2024. őszi különszám: Ármány és szerelem a Fehér Házban
ITT vásárolhatsz termékeinkből

Rendszerint milliószám vonzza a zarándokokat a titokzatos trieri Jézus-ereklye

2021. április 25. 17:19 Múlt-kor

A köntös útja Jeruzsálemből Trierbe

A Jézusnak tulajdonított szent szövet tiszteletének kiindulópontja a szenvedéstörténet ábrázolása, amely János evangéliumából ismert: „Amikor a katonák fölfeszítették Jézust, fogták ruhadarabjait és négy részre osztották, minden katonának egy-egy részt, majd a köntösét is. A köntöse varratlan volt, egy darabból szőve. Ezért megegyeztek egymás közt: »Ne hasítsuk szét, hanem vessünk rá sorsot, hogy kié legyen.« Így teljesedett be az Írás: Ruhámon megosztoztak egymás közt, és köntösömre sorsot vetettek. A katonák valóban így tettek.” (Jn 19,23-24)

A keresztények szerint a köntös a Szűzanya keze munkája, amelyet a néphagyomány azonosnak vél a kis Jézus első, Mária által szőtt ruhácskájával: eszerint a Golgotára tartó Jézus ugyanazt viselte, mert a köntös együtt növekedett viselőjével.

A krisztusi ereklyével kapcsolatban egy 4. század végi legenda Nagy Konstantin római császár édesanyjára, Szent Helénára (Ilona) hivatkozik: a hagyomány 1107 óta úgy tartja, hogy Szent Heléna volt az, aki 326-os, a kereszténység szent helyeit érintő szentföldi zarándokútja során (327-ben vagy 328-ban) megtalálta a Megváltó és a két lator keresztjeit, valamint további Jézus-ereklyéket. Ezek között volt a szent köpeny is, amelyet a trieri hagyomány szerint Szent Heléna 330 körül a trieri székesegyháznak ajándékozott.

A szent köpeny története biztosan a 12. századig vezethető vissza. A trieri történelmi mű, a 12–18. század között íródott Gesta Treverorum (A trieriek tettei) 1196. május elsején jegyzi fel, hogy „az Úr tunikáját kifogástalan férfiak a legnagyobb hódolattal és tisztelettel” vitték Szent Péter oltárához a nyugati kórustól a keletihez.

A főoltárba befalazott szövetről az eltelt évszázadokban mintha teljesen megfeledkeztek volna. I. Miksa német-római császár végül a Trierbe összehívott birodalmi gyűlés előestéjén, 1512. április 14-én egy szolgát küldött azzal a feladattal, hogy nézze meg a dómban őrzött ereklyét.

A szolga több ládányi ereklyére bukkant: az egyikben megtalálta a köpenyt, majd kinyitották a főoltár ereklyeszekrényét is. Az oltárt Richard von Greiffenklau érsek tette közszemlére a császár jelenlétében. A köpeny újra „élni” kezdett.

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

2024. ősz: 1944 – A szégyen éve
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
12 450 ft 9 990 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 14 990 Ft
Pieter Lastman: A keresztre feszítés (1616)Id. Lucas Cranach: Szent Ilona az Igaz Kereszttel (1525)Krisztus köntöse egy 1852-ből származó színes illusztrációnWilhelm Arnoldi, Trier püspöke bemutatja a Szent Köntöst egy 19. századi fametszetenZarándokok várják, hogy megtekinthessék a Szent Köntöst, 1959.Szentmise a trieri dómban a Szent Köntös-zarándoklat alkalmából 2012.

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!

Bezár