Rendőrnek álcázva hajtották végre a tolvajok a történelem egyik legnagyobb múzeumrablását

A múzeumba 1990. március 18-án, röviddel éjfél után jutott be két férfi rendőrnek öltözve. Azt állították, hogy kihívták őket. Az őrség lefegyverzése után 13 nagy értékű festményt vittek magukkal, Rembrandt és Degas művei mellett Manet- és Vermeer-alkotásokat. A festmények közül néhányat – így Rembrandt Vihar a tengeren Galileánál című munkáját – kivágtak a keretéből, amelyek a mai napig üresen lógnak az intézmény falán. „Így őrizzük a reményt” – mondta Kathy Sharpless marketingigazgató.

A múzeum szakemberei és a rendőrség a mai napig csak találgatni tudja, hogy a tolvajok választása miért az ellopott művekre esett. Úgy vélik, a három Rembrandt biztosan kellett nekik, de azt nem értik, hogy miért hagytak hátra értékes darabokat, és vittek el kevésbé kiemelkedő műveket.

A nyomozók szerint a festményeket a rablás után Bostonból Connecticut államba és Philadelphia térségébe vitték, és egy évtizeddel ezelőtt Philadelphiában eladásra kínálták őket. A hatóságok azonban itt a nyomát vesztették a képeknek, további sorsukról semmit nem tudnak.

A nyomozás zsákutcába jutott, az ügyről könyvek jelentek meg, pletykák és spekulációk keringtek a felelősök kilétéről, de az elkövetők kilétére soha nem derült fény. Az amerikai hatóságok a vakmerő rablás 23. évfordulóján bejelentették, hogy már nem a tettesek elfogására, hanem a felbecsülhetetlen értékű festmények előkerítésére helyezik a hangsúlyt.

Maga a bűntett már elévült, ezért a hatóságok inkább az elrabolt műkincsek hollétével kapcsolatban várnak információkat a lakosságtól. A rablással ellentétben ugyanis a lopott műalkotások birtoklása, rejtegetése továbbra is büntetendő cselekmény, bár a hatóságok néhány éve azt is közölték, hogy a festmények visszaszerzése érdekében hajlandók alkut kötni a büntetés enyhítéséről vagy elengedéséről. Emellett továbbra is érvényes a rekordösszegű, tízmillió dolláros nyomravezetői jutalomra tett ajánlat a bűncselekmény sújtotta múzeum részéről.

A főleg amerikai és európai művészek munkáit kiállító bostoni intézményt 1903-ban alapította Isabella Stewart Gardner műgyűjtő és filantróp. A rablás egészen a drezdai palota kincstárának 2019-es, szintén megoldatlan kifosztásáig a legnagyobb értékű műkincsrablásnak számított – az eltulajdonított alkotások értéke azonban továbbra is folyamatosan nőhet, ahogy telik az idő.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

ősz
Múlt-kor magazin 2014

• Mátyásdomb: Lonkai-kastély
• Mi volt Augustus sikerének kulcsa?
• Zrínyi kirohanásai
• Az ujj nélküli apáca titka
• A gulyáskommunizmustól a műanyag kilencvenes évekig
• Kémelhárítók „rendszerváltása"
• Színészből lett politikusok
• A maffia Tízparancsolat-értelmezése
• A szabadság kapujában – megjelent a Múlt-kor őszi száma