Newton árnyékában, üstökös-sebességgel mozdította elő a tudományos forradalmat Edmond Halley
2021. november 8. 08:43 Múlt-kor
A 17–18. században élt tudós életműve még a csillagokon – és az általa elnevezett üstökösön – is túlmutat, kiemelkedő tudományszervezőként saját vagyonából jelentette meg Newton – és a tudomány – egyik alapművét, a Principiát, tudományos expedíciót vezetett az Atlanti-óceán déli vizeire, és segítette a hajózás mestereit a tájékozódásban. 365 éve, 1656. november 8-án született Edmond Halley, aki nagyban hozzájárult a világról alkotott képünk megváltoztatásához.
Edmond Halley tudós karrierjének hajnalán (Thomas Murray festménye)
Korábban
1656. november 8-án született a London közelében található Haggerstonban, és tehetségével már fiatalon kitűnt, az oxfordi Queen’s College-ban töltött évek után 19 évesen már könyvet publikált Kepler törvényeiről.
John Flamsteed bíztatására vetette bele magát a csillagászat rejtelmeibe: felkérésére elvállalta a déli félgömb vizsgálatát, míg mestere az északit tanulmányozta. II. Károly ajánlólevelével fordult a Brit Kelet-indiai Társasághoz, majd támogatásukkal Napóleon haláltusájának színhelyére, Szent Ilona szigetére, a birodalom akkor elérhető legdélebben fekvő pontjára hajózott.
A meteorológiai viszontagságok ellenére 350 csillag koordinátáját jegyezte fel, megfigyelte a Merkúr Nap előtti átvonulását, és azt is megállapította, hogy mely csillagok halványultak el az ókori megfigyelések óta. A sikerek hírnévvel és tudományos fokozattal jártak, 1678-ban – alig 22 évesen – a Royal Society tagjává választották, és Oxfordban tudományos fokozatot is szerzett.
A matematika forradalmi zsenijével, Isaac Newtonnal is szoros barátságot ápolt. Elsőként a bolygók keringésével kapcsolatos dilemmái miatt kereste fel két kutatótársával, és segítségével megfejtették, hogy milyen fizikai törvények befolyásolják az égitestek ellipszis pályán történő mozgását – ezzel lényegében lefektették a gravitációs törvények alapjait.
Többről volt szó, mint egy almáról – Isaac Newton tudományos áttörésében nagy szerepet játszott közeli barátja, Edmond Halley
Ugyan Newton már korábban felvázolta eredményeit, dokumentumait elvesztette, ennek ellenére Halley bíztatására folytatta számításait. Az elsőbbségi viták elsimítása után az eredményeket a Halley által szerkesztett, Newton felfedezéseit összegző Philosophiae Naturalis Principia Mathematica (A természetfilozófia matematikai alapelvei) című kötetben publikálták, amelyet napjainkban is a tudományos forradalom alapműveként tartanak számon.
A világsiker felé Halley – aki apai öröksége révén jelentős vagyonra tett szert – erőfeszítésein és anyagi támogatásán keresztül vezetett az út: a Royal Society szorult helyzete miatt magára vállalta a kiadás költségeit. Tudományszervező képessége talán még eredményeit is felülmúlta, nem véletlen, hogy a fejlődés elixírjét nyugaton kereső, Angliába látogató I. (Nagy) Péter orosz cár is felkereste a korabeli szájhagyomány szerint – a legújabb történeti kutatások azonban már megkérdőjelezik a találkozás hitelességét.
1698 és 1700 között a mágneses elhajlás ingadozásaira keresett magyarázatot az Atlanti-óceán déli vizein a Paramore Pink – egykor hadihajó – parancsnokaként, ezzel ő vált az első, kizárólagosan tudományos célú tengeri expedíció vezetőjévé.
1701-ben már szaktérképet közölt, amely a földrajzi hosszúságok és szélességek megállapításával hosszú ideig nélkülözhetetlenné vált a tengeri tájékozódásban, noha számításai nem lehettek egészen pontosak, az elhajlás mértéke ugyanis évenként változott. 1704-ben a geometria professzorává nevezték ki Oxfordban, ezután az üstökösök tanulmányozásának szentelhette életét.
Edmond Halley már elismert tudósként (Richard Phillips festménye)
Kíváncsiságát az keltette fel, hogy az üstökösök – szemben a nagyobb égitestekkel, például a bolygókkal – látszólag nem engedelmeskedtek Newton gravitációs törvényének. Összegző művében az elmúlt évszázadok üstököseit vizsgálva arra a következtetésre jutott, hogy bizonyos kométák pályája olyannyira megegyező, hogy nem több, hanem bizonyos esetekben ugyanazon égitest visszatérésével magyarázható az ismétlődés.
A róla elnevezett Halley-üstökös esetében azt is megállapította, hogy a „jelenés” 76 éves ciklusokban esedékes (1456, 1531, 1607, 1682), és a következő visszatérés – amelyet ő már nem érhetett meg – 1758-ban várható. Ezzel azt is bizonyította – a korábbi tévhittel ellentétben –, hogy az üstökösök nem a földi légkör fényjelenségei. Halley „fénycsóvája” legutóbb 1986-ban volt látható – ekkor több űrszonda, a „Halley-armada” is felfedezésére indult, az egyikük 600 kilométeres távolságból készített felvételeket –, következő felbukkanására a tudósok 2061-ben számítanak.
A Halley-üstökös 1986-ban: a Giotto űrszonda 600 kilométeres távolságra közelítette meg az égitestet (Kép forrása: Wikipédia/ CC BY-SA IGO 3.0)
A rossz hírű égi vándor történelemformáló szerepét már Attila hun király bukása kapcsán felidézték a legendák, de az elemi félelem művészi értékű megörökítésére évszázadokkal később – a bayeux-i kárpiton – került sor. Az angolszászok sorsát a kométa megjelenése pecsételte meg, amely a normann inváziót és az 1066-os hastingsi csata végkifejletét is „megjósolta”. Bizarr történelmi véletlen, hogy az ünnepelt író – álnevén Mark Twain – 1835-ös születésekor a Halley-üstökössel „érkezett”, majd – saját jóslatát beteljesítve – azzal is távozott a túlvilágra 1910-ben.
A 11. század végén készült bayeux-i kárpit megörökítette az üstökös érkezését
Távoli csillagok – például a Szíriusz – megfigyeléséből Halley azt is megállapította, hogy az ókori feljegyzésekhez képest az égitestek helyzete megváltozott: ez a jelenség a csillagok sajátmozgásaként került a tudományos szótárba. Az univerzumon túl olyan – látszólag szakterületétől távol eső – kérdések is foglalkoztatták, mint a halálozási adatok és az életkor közti összefüggés: Wrocław (Boroszló) város adatainak összegzésével a biztosítási rendszerek, különösen az életbiztosítások matematika hátterét is kidolgozta.
1720-ban egykori mentora, Flamsteed halálával munkásságának elismeréseképpen királyi csillagásznak nevezték ki Greenwichben. Az optikai lencsékkel és a hangsebességgel is foglalkozó kiemelkedő természettudós indokolatlanul szorult háttérbe a nálánál is fényesebben ragyogó „csillagok” mögött. Hosszú és eredményes élete 1742. január 14-én ért véget, nevét nem csak üstököse viseli: Hold- és Mars kráter, kutatóállomás az Antarktiszon és matematikai algoritmus egyaránt őrzi emlékét.
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
zsidóság
- Embertelen körülményekkel szembesültek a budapesti nagy gettó lakói
- Már gyermekkorában tragédiák kísérték Radnóti Miklós életét
- Szenes Hanna a Szentföldön maradhatott volna, de visszatért, hogy segítsen
- Ágyúkkal támogatta Ganz Ábrahám a magyar szabadságharcot
- Munkaszolgálatosok a keleti fronton
- Eredménytelenül szervezett titkos béketárgyalásokat David Ben-Gurion
- Kémből vált befolyásos üzletemberré az embermentő Oskar Schindler
- Mit lehetett tudni a holokausztról 1944-ben Magyarországon?
- Több ezer zsidó életét mentette meg a holokauszt idején Ángel Sanz Briz
- Máig nem derült fény a hírhedt géprabló, „D. C. Cooper” kilétére tegnap
- Egyedi humorával nyűgözte le a közönséget Latabár Kálmán tegnap
- Macbeth, a tragikus hős és VI. Jakab, a boszorkányos király tegnap
- A protestánsok sérelmei vezettek az első defenesztrációhoz Prágában tegnap
- Az aszódi Podmaniczky–Széchényi-kastély tegnap
- Megpecsételte Napóleon sorsát a végzetes oroszországi hadjárat tegnap
- Saját országának nevét is megváltoztatta Mobutu, Zaire elnöke tegnap
- Utolsó pillanatáig nevettetett Harry Einstein, a nagy komédiás 2024.11.23.