Okos bombák és lángoló olajkutak – vihar a Perzsa-öbölben

Az iszlám védelmében

Az iraki hadsereg 1990. augusztus 2-án hajnali két órakor indította meg a Kuvait elleni támadást. A kis monarchia 16 ezres hadereje tehetetlen volt a támadókkal szemben. Néhány órával később a munkába igyekvő kuvaitiak már egy megszállt országban láttak hozzá napi feladataik teljesítéséhez. Kuvaitra hamarosan már az ország 19. tartományaként hivatkoztak az iraki vezetők. A kuvaiti emír – mintegy 300 ezer honfitársával egyetemben – Szaúd-Arábiába menekült, testvérét, a palotáját védő Fahd sejket azonban meggyilkolták. A támadásnak összesen száz kuvaiti áldozata volt.

Az ENSZ Biztonsági Tanácsa a támadás napján fogadta el a 660. számú határozatot, amelyben felszólította Irakot, hogy azonnali hatállyal vonuljon vissza Kuvaitból. Augusztus 6-án az ENSZ BT kereskedelmi és fegyverembargót léptetett életbe, miközben Bush elnök elrendelte az első amerikai alakulatok Szaúd-Arábiába küldését. Mivel Szaddám a sorozatos figyelmeztetések ellenére sem volt hajlandó kivonulni Kuvaitból, az ENSZ BT november 29-én elfogadott 678. számú határozatában felhatalmazta a tagállamokat, hogy amennyiben az iraki csapatok legkésőbb 1991. január 15-ig nem hagyják el Irak területét, minden szükséges eszközzel szerezzenek érvényt a BT 660-as határozatának.

1991. január 17-én, néhány nappal azután, hogy James Baker amerikai és Tariq Aziz iraki külügyminiszter több mint hatórás genfi találkozója eredménytelenül zárult, a koalíciós csapatok az amerikaiak vezetésével iraki idő szerint hajnali fél 3-kor megkezdték a légicsapásokat. A koreai háború óta ez volt az első olyan fegyveres összecsapás, amelyben a tagállamok a Biztonsági Tanács felhatalmazásával avatkoztak be fegyveresen a nemzetközi stabilitás és béke helyreállítása érdekében. 

A hadműveleteket harmincöt ország támogatta, húsz pedig katonai alakulatokkal is segítette az akciót. A példátlan nemzetközi összefogást jelzi, hogy olyan államok is küldtek csapatokat, mint Banglades, Pakisztán, Egyiptom, Szíria, Bahrein, Omán vagy az Egyesült Arab Emírségek. Szaddám igyekezett világszerte megnyerni a muszlimok támogatását. A vallásra korábban kevés figyelmet fordító diktátor ima közben filmeztette magát, azt hangoztatta, hogy az amerikaiak megszállták az iszlám szent helyeit, családfáját pedig nagy iszlám vallási vezetőkig vezette vissza. Bár több iszlám országban is hatalmas tüntetéseken álltak ki Szaddám mellett, a diktátor a harctéren ebből nem profitálhatott.

1. A végzetes találkozó
2. Az iszlám védelmében
3. Szaddám, a győztes

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

klímakutatás

• Egy évszázaddal ezelőtti vulkánkitörés okozhat hamuesőt Alaszkában
• Csigahéjak és cseppkövek mesélnek a Kárpát-medence jégkorszaki klímájáról
• Lényegesen hidegebb volt az utolsó jégkorszak, mint eddig gondoltuk
• Hét fokkal lehetett hidegebb a Föld a legutóbbi jégkorszak során
• Egy alaszkai vulkánkitörés is szerepet játszhatott a római köztársaság bukásában
• Készítőik elképesztő vakmerőségének állítanak emléket a 19. századi tornádófotók
• A Föld tengelyének dőlésszöge határozhatta meg a jégkorszakok végét
• Melegebb lehetett Grönland, amikor a skandináv telepesek megérkeztek
• Az amerikai őslakosok tömeges pusztulása is hozzájárult a kora újkori „kis jégkorszakhoz”