„Ne hidd, hogy vak vagy bolond voltam” – Donna Rachele, az olasz diktátorné

Rávetette magát férje szeretőjére

Rachele Guidi, 1890. április 11-én született Predappio kisváros Salto nevű részében. Az elemi iskolában Rosa Maltoni volt a tanítónője, akit alkalomadtán a szintén tanítói végzettségű, ám a pályához kevés elhivatottságot érző fia, Benito helyettesített. Rachele nem volt még tízesztendős, amikor 1899-ben édesapja halálakor családjával a közeli Forlì városába költözött. Közben elhunyt Mussolini édesanyja is, és a megözvegyült férj, Alessandro Mussolini, miután fölhagyott tanult szakmájával, a kovácsmesterséggel, szintén a városba költözött.

Egy kisvendéglőt nyitott, amelynek működtetésében Rachele édesanyja is segítségére volt. Rachele és Benito 1907-ben találkoztak újra. Kapcsolatuk két éven keresztül erősödött, mindaddig, amíg az ismeretlen szocialista Mussolinit, az akkor még Ausztriához tartozó Trento városába szólította a politika. Hazatérésekor, 1909 decemberében aztán elhatározták, hogy megpróbálják együtt. Közös életük első színhelye Forlì volt, ahová Mussolinit a szocialisták kinevezték titkárnak.

Az igen ambiciózus Mussolini társaként a fiatal lánynak nem volt könnyű élete. Öt gyermekük közül első, Edda 1910. szeptember 1-jén ebben a városban látta meg a napvilágot. A szülők rendezetlen családi viszonya miatt – nem voltak házasok – az anyakönyvben ez szerepelt: Benito Mussolini lánya, az édesanya ismeretlen. Innen származik a később többször felbukkanó szóbeszéd, miszerint Edda igazi édesanyja valójában nem is Rachele, hanem az az Angelica Balabanoff volt, akit a fiatal forradalmár Mussolini még a svájci esztendők alatt ismert meg.

A hihetetlenül szerény körülmények és a sokasodó, egyre többszöri kalandokról szóló pletykák ellenére Rachele élete egyik legboldogabb pillanataként tekintett a Forlìban töltött három esztendőre. Ahogy ezt évtizedekkel később legkisebb fiának, Brunónak mesélte: „életem egyik legszebb időszaka volt. Édesapád, aki az »Osztályharc« című szocialista hetilapot szerkesztette, annyira a minden volt a számomra, mint soha többé azt követően. 120 lírát keresett egy hónapban. Húszat a pártnak kellett befizetnie, tizenöt a lakbérre kellett. Az összes többit nekem adta, én pedig, halálugrásokat csináltam, hogy sikerüljön félretenni valamit”.

Polgári házasságot 1915. december 16-án a lombardiai Treviglióban kötöttek. Az időközben katonának bevonult Mussolinit ugyanis akkor a város kórházában ápolták paratífusszal. A házaspár második gyermeke, Vittorio 1916-ban született. A következő év februárjában Mussolini egy gránáttámadás során súlyosan megsebesült, a frontra többé nem is tért vissza.

A milánói katonai kórházban lábadozott, hogy később ismét belevesse magát a politikai csatározásokba. Azokba a küzdelmekbe, amelyben a világháborút közvetlenül megelőző időben többek között egy fiatal, trentói születésű nő, Irene Dalser volt segítségére. Ám ez az ismeretség, sok másikhoz hasonlóan, több volt munkakapcsolatnál.

Ida Irene Dalser ugyanis már 1913-ban viszonyba keveredett az akkor még az országos szocialista pártlapot, az Avanti!-t igazgató Mussolinivel. Kapcsolatukból, 1915-ben, még gyermek is született, Benito Albino, akit Mussolini elismert, és akiről gondoskodott. Ekkor sokak szerint az elkeseredett Rachele az öngyilkosságot fontolgatta, annál is inkább, mert egyesek Mussolini és Dalser 1914-es egyházi esküvőjéről suttogtak.

A sebesüléséből lábadozó férjét meglátogató Rachele kínos módon szembesült a számára szomorú valósággal. „Azon melegében nem ismertem föl. Ő ismert meg engem. A szobában, ahol apád volt, sértegetve rágalmakat szórt rám üvöltve: »Én vagyok Mussolini felesége. Csak nekem van jogom, hogy a közelében legyek!« Az ottlévő katonák nevetni kezdtek. Nos, akkor dühösen rávetettem magam, és megragadtam a nyakánál. Ágyából, a sok, mozgását akadályozó kötéstől múmiához hasonló Benito megpróbált közbelépni. Fölkelt, hogy leállítson minket, egy orvos és két ápoló is azon volt, hogy szétválasszon minket. Dalser ekkor gyorsan visszavonult. Én viszont sírni kezdtem” – idézte fel a már említett Bruno fiának a kellemetlen találkozást. Irene Dalser egyébként 1937-ben, fia, Benito Albino pedig 1942-ben hunyt el, mindketten elmegyógyintézetben.

1. Rávetette magát férje szeretőjére
2. Megeszed, ami a tányérodban van!
3. A bölcs donna

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

10. Államalapítás és az új rend megszilárdulása Magyarországon a 10–13. században
III. Egyén, közösség, társadalom, munkaügyi ismeretek

• Valószínűtlen, hogy csúf külsejű lett volna Könyves Kálmán
• A fogadalmat tett Szent Margit az első férjjelöltjét, a lengyel királyt látni sem óhajtotta
• Férje halála után számos megaláztatást kellett elviselnie Árpád-házi Szent Erzsébetnek
• 10 érdekesség az Árpád-házi királylányokról
• Egyensúlyteremtő képességében rejlett Szent István sikereinek titka
• A legenda szerint a tatárdúlástól is imával mentette meg Lengyelországot az aszkéta életű Árpád-házi Szent Kinga
• Nem talált kiutat királysága és alattvalói érdekellentéteiből IV. László
• Apja és fia tevékenysége is árnyékot vetett IV. Béla uralkodói törekvéseire
• Öt trónkövetelő, akinek valóban volt esélye a magyar korona megszerzésére