Pokoli kínzásokkal próbáltak vallomást kicsikarni a templomosokból Fülöp király emberei

Jacques de Molay, a templomosok utolsó nagymestere kinyilvánítja ártatlanságát máglyahalála előtt

A király célkeresztjében

A templomos lovagrend a 14. század elejére Európa-szerte híres volt harciasságáról, gazdagságáról és katonai erejéről. A rend híresen helytállt a keresztes hadjáratok során, és kizárólag a pápának engedelmeskedett. Ez igencsak szemet szúrt IV. (Szép) Fülöp francia uralkodónak, aki kincstárának kipótlására már többször célba vette egyes csoportokat királyságában – most a templomosokra akart sort keríteni, akikben nem csak a pénzszerzés lehetőségét, de hatalmára leselkedő fenyegetést is látott.

Fülöp többször fordult már hirtelen ártatlanok ellen uralkodása során. 1292-ben letartóztatta az országban tartózkodó lombard kereskedőket, elvette vagyonukat, és francia polgári címet vásároltatott azokkal, akik maradni kívántak. 1306-ban több mint 100 000 francia zsidót tartóztatott le, akiktől szintén elkobzott minden vagyont. Ők azonban egyáltalán nem maradhattak: halálbüntetés terhe mellett egy hónapjuk volt elhagyni Franciaországot.

A templomosok esetében azonban továbbra is ott állt Fülöp útjában a pápa, akinek védelmét élvezték. VIII. Bonifác pápa „Krisztus rettenthetetlen harcosaiként” dicsérte őket, ő azonban hamarosan, a fennmaradt források szerint – miután Fülöp emberei 1303 őszén letartóztatták és terrorizálták, majd szabadon engedték, heteken belül – meghalt. Az utódját, a rövid uralkodású XI. Benedeket követő újabb pápa, V. Kelemen Fülöp irányába jóval engedelmeskedőbb volt, mivel maga is francia volt. A templomosok üldözése elől elhárultak az akadályok.

VIII. Bonifác pápa (kép forrása: bloggerpriest.wordpress.com)

1307. szeptember 14-én Fülöp megkezdte a művelet előkészítését: pecséttel lezárt parancsokat küldött tisztjeinek szerte az országban, amelyeket október 12-én estig nem volt szabad felbontaniuk. A parancs arra vonatkozó intézkedéseket tartalmazott, hogy a Franciaországban tartózkodó mintegy 5000 templomost mind letartóztassák.

Habár a rend tagjai szegénységi fogadalmat tettek és ennek megfelelően éltek, maga a rend óriási vagyont halmozott fel az évtizedek során – több flottányi hajója volt, és hatalmas birtokai Európa-szerte. Annak ellenére, hogy elsősorban lovagrendként ismertek, a rend tagjainak csupán töredéke volt harcos. Sokan voltak köztük papok, illetve „szolgáló testvérek”, akik számos funkciót betöltöttek. A 14. század elejére számos tag szinte bankárként működött. Londonban külön hitelező és letéti irodát működtettek, és Európa-szerte rájuk bízták aranyukat, ezüstjüket és ékszereiket királyok, nemesek és kereskedők egyaránt. A templomosokhoz jöttek sokan kölcsönökért, vagy hogy ha más országban kellett valakihez pénzt juttatniuk – a jelek szerint a rend még az utazási csekk egy korai változatával is előrukkolt.

A kémek dossziéja

Mindazonáltal a rendet ekkoriban is elsősorban harcosokként tartották számon, így a Fülöppel együttműködő Kelemen pápa 1306 végén egy újabb keresztes hadjárat megtervezésének ürügyével hívatta magához Jacques de Molay-t, a rend nagymesterét. Molay számára a kérés nem tűnt a valóságtól elrugaszkodottnak. A Ciprusról induló nagymester 1307 elején érkezett Franciaországba 60 lovag kíséretében, és a következő hónapokat tanácskozások sorával töltötte, a pápával és a királlyal egyaránt. V. Kelemen és IV. Fülöp azt terjesztették elő, hogy a templomosokat más lovagrendekkel (mint például az ispotályosokkal) összevonva egy erősebb szervezetet lehetne létrehozni. Molay ezzel nem értett egyet, mondván, a külön rendeknek megvannak a külön feladataik (Fülöp szándéka ezzel a tervvel az lett volna, hogy a pápa alá tartozó lovagrendek összevonásával saját maga váljon azok vezérévé, így hatalmát a pápáé fölé emelje).

IV. (Szép) Fülöp (kép forrása: history.com)

A tanácskozások hónapjai alatt a király titkos ügynökei a legkülönfélébb sötét híreszteléseket terjesztették a templomosokról, miközben kémjei megkíséreltek beépülni a rendbe, és egy sor obszcén vádat gyűjtöttek össze, amelyeket aztán felhasználhattak a rend ellen. A vádak többsége volt templomosoktól és a rend egyéb haragosaitól származott.

1. A király célkeresztjében
2. Kínvallatás
3. A pápa megpecsételi a rend sorsát

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

25. Magyar–török küzdelmek és együttélés a 15–17. században
VI. Nemzetközi konfliktusok és együttműködés

• Hogyan került Erdély Habsburg uralom alá?
• Sohasem vesztett csatát Mátyás legendás hadvezére, Kinizsi Pál
• 10 tény az Oszmán Birodalomról
• Dárdára tűzve hordozták körbe a törökök az első csatában elesett magyar király fejét
• Erdély és Lengyelország számára egyaránt virágkort jelentett Báthory István uralkodása
• A fegyelem hiánya miatt mondott csődöt Nikápolynál a lovagi harcmodor
• Az öngyilkosságot fontolgatta II. Mehmed szultán a nándorfehérvári vereség után
• Előkerültek a mohácsi csata maradványai
• Aki kávét ivott, elvesztette a fejét IV. Murád szultán uralma idején