Római kori hajóroncsok kerültek elő egy szerbiai szénbányából

2020. április 15. 16:16 Múlt-kor

A szerbiai Kostolacnál, egy Belgrádtól délkeletre fekvő, Duna-menti felszíni szénbányában érdekes leletekbe botlottak a bányászok: három hajóroncsot találtak, amelyek 1300 éve a földben nyugodtak, és a Római Birodalom késői korszakának római, illetve barbár hajóépítési technikáit őrzik.

Korábban

A két kisebbik hajó egyazon fa törzséből készült, a kutatók szerint efféle konstrukciót használtak a Keletrómai Birodalom dunai határvonala mentén portyázó szláv csoportok. A nagyobb hajó egy 15 méter hosszú, lapos fenekű folyami jármű – e tulajdonságok a későrómai hajóépítésre jellemzők.

A felfedezés helyszíne aligha véletlen: a bánya az ókori Viminacium kikötőjénél található, amely a rómaiak dunai flottájának egyik támaszpontja volt. A hajókat az évszázadok során lerakódott mintegy hét méternyi üledék- és agyagréteg védte az elemektől.

A nagyobb, római jellegű hajó sajnos súlyos károkat szenvedett a felfedezése előtt. „A hajóban súlyos kárt okozott a földmunkagép” – mondta el Miomir Korac régész, a Viminacium Tudományos Projekt vezetője. „Körülbelül 35-40 százaléka károsodott. Mindazonáltal a régészcsapat összegyűjtötte az összes darabját, és képesek leszünk egészében rekonstruálni.”

A tervezett rekonstruálás annak megállapításában is segítheti a kutatókat, hogy a hajók pontosan mikor készülhettek. Habár a hajóépítési technikák a későrómai korra utalnak, ugyanezek tovább éltek a középkorban is, főként a Keletrómai (Bizánci) Birodalomban.

A folyami hajó háromszögletű, úgynevezett latin vitorlával lehetett felszerelve, és 30-35 tengerészt szállíthatott legalább hat evezőpárral. A hajótesten található szegecselések és vasalások arra utalnak, meglehetősen hosszú ideig szolgált, és számos alkalommal került megjavításra.

Korac elmondása szerint a két kisebb hosszúhajó (avagy monoxülón) igencsak „kezdetleges” konstrukciójú, habár egyikőjük különleges, faragott díszítésekkel is bír.

„A monoxülón nem hadihajó” – mondta a régész. „Csupán eszköz a folyón való átkeléshez, a szárazföldi invázió előtt. A nagyobb hajókkal szemben a monoxülónok könnyen vereséget szenvedtek, amit alátámasztanak 6. századi források is, amelyek arról írnak, egy Singidunumból [a mai Belgrád] indult római flotta miként verte vissza a barbárok támadását.”

A kutatók szerint a most előkerült hajók akár egy folyami ütközet emlékei is lehetnek, azaz a szlávok kisméretű hajói harcba bocsátkozhattak a nagyobb római hajóval. A folyami támaszpont közelsége alátámasztani látszik ezt, más bizonyíték azonban egyelőre nincsen.

A hajók pontos korának meghatározásához a velük azonos rétegből előkerült, jó állapotban megőrződött tölgyfákból vett mintákat küldött laboratóriumi elemzése Korac és csapata, azonban a koronavírus-járvány miatt jelenleg minden ilyen tevékenység határozatlan időre fel van függesztve.

Mindazonáltal valószínű, hogy a nagy hajót a későrómai, illetve kora bizánci korban építették – semmiféle forrás nem utal arra, hogy Viminacium 7. századi elestét követően folyt volna ilyen jellegű hajóépítés a környéken, tehát nem valószínű, hogy ennél későbbi korban készült.

A régészcsapat számára a legfrusztrálóbb tényező azonban az, hogy a hajókon kívül semmiféle egyéb lelet nem került elő – sem személyes tárgyakat, sem tűz, vagy harci sérülések nyomait nem találták a hajókon. „A leletek hiánya további elemzés nélkül lehetetlenné teszi a hajók pontosabb azonosítását” – mondta Korac.

A régész jelenleg kétféle lehetséges forgatókönyvet tart elképzelhetőnek a hajók sorsát illetően. „Vagy hátrahagyták, vagy evakuálták őket. Nem hirtelen süllyedtek el, rakománnyal. Ha mindez egy barbár invázió idején, a római csapatok kivonásakor történt, a hajót elhagyhatták és elsüllyeszthették, hogy ne kerüljön az ellenség kezére.”

Habár a további feltárást határozatlan időre elnapolták, mindhárom hajóroncsot a közeli régészeti parkba szállították. Korac és csapata azt ígéri, további vizsgálatokat fognak végezni, amint azt a járványügyi helyzet lehetővé teszi.