Ötven új dokumentumot és egy ismeretlen aláírást fedeztek fel Cervantes életéről
Egy andalúziai levéltáros több tucatnyi 16. századi okiratot és egy eddig ismeretlen aláírást fedezett fel, amelyek Miguel de Cervantes életéhez kapcsolódnak, számolt be a jelentős irodalomtörténeti leletről a spanyol EFE hírügynökség. A magánkutatás keretében azonosított iratok az elmúlt hetven év legjelentősebb Cervantes-dokumentumegyüttesét jelentik.
- Egy spanyol levéltáros ötven 16. századi iratot talált Miguel de Cervantes életéről.
- A dokumentumok között a világhírű író egy eddig teljesen ismeretlen aláírása is szerepel.
- Az akták Cervantes andalúziai adószedői munkásságát és egy új női kapcsolatát rögzítik.
José Cabello Núñez, a sevillai La Puebla de Cazalla település levéltárosa 2011 óta kutatja a spanyol író életét. A szakember az elmúlt két évben ötven új, a 16. század végéről származó iratot azonosított, amelyek kiegészítik a korábban általa felfedezett hetven dokumentumot és öt aláírást. A kutató a munkát kizárólag szabadidejében és szabadságai alatt végzi az állami és közjegyzői archívumokban. Eredményei a 20. század közepén alkotó Luis Astrana Marín, valamint a 19. század végi Cristóbal Pérez Pastor kutatásai óta a legnagyobb volumenű felfedezésnek számítanak a Cervantes-életrajz tekintetében.
Az újonnan azonosított ötven okirat közül negyvenhat szorosan kapcsolódik ahhoz a megbízatáshoz, amelyet Pedro de Isunza adott az írónak 1591. október 1-jén. A dokumentumok az 1591 és 1592 közötti időszakban keletkeztek, amikor Cervantes királyi biztosként búzát gyűjtött be a királyi armada és a gályák számára Jaén, Málaga, Córdoba és Sevilla térségében.
Az egyik levéltári akta rögzíti, hogy a biztosként eljáró szerző szükség esetén karhatalmat is igénybe vett. A jaéni Porcuna település elöljárója ugyanis megtagadta a kért gabona átadását, így a szállítmányt csak a tisztviselő erőszakos őrizetbe vétele után tudták lefoglalni.
A kutatás során a szakember rábukkant Miguel de Cervantes egy eddig ismeretlen, 1590. március 10-én keltezett aláírására is, amelyben az író nem használta a Saavedra vezetéknevet. A szignó egy bérleti szerződésen szerepel, amelyet a szerző a sevillai Santa Cruz negyedben lévő ház használatára kötött az Indiákban tartózkodó Juan de Soria Vergara képviselőjével.
Két további, 1589-ből és 1593-ból származó irat egy Jerónima de Alarcón nevű sevillai nőhöz köti az írót különféle hagyatéki árverési és textilvásárlási ügyletek révén. Egy 1593. február 6-i keltezésű okirat pedig arról tanúskodik, hogy Cervantes tanúként volt jelen egy tengerentúlra induló férfi házbérleti szerződésének hitelesítésekor.
Miguel de Cervantes életének andalúziai szakasza a kora újkori spanyol történelem egyik leginkább terhelt időszaka volt. A lepantói csatában szerzett sebesülése és az ötéves algíri fogság után hazatérő katona folyamatos anyagi nehézségekkel küzdött. A spanyol udvar 1587-ben bízta meg azzal a hálátlan feladattal, hogy királyi ellátmányozóként gabonát és olívaolajat gyűjtsön be a dél-spanyolországi tartományokban az Anglia ellen készülő Legyőzhetetlen Armada számára. Az állandó utazással járó munka során a rekviráló biztosok rendre konfliktusba kerültek a helyi földbirtokosokkal, a parasztokkal és az egyházi méltóságokkal, az írót ráadásul egyházi javak lefoglalása miatt rövid időre ki is közösítették.
Ez is érdekelhet
A 16. század végi Sevilla a Spanyol Birodalom gazdasági központja és az Újvilágba induló flotta adminisztratív bázisa volt. A nyüzsgő, kereskedőkkel, hivatalnokokkal és szélhámosokkal teli metropolisz, valamint az andalúziai vidék porlepte fogadói alapvető tapasztalatokat jelentettek a jövőbeli regényíró számára. Az ezen évek alatt megismert társadalmi rétegek, a pikareszk figurák és a bürokratikus útvesztők mind visszaköszönnek a Don Quijote lapjain és a szerző példázatos történeteiben. A hatalmas forgalmat lebonyolító kikötőváros kiterjedt adminisztrációja magyarázza azt is, hogy a korabeli közjegyzői protokollumok még évszázadokkal később is rejtegetnek ismeretlen adatokat.
A Cervantes életrajzával foglalkozó történészek becslései szerint jelenleg mintegy 1500 dokumentum hozható összefüggésbe az íróval, de ezekből mindössze 548 irat kapcsolódik közvetlenül az ő mindennapi munkájához, barátaihoz vagy családjához. A José Cabello Núñez által azonosított új források jelentős segítséget nyújtanak a nemzetközi szakirodalom, köztük a kortárs életrajzírók számára. Az újonnan feltárt iratok pontosítják az író mozgását a dél-spanyolországi térségben, egyúttal rávilágítanak arra az aprólékos jogi és gazdasági hálózatra, amelyben a 16. századi Spanyolország társadalma működött.
