Ritkán részesültek végtisztességben a középkori csatamezők halottjai

Eltemetni, elégetni – vagy hagyni rohadni

A történelmi feljegyzések további képekkel szolgálnak a harctéri hullák sorsáról. Sokukat természetesen eltemették. A középkori Európában igen fontos volt, hogy az embert megszentelt földben helyezzék örök nyugalomra, erre azonban nemigen volt lehetőség a távoli csatatereken. Sok csatamezőn (vagy a közelében) ástak tömegsírokat, amelyeket aztán egy jelen lévő pap megszentelt.

Gyakran előfordult azonban, hogy a holttesteket temetetlenül hagyták. Ha a csata nagy léptékű volt, és a tömegsírban való elhelyezés erőn felüli vállalkozás lett volna, illetve ha a győztes meg akarta alázni holtukban is az ellenséget, úgy a fosztogatást követően egyszerűen eredeti helyükön hagyták az elesetteket. Ez előfordult a fallal körülvett városok ostromakor is, amikor a védőknek már nem maradt hová temetni a halottaikat.

A harmadik lehetőség a hamvasztás – vagy legalábbis a holttestek elégetése – volt. Malmesburyi Vilmos angol történetíró (1080-1143) a Szentföldön zajló harcokról beszámolva megemlíti, hogy a fertőző betegségektől való félelmükben az elesettek holttesteit egy halomba rakták, és meggyújtották. Ez azonban kivételes eset: a középkorban nem volt általánosan elfogadott nézet, hogy a rothadó holttestek és a betegségek között összefüggés lehet.

A halál képe a középkorban

A harcban elesettek sorsa azonban nem tükrözi a holttestekkel való általános bánásmódot a középkorban. A test és a halhatatlan lélek kapcsolatát igen szorosnak tartották a korabeli Európában, így a földi maradványaik sorsa igenis fontos volt az emberek számára.

Mivel azonban a csaták rendkívüli események, a holttestek sorsa az ilyen esetekben szintén a normáktól eltérő volt. Azonban a tömegsírba temetett vagy a felszínen rohadni hagyott holttestek többet árulnak el az adott ütközet politikai körülményeiről, mint a halottakkal való általános bánásmódról.

Mindenesetre nem meglepő, hogy a korabeli irodalom nemigen foglalkozott ezzel a kérdéssel. Csakúgy, ahogyan ma sem a kellemetlen, gyakran undorító aspektusok alapján emlékezünk halottainkra, és a kulturális megjelenítések stilizált halottai sem hordozzák az ilyesfajta jegyeket, úgy a középkori kultúrában is inkább óvatosan kikerülték a téma érintését.

1. Csaták a középkori irodalomban
2. Kevésbé dicsőséges halál
3. Eltemetni, elégetni – vagy hagyni rohadni

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

sport

• Már az első percben gólt rúgott az Aranycsapat az évszázad mérkőzésén
• Zenével reformálta meg Kronberger Lili a műkorcsolyázást
• Párhuzamosan játszott filmekben és a medencében is Bud Spencer
• Csak a kommunista sportvezetés tudta megállítani Papp Lacit, a „ring lovagját”
• Nagyon hamar a biciklisek népszerű célpontjává vált a Városliget
• Többször kerültek életveszélybe a Földet vitorlással megkerülő Fa Nándorék
• Milliók voltak kíváncsiak a „Nemek csatájának” keresztelt teniszmérkőzésre
• Rengeteget jelentett a Fradi-pálya az Aranylabdával jutalmazott Albert Flórián számára
• Saját hazájában is vonakodtak elismerni Jesse Owens kimagasló teljesítményét