Papírmasé lótetemből és acél fatörzsből is figyelték egymást az első világháború katonái
2020. március 2. 17:12 Múlt-kor
Korábban
Acélból fát
A német oldalon szintén akadtak ötletekkel teli elmék, így itt is született egy hasonló, igen jól dokumentált megoldás: az acélból készült, üreges fatönk.
A vélhetően 1917-ben született eszközt Belgiumban, az Oosttaverne erdő tüzérség által lepusztított maradványai közt zajló harcok során vetették be. A nagy átmérőjű acélcsövet a megégett fakéregre hasonlító vasborítással és fekete festéssel látták el, a minél valósághűbb benyomás érdekében.
A műfa e példányát a németek egy figyelemelterelő éjszakai tüzérségi csapással készítették elő: amíg az antantcsapatok elrejtőztek az aláhulló gránátok elől, a németek egy megkopasztott fát kivágtak, és a helyére az acéleszközt állították. A sötétség és a tüzérségi csapás elrejtette mind az ezen dolgozó katonákat, mind munkájuk zaját.
Az 1917 júniusi messines-i csatát követően a németek visszavonultak az Oosttaverne erdőből, azonban a helyén hagyták a megfigyelőállást, amelyet hónapokon át nem vettek észre a területen áthaladó brit és ausztrál csapatok.
A különös eszközt végül egy ausztrál egység tagjai bontották el, akik megőrizték és hazaszállították, így máig fennmaradt – jelenleg az Australian War Memorial múzeum gyűjteményének részét képezi.
Az eszköz különlegességének egy részét rendkívüli átgondoltsága adja: bejárata egy mélyre ásott és álcázott gödörből nyílt, hogy a légi felderítés számára se lehessen észrevehető, három megfigyelőnyílását pedig drótháló fedte, hogy a bent lévő katona arca még véletlenül se legyen észrevehető.
Az állás azonban a jó álcázás oltárán a kényelmet teljességgel feláldozta: a szűk térben (ahová egy létrán kellett felmászni) egy apró acél ülőkén kellett gubbasztania a megfigyelőnek, a fém konstrukcióból adódóan pedig télen fagyos hideg, nyáron elviselhetetlen forróság uralkodott odabent.
Az ausztrálok által zsákmányolt példány érdekessége, hogy az alapul használt acélcsövön látható a gyártó neve is: ez a brit Consett Iron Company volt, az írországi Durham megyében. Hogy a cső eszerint a háború előtti brit importból, vagy a háború alatt ejtett zsákmányból származott-e, nem tudni, azonban minden bizonnyal szívesen használták fel a németek a britek ellen a saját acéljukat.
Az álcázás napjaink gyakori aszimmetrikus hadviselésében még jelentősebb szerepet játszik, azonban hiába esik róla ritkán szó, ugyanez a találékonyság jelen volt az első világháború csataterein is.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
tavasz
Múlt-kor magazin 2014
- Így látta a sajtó Kárpátalja visszafoglalását
- Az embermentő Jane Haining
- Mi történt Kamenyec-Podolszkijban?
- A bundázás egyidős a futballal
- A hét törpe kalandjai Auschwitzban
- A kóser konyha különlegességei
- Hogyan kampányoltak a római politikusok?
- A numerus clausustól a numerus nullusig
- Így temettük el "Kossuth apánkat"
- „Dzsingisz nem volt megátalkodott fickó, csak rossz volt a sajtója” 18:05
- 10 érdekes tény a csók kultúrális történetéről 17:20
- Nem volt esélye, hogy bármire is vigye, végül kétszer lett az USA elnöke 16:10
- Koholt vádak alapján hurcoltak kényszermunkára több százezer embert 14:20
- Művészfeleségek munkáiból készít kiállítássorozatot a szentendrei Ferenczy Múzeum 12:20
- Ritka Caravaggio-festményt állítottak ki Rómában 11:20
- Már az első percben gólt rúgott az Aranycsapat az évszázad mérkőzésén 08:20
- Máig nem derült fény a hírhedt géprabló, „D. C. Cooper” kilétére tegnap
