Szörnyű tragédia követte a várva várt boldogságot Erdélyi János életében

A szív csak eggyé lehet

Az 1830-as évek második fele Erdélyi János magánéletében is nagy változást hoz: ekkor ismerkedett meg Pesten a Vachott fivérek – a költő Sándor és a lapszerkesztő Imre – révén jövendőbeli feleségével, a huszonegy éves Vachott Kornéliával.

A Turóc vármegyéből származó ősi nemzetség leszármazottai 1831-ben előbb édesanyjukat veszítették el az országban végigsöprő kolerajárvány következtében, majd édesapjukat is a régóta húzódó tüdőbetegsége miatt. A kor szokása szerint az árva, jómódú gyermekek magas fizetség ellenében rokonházakhoz költöztek, így a gyám döntése alapján Kornélia az 1830-as évek végén nagynénje, Kossuth Lászlóné (Kossuth Lajos édesanyja) házában, míg öccsei Eperjesen, Szontagh Samu házában lelnek otthonra, hogy tanulmányaikat a történelmi Evangélikus Kollégium falai közt folytathassák.

Noha Erdélyi János és Vachott Kornélia között megismerkedésükkor kölcsönös vonzalom alakult ki, kapcsolatuk boldog beteljesedése ekkor még nem valósulhatott meg: a fiatal lányhoz az író jegyességi akadály miatt nem közeledhetett, ugyanis ez időben Kornélia Pap Dániel orvos-földbirtokos menyasszonya volt.

Az 1838-as év második felétől kezdődően azonban őszinte hangú levelezést folytattak, minek során az írót a fiatal lány bizalmába fogadta. 1839 júliusában Berzétéről az alábbiakat vallotta meg Kornéliának: „[…] Ha kegyed jobb mellében is viselne egy szívet, tudnék írni, most nem tudok. Szív csak egy lehet, s egyért. Kegyed társaságát óhajtom sokkal inkább, mint ön enyémet, mert nekem olly indulattal szabad viseltetni kegyed iránt, minővel önnek és irántam, nem.”

Erdélyi önmagát így jellemezte: „sem címe, sem rangja, de ha bálhős, udvarló nem is, mindenesetre több vagyok naplopónál.” Hónapokon át tartó levélváltásaik során Kornélia egyre jobban megnyílt, és amikor kiderült vőlegényének hűtlensége, szerelmi bánatát is vele osztotta meg.

Kötelékük idővel szorosabbá vált, ám Erdélyi nem akarta Kornéliára oktrojálni egyre erősödő érzelmeit, ezért 1840. június 11-i levelében határozottan kérte őt: „Megvallom, édes lányom, talán vétkeztem is, hogy kegyed iránt úgy, és annyit éreztem; s kegyednek okot adék gondolatokra és kifejezésekre, mellyeket ugyan megbánhat, de vissza nem vonhat. Én tehát most imígy szólok: igyekezzék magának és maga körűl kijelölni azon vonalakat, mellyeken túlmenni akár magának, akár nekem közeledni, hiba.”

Kornélia „hollószínű kedélyű” soraiban mély lelki tusáiról számolt be, és a költő ezt követően írta meg búdalát, nyíltan megvallva érzelmeit: „Nem szólanék, de választ / Szótlan miként vegyek? / Másé ha szíved, úgy én / Boldog kivel legyek?”– kérdezte.

1. A nép ifjú barátja
2. A szív csak eggyé lehet
3. Mosolygó Kossuthok
4. Születés és halál

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

sport

• Rejtélyek övezik a világbajnok orosz sakkozó halálát 
• Kezdetben királyok játéka volt a tenisz 
• Így lett a Real Madrid „királyi” klub
• Tragikus körülmények között végződött Jim Clark autóversenyző karrierje
• Emberrablók rontották el Fangio kellemes estéjét
• Az iskolákban tiltották, mégis a legnépszerűbb sport lett a futball
• Világhírű zenészek játszottak a Budapest Sportcsarnok színpadán 
• Veretlenül vonult vissza a magyar atlétika első női olimpiai bajnoka Csák Ibolya
• Ötven évesen lépett utoljára pályára Sir Stanley Matthews