Szökőár pusztította Pisa ókori kikötőjét

Pisa városát általában ferdetornyáról ismerjük. Hamarosan azonban fontos régészeti lelőhelyként is számon tarthatjuk majd, mivel egy egész ókori hajóflottát ástak ki a városban.

Az etruszk világ mindennapjairól mesélnek

A pisai San Rossore vasútállomás környékén egy évtizeddel ezelőtt kezdődtek meg az ásatások. Eddig 39 hajóroncs került elő rendkívül jó állapotban. A helyszínen talált rézszegek nagy része és a faanyag sértetlen maradt, és sok esetben még a rakomány maradványai is megtalálhatók az eredeti  terrakotta amforákban. Előkerült egy római halfűszerrel (garum) teli hordó, valamint a felborult hajó alá szorult tengerészek csontváza is. Az egyik hajó húst szállított, egy másikon pedig élő oroszlánt vittek Afrikából a római arénákba.

A legfurcsább azonban az, hogy a hajótemetőben talált roncsok nem egy periódusból, hanem különböző korokból valók. A kutatók szerint ennek oka abban keresendő, hogy az i.e. 6. századtól egy csatorna kötötte össze a pisai dokkokat a nyílt tengerrel, és nagyjából 100 évenként egy szökőárhoz hasonló természeti katasztrófa sújtotta ezt a tengeri utat, amely utasaikkal, rakományukkal együtt felborította és elsüllyesztette a hajókat.

A 39 hajóroncsból 16-nak már a korát is meg tudták állapítani: azok az i.e. 5. század és az i.sz. 4. század közötti időszakból származnak. Néhány szétszórtan fekvő lelet azonban még régebbi. "A hajók a folyamatosan változó életet jelképezik. Néhányan megfeneklettek, másokat a vihar süllyesztett el vagy a hatalmas szökőár küldött a tenger mélyére" - állítja Elena Rossi régész, aki a kezdetektől a hajótemető feltárásán dolgozik.

A hajóroncsok fontos darabját képezik annak a kirakósnak, amelyet a régészek már évszázadok óta próbálnak megérteni. Azok tartalmának és építési módjának elemzése megmutatja, kivel kereskedtek az etruszkok és a rómaikak, valamint hogyan éltek és hogyan hasznosították a Földközi-tenger adta lehetőségeket.

A legrégibb hajók tulajdonosai görögök és föníciaiak voltak, ami arra enged következtetni, hogy a titokzatos és kevéssé értett etruszkok valójában élénk kereskedelmet folytattak. Az egyik hajó olyan amforákat szállított, amelyeken Spanyolországból és Itália Campania nevű tartományából származó homokot találtak, ami nem hagy kétséget afelől, merre is jártak ezek a hajók.

Egy másik hajó evőeszközöket és edényeket szállított az egészen egyszerű tárgyaktól az értékes darabokig. Az eddig megvizsgált hajók között nem találtak hadihajót, utasszállító hajók pedig még nem léteztek akkoriban. A gazdagabb polgárok helyet béreltek az egyik kereskedelmi hajón, ami magyarázatot ad arra, miért találtak a fedélzeten olyan értékes személyes tárgyakat, amelyek nyilvánvalóan nem a személyzethez tartoztak.

Az egyik szabályosan lehorgonyzott hajó kötelei sértetlen állapotban maradtak fenn. Rakománya között értékes ékszereket, kézzel mintázott kerámiát és különböző személyes holmikat találtak; az evezőpadba pedig görög betűkkel az akedo szó volt belevésve, ami sirályt jelent, és valószínűleg így hívták a hajót is. A Chiatta nevű hajó fejjel lefelé süllyedt el egy viharban, árboca sértetlen maradt.

Csak egy kis részük kerülhet múzeumba

Az első kilenc hajót 1998-ban fedezték fel, amikor az olasz vasúttársaság San Ressore közelében új ellenőrző pontot akart építeni. Néhány hónap múlva már több mint egy tucat hajóroncsot sikerült azonosítani, egy évvel később pedig hivatalosan is megkezdődtek az állam által finanszírozott ásatások, de a hajók fele még mindig a föld alatt fekszik. A régészek szerint a terület még sok hajót rejt: néhány roncs a vasútvonal alatt rejtőzik, kiásásuk teljesen felborítaná a regionális vasútközlekedést.

A lelőhely teljes feltárása és a hajók helyreállítása hatalmas feladat, amely rengeteg időt venne igénybe. A mostani Pisa és a tenger közötti területen ugyanis magas a talajvízszint. Ez a vizes föld konzerválta olyan jól a hajókat, és ugyanez a föld okozza a város híres tornyának ferdeségét.

Az ásatások folytatása nehéz feladat, mivel az oxigén károsíthatja az ókori faanyagot, és mivel több hajó is legalább hat méter mélyen fekszik, először le kell szivattyúzni a vizet, hogy hozzájuk lehessen férni. Az azonosított, de még ki nem ásott roncsokat később könnyen eltávolítható aszfalttal fedték be, amelyre a hajó korától függően sárga, kék vagy fehér színnel rárajzolták a hajó kontúrját.

Eddig csak néhány hajót vettek ki a talajból: az ókori faanyagot megtisztították, vízbe áztatták, majd gombaölő oldattal lekezelték, hogy megakadályozzák a szerves anyak pusztulását. A restaurátorok összerakták a hajók darabjait, a rekonstruált járművet pedig műanyaggal és üveggyapottal vonták be. A páratartalmat és a fényerősséget állandóan ellenőrzik, és a hajók a levegő áramlása érdekében műanyag köteleken függnek. Eddig három hajót szállítottak a pisai laboratóriumba, ahol évekig fognak ázni a különleges oldatban, mire a nagyközönség is láthatja őket.

A pisai projekt munkatársai azt remélik, hogy 2015-re elkészül egy múzeum, ahol a 39 hajóroncsot és a rajtuk talált tárgyakat kiállíthatják. A hajók többsége azonban valószínűleg örökre a föld alatt marad, mivel nincs elg pénz az ásatásokra és a roncsok helyreállítására.