Nagy hatást gyakorolt egy Flandriából érkezett oltárkép a firenzei művészekre
2020. december 25. 11:43 Halász Rita
Nagy jelentőségű művészeti esemény bolygatta fel 1483. május 28-án a firenzei polgárok életét. Flandriából a tengeren keresztül megérkezett Hugo van der Goes Jézus születését ábrázoló impozáns méretű szárnyas oltára. Szicíliát is érintve az Arno folyón jutott fel Firenzébe. Itt tizenhat férfi szállította a Santa Maria Nuova kórház Sant’ Egidio templomába, ahol a Portinari család kápolnájában állították fel. Habár nem ez volt az első flamand alkotás, amivel a firenzei művészek találkoztak, egyértelműen ez gyakorolta rájuk a legnagyobb hatást. Különösen az arcvonások valósághű ábrázolását és a tárgyak, illetve a táj aprólékosan részletező festésmódját dicsérték. De hogy kerül Flandriából Itáliába egy oltár?
Védőszentek gyűrűjében
Tommaso Portinari 1428-ban született Firenzében, de több mint huszonöt évig Brugge-ben élt a Medici család bankjának képviselőjeként. 1470-ben vette feleségül a szintén firenzei születésű Maria di Francesco Baroncellit. A férfi negyvenhat, a lány tizenöt éves volt. Tíz gyermekük született, ebből három szerepel az oltáron. Tommaso flandriai tartózkodása idején rendelte meg Hugo van der Goes németalföldi festőtől a Jézus születése oltárt, hogy a Portinari család kápolnáját díszítse.
A megrendelőt a bal oldalszárnyon látjuk két fia, Antonio és Pigello társaságában. A jobb oldalszárnyon felesége, Maria di Francesco Baroncelli látható lányukkal, Margaritával. A család ruházata és frizurái a korabeli flamand divatot követik. Az elrendezés szimmetrikus, a szülők térdelve, összetett kézzel imádkoznak, kicsivel mögöttük gyermekeik utánozzák mozdulataikat.
Pigello kivételével mindegyik családtagot a védőszentje kíséri: a családfő mögött piros ruhában, zöld köpenyben a mezítlábas Szent Tamás áll, kezében lándzsával. Mellette Szent Antal, aki harangot és rózsafüzért tart a kezében. A jobb oldalon mintegy tükörképként láthatjuk a család női tagjait és védőszentjeiket. A kibontott hajú Szent Margit piros köpenyben áll, kezében nyitott könyvet és keresztet tart, lábainál egy sárkány hever. Bár vészjósló tekintete és éles fogai félelmetes külsőt kölcsönöznek neki, jelenléte nem fenyegető, csak jelzésértékű, Szent Margit attribútumaként kapott helyet a képen.
Mellette díszes ruhában Mária Magdolna áll, kezében a kenőcsöstégellyel, amellyel a Biblia szerint bekente Jézus lábát. Nemcsak a család, de Mária Magdolna hajviselete, a borotvált homlok és a díszes, széles pánttal összefogott konty is követi a korabeli divatot. De vajon miért nem szerepel a képen a legkisebb gyermek, Pigello védőszentje? A válasz egyszerű. A kisfiút csak később festette rá az oltárra Hugo van der Goes. A gyermek még ráfért, de a védőszentjének már nem volt hely.
Észrevehetjük, hogy a szentek és a családtagok eltérő méretarányban kerültek a képre. A családtagok kisebbek, a szentek nagyobbak. Hugo van der Goes, bár teljes mértékben ismerte a reneszánsz anatómiáját és térszerkezetét, szándékosan nem alkalmazza azt, hanem visszatért a középkori hierarchiához. A méretbeli különbséggel a szereplők társadalmi és vallási hierarchiában elfoglalt helyzetét jelezte.
Bár az oltárkép három részből áll, a háttérben ábrázolt összefüggő narratív történet megszünteti a megosztottságot. A bal szárnyon, a háttérben Máriát és Józsefet látjuk, amint Betlehem felé tartanak a szamárral. A középső tábla hátterében egy angyal adja hírül a pásztoroknak, hogy megszületett a Megváltó, míg a jobb szárnyon a háromkirályok érkeznek lóháton.
Noha a múzeumokban az oltárokat szinte mindig nyitott állapotban látjuk, egykoron a liturgikus rendnek megfelelően zárták, illetve nyitották: vasárnap és a különböző ünnepnapokon, például karácsonykor és húsvétkor nyitva voltak, böjti időszakban és hétköznapokon pedig zárva.
A Portinari-oltár külső oldalszárnyaira a korabeli németalföldi hagyománynak megfelelően grisaille-technikával készült, szobrokat imitáló angyaliüdvözlet-ábrázolás került. Bal oldalon, egy fülkében Máriát látjuk, jobb kezét egy nyitott könyvre – feltehetően a Bibliára – helyezi, feje fölött a Szentlélek galambja repül. A jobb oldali szárnyon Gábriel arkangyal, bal kezében keresztes bot, jobb kezével felfelé mutat. Máriát a megszokott testhelyzetben örökítette meg a festő, Gábriel mozgásban lévő alakjának megformálása viszont sokkal eredetibb. Térde behajlik, kezei a levegőben, mintha épp most érne földet.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
ősz
Múlt-kor magazin 2014
- Mátyásdomb: Lonkai-kastély
- Mi volt Augustus sikerének kulcsa?
- Zrínyi kirohanásai
- Az ujj nélküli apáca titka
- A gulyáskommunizmustól a műanyag kilencvenes évekig
- Kémelhárítók „rendszerváltása"
- Színészből lett politikusok
- A maffia Tízparancsolat-értelmezése
- A szabadság kapujában – megjelent a Múlt-kor őszi száma
- Koholt vádak alapján hurcoltak kényszermunkára több százezer embert 14:20
- Művészfeleségek munkáiból készít kiállítássorozatot a szentendrei Ferenczy Múzeum 12:20
- Ritka Caravaggio-festményt állítottak ki Rómában 11:20
- Már az első percben gólt rúgott az Aranycsapat az évszázad mérkőzésén 08:20
- Máig nem derült fény a hírhedt géprabló, „D. C. Cooper” kilétére tegnap
- Egyedi humorával nyűgözte le a közönséget Latabár Kálmán tegnap
- Macbeth, a tragikus hős és VI. Jakab, a boszorkányos király tegnap
- A protestánsok sérelmei vezettek az első defenesztrációhoz Prágában tegnap
