New York a századfordulón valósággal hadat viselt az eldobált banánhéjakkal

Rejtőzködő veszély

„Egy jómódú kereskedő, 75 éves (…) elcsúszott egy banánhéjon otthona előtt, és eltörte jobb lábát a csípője közelében” – írta a New York Times 1884-ben. „Nem várható, hogy felépül.” Több mint 30 évvel ezután egy „Halált okozott a banánhéj” című cikk arról számolt be, hogy egy gyári munkás elcsúszott és az úttestre esett, ahol egy teherautó elütötte.

Egy magányos banánhéj a járdán, szinte figyelmeztető jelzéssel felérő sárga színével nem tűnik túl fenyegetőnek. A 19. század végén azonban New York utcáin a szemét bokáig, de akár térdig is érhetett.

A városnak ugyan volt egy 1881-ben létrejött Utcatisztítási Osztálya, ez azonban a korrupció melegágya volt az ekkoriban eleve kirívóan korrupt és nepotista New York-i politikában. A városvezetés a legtöbb állást a párthűség alapján töltötte be, gyakran olyan alkalmazottakkal, akik meg sem jelentek a munkában, fizetésüket azonban felvették.

A korabeli beszámolók és az utcákról készült fotók egészen megdöbbentőek: New York lakói az utcára dobálták szemetüket, ahonnét aztán senki sem szedte össze, így a városvezetés disznókat eresztett szabadon az utcákon, hogy elfogyasszák a rengeteg hulladékot.

Az emberi hulladék mellett az elpusztult állatok is az utcán, illetve az árkokban, csatornákban hevertek sokszor napokon át. Ebben a közegben az eldobott banánhéjak hamar csúszós péppé rohadtak, amely ráadásul meglehetősen feltűnésmentes barna színű volt.

Természetesen más hasonló állagú szemét – például a narancs- vagy burgonyahéjak – is okoztak csúszásos baleseteket, mindazonáltal a gyalog közlekedők elsősorban a banánhéjaktól rettegtek – napjainkban már tudományos kísérletek is alátámasztják, hogy az oszlásnak indult banánhéj az egyik legcsúszósabb gyümölcshéj a világon, szinte bármilyen föld- vagy padlótípuson.

A különféle lapoknak címzett olvasói levelek számtalan alkalommal követelték a kérdésben a törvényi úton történő fellépést, és a banánhéjakat eldobálók súlyos bírságolását.

Theodore Roosevelt későbbi elnök, aki 1894 és 1897 között New York város rendőrkapitánya volt, valósággal hadat üzent a banánhéjaknak, és egy rendőreinek tartott beszédében is csúszós mivoltukat említette elsődleges veszélyként.

Nem csak New Yorkban okoztak általános aggodalmat az eldobált banánhéjak. A Missouri állambeli St. Louis vezetése betiltotta közterületen való eldobásukat, és halálos banánhéj-balesetekről szóló hírek érkeztek ekkoriban a banántermesztő Panamából is, ahol nyilvánvalóan igen gyakori jelenség volt az eldobott héj. Ezen esetek gyakorisága azonban messze eltörpült a New Yorkban tapasztalható arányokhoz képest.

1. Járványszerű balesetek
2. Rejtőzködő veszély
3. Gyökeres változások

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

6. A trianoni békediktátum és következményei
II. Népesség, település, életmód

• Amikor megkondultak a harangok: 101 éves a trianoni békeszerződés
• A magyar-román diplomáciai kapcsolatok megszűnésével fenyegetett Ceaușescu falurombolási terve
• „Burgenlandért Sopron”– egy szavazás, amely megmásította a trianoni döntést
• Csak mélyítette a szakadékot győztesek és legyőzöttek között a kisantant létrejötte
• Hiábavaló volt a magyar delegáció minden érvelése a trianoni béke feltételeivel szemben
• Így került Erdély 100 éve a románokhoz
• Milyen szerepet játszott Tisza István az 1918-as „nagy összeomlásban”?
• Az orvos, a macskakő és az angol beteg – így írta át egy sikeres műtét a trianoni határokat
• Hat rövid életű állam Magyarországon, amelyet elsodortak a trianoni béke viharai