hazatérő veteránoknak (legalábbis a fehéreknek) megkönnyítette mind a továbbtanulást, mind az alacsony kamatú kölcsönök felvételét.

Rogers volt az is, aki lehetővé tette a nők hivatalos minőségben való szolgálatát is: emlékezve arra, hogyan jártak az ápolónők az első világháborúban – saját pénzükön mentek Franciaországba, és létfontosságú szolgálatuk ellenére semmiféle ellátást vagy segítséget nem kaptak – 1941-ben javaslatot tett a nők jelentkezését, kiképzését és nem harctéri feladatokra való beosztását lehetővé tevő rendszer bevezetésére.

Ez lett a Női Katonai Kiegészítő Hadtest (Women's Army Auxiliary Corps), egy évvel később pedig a Női Katonai Hadtest (Women's Army Corps), amellyel a hadsereg részévé váltak a benne szolgáló nők.

A WAC-ben mintegy 150 000 nő szolgált a háború folyamán. Ez volt az első alkalom az amerikai fegyveres erők történetében, hogy a betegek és sebesültek ápolásán kívül is lehetőség nyílt a nők számára nagy számban katonai feladatok ellátására.

A Rogers által kiharcolt törvények váltak a nők későbbi, más haderőnemeknél való szolgálatát lehetővé tevő intézkedések alapjaivá is. Habár támaszpont nem viseli Rogers nevét, a massachusettsi Bedfordban egy veteránkórház igen.

1. Harriet Tubman: rabszolgamentő, kém és a hadsereg felderítője
2. Edith Nourse Rogers, a női hadtest szülőanyja
3. Charity Adams Earley: az első afroamerikai női katonatiszt
4. Mary E. Clarke: a legtovább szolgáló nő
5. Lori Piestewa: az első amerikai őslakos katonanő, aki a harctéren esett el

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

tél
Múlt-kor magazin 2021

• A popzene és a politika az 1980-as és 1990-es években
• Holländer Margit lágerélményei
• Göring, az élvhajhász náci
• A középkori élet hét legkülönösebb veszélye
  
• A két Karátsonyi-kastély Beodrán
• A magyar könnyűzene az 1980-as években
• Az indián fogságnaplók üzenete
• Szendrey Júlia világai
• Vacsoraversenyek az 1930-as évek Budapestjén