Nagy óvatossággal lehet csak megóvni a számtalan veszély fenyegette Akropoliszt

2024. február 4. 16:05 Múlt-kor

Korábban

Műemlékvédelem a modern időkben

A széles skálájú, modern eszközökkel dolgozó restauráció az Akropoliszon 1975-ben kezdődött, és tulajdonképpen még a mai napig is tart. A műemléket háromféle veszély fenyegeti: kémiai, biológiai és mechanikai. Az első csoportba tartozó fenyegetések nem tűnnek komolynak, de ha végiggondoljuk, hogy mi milyen környezeti hatások érik a szabad ég alatt álló műemlékeket, akkor nagyon is fontossá válnak.

Az Akropolisz és az Erekhtheion (b) a felújítások előtt, az 1900-as vagy 1910-es években

Nagy kihívás a restaurátorok számára az is, hogy a legújabb korban meghatározóvá vált koromszennyeződést eltávolítsák a márványszobrokról. Mind a lerakódások, mind pedig az óvatlan tisztítás is visszafordíthatatlan károkat tud okozni, ezért ezeket a szobrokat leszerelték, zárt térbe szállították és a helyükre hiteles másolatot állítottak ki. Az Akropolisz alatt elterülő modern nagyváros szennyezőanyag-kibocsátása, valamint a savas eső olyan tényezők, amelyek számottevően károsíthatják az ókori emlékeket.

A biológiai veszélyek között szerepelnek a penészgombák, a zuzmók és a madarak is. Utóbbiak ürüléke szintén komoly károkat tud okozni. Természetesen a falközökben és résekben megtelepedő kisebb növényeket is szükséges eltávolítani, hiszen a gyökereikkel szétfeszíthetik az egymáshoz illesztett köveket.

Munkások a restaurálás során 1921 és 1933 között

A mechanikai károk alatt a földrengések, lőporrobbanások, ágyúzások, a hőtágulás, a tüzek és a fagyok okozta sérüléseket értjük, amelyeknek a kijavítása korántsem olyan egyszerű és kézenfekvő, mint amilyennek elsőre tűnik.

Manapság már olyan anyagokat és technológiákat alkalmaznak, amelyek nem roncsolják az eredeti ókori emlékeket, sőt, színekkel is jól megkülönböztethetővé teszik, hogy az egyes épületekben melyik kő eredeti, és melyik másolat.

Ez azért szükséges, hogy a látogatók, illetve a későbbi korok kutatói is tisztában legyenek azzal, hogy mely részek azok, amelyek később ki lettek egészítve. Ahol csak lehet, a felújítások során ugyanúgy pentelikoni márványt használnak, mint az ókori athéniak.

előző oldal következő oldal 3 / 4