2024. őszi különszám: Ármány és szerelem a Fehér Házban
ITT vásárolhatsz termékeinkből

Száz óra alatt kiűzték Szaddám Huszein csapatait Kuvaitból a koalíciós erők

2019. január 17. 17:15 Múlt-kor

Szaddám, a győztes

A koalíciós erők 1990. február 24-én szárazföldi támadásukat is megindították, és mindössze száz órára volt szükség ahhoz, hogy a Kuvaitból történő kivonulásra kényszerítsék az iraki hadsereget. A szövetséges csapatok a gyors győzelem ellenére a dél-iraki Baszránál megálltak, az ENSZ BT ugyanis csak Kuvait szuverenitásának visszaállítására adott felhatalmazást. Id. Bush elnök úgy gondolta, szövetségesei támogatásának megőrzése érdekében tartania kell magát az eredeti tervekhez. Irak szétesése ráadásul súlyos következményekkel járt volna a régió biztonságára nézve, a Szaddám Huszein vezette ország ugyanis hatékony ellensúlya lehetett az iszlamista Iránnak. Szaddám azonban mindebből azt a téves következtetést vonta le, hogy megnyerte a háborút, hiszen hatalmon maradt.

A harcok befejezése után a diktátornak délen még a síiták, északon pedig a kurdok felkelésével is meg kellett megküzdenie. A lázadók gyors leverése után több tízezren – jelentős részben civilek – estek áldozatul szaddámi megtorlásnak, az észak-iraki hegyeken keresztül mintegy másfél millió kurd menekült a szomszédos országokba. Irak északi és déli részén repülési tilalmi zónákat állítottak fel, ahova tilos volt berepülni az iraki légierő gépeinek.

A szövetséges légierő a háború hat hete alatt több mint 100 ezer légi bevetést hajtott végre – az öbölháború során a történelemben elsőként alkalmazott nagy pontosságú fegyvereknek köszönhetően –, igen nagy hatékonysággal. Az amerikai haderő lézerirányítású, ún. okos bombákat, valamint fedélzeti vezérlésű robotrepülőgépeket is bevetett, amelyek rendkívül precíz légicsapások végrehajtását tették lehetővé. A konfliktus a média tekintetében is forradalmi változásokat hozott. Ez volt ugyanis az első olyan háború, amelyet gyakorlatilag élőben követhettek figyelemmel a televíziónézők, köszönhetően elsősorban a CNN-nek, amely éppen az öbölháborúnak köszönhetően vált nemzetközileg is jegyzett hírcsatornává. Az öbölháború egyben a szándékosan előidézett környezeti katasztrófák háborúja is volt. Az irakiak az amerikai hajók partra szállásának megakadályozása, valamint a koalíciós csapatok olajutánpótlásának megnehezítése érdekében mintegy 2-6 millió amerikai hordónyi olajat öntöttek a tengerbe.

Emellett a koalíciós erők nyomása miatt visszavonuló iraki katonák a felperzselt föld taktikáját követve mintegy 6-700 kuvaiti olajkutat gyújtottak fel. Naponta több millió hordónyi olaj veszett kárba. A kutakat 1991. január-februárban gyújtották fel, és csak novemberre sikerült végleg eloltani a tüzeket. Az iraki csapatok környezeti pusztításának többek között tengeri madarak és ritka teknőcfajok is áldozatul estek, de a füstfelhő okozta növekvő légszennyezés az emberi szervezetre is súlyosan egészségkárosító hatással volt. Az öbölháborúban az iraki infrastruktúra jelentős része megsemmisült. Az iraki hadsereg több tízezer katonát vesztett az összecsapások során, míg a koalíciós erők esetében a halálos áldozatok száma nem érte el a háromszázat, a sebesültek száma pedig 800 alatt maradt.

A háború után érvényben hagyott szankciók elsősorban nem az iraki eliteket, hanem a köznépet érintették hátrányosan. Az országban soha nem látott mérteket öltött a szegénység, és az UNICEF becslései szerint a duplájára nőtt a gyermekhalandóság. Az érvényben maradó szankciók következtében becslések szerint több százezer kisgyermek vesztette életét. Bár az 1995-től az ún. Élelmet olajért programmal igyekeztek a gazdasági szankciók iraki népre gyakorolt hatását ellensúlyozni: Iraknak engedélyezték határozott mennyiségű olaj exportját, amelyért cserébe élelmiszereket és gyógyszereket juttattak a közel-keleti államnak, számottevően nem csökkent a szegénység. Az iraki nép pedig továbbra is szenved. 2003-tól 2011-ig ismét háborús övezet volt az országuk, manapság pedig az Iszlám Állam harcosai teszik pokollá az irakiak életét.

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

2024. ősz: 1944 – A szégyen éve
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
12 450 ft 9 990 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 14 990 Ft
Amerikai M1A1 típusú harckocsi az iraki sivatagban 1991-ben (kép forrása: armyhistory.org)Amerikai katonák a Sivatagi Vihar hadműveletben (kép forrása: ABC News)Amerikai katonák egy Szaddám-falfestmény előtt (kép forrása: ABC News)A koalíciós légicsapások által végzett pusztítás a „halál autópályája” néven elhíresült 80-as autópályán (kép forrása: rarehistoricalphotos.com)Egy kuvaiti polgár egy irakiak által elhagyott autóból szerez üzemanyagot (kép forrása: pinterest)Amerikai tengerészgyalogosok egy tolólappal felszerelt M60A1 típusú harcokcsival bontanak le egy homokakadályt az iraki sivatagban (kép forrása: wearethemighty.com)Amerikai helikopter repül el egy kilőtt iraki harckocsi roncsa felett a Sivatagi Vihar alatt (kép forrása: reddit.com)Iraki hadifoglyok koalíciós katonákkal (kép forrása: Pinterest)Szaddám Huszein egy, az 1980-as években készült propagandafotón (kép forrása: Public Radio International)

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!

Bezár