Nagy csúszással és a tervezett építési költséget túlszárnyalva készült el az Operaház

Az önálló dalműszínház gondolatát báró Orczy Bódog, a Nemzeti Színház igazgatója fogalmazta meg, aki 1872-ben Lónyay Menyhért miniszterelnöknek címzett előterjesztésében így érvelt: „A főváros népességének folytonos szaporodása, a nemzeti műveltség mind nagyobb emelkedése, s a művészi élvek iránt mindinkább nyilatkozó érdekeltség már eddig is biztosan kimutatja a Nemzeti Színház jelen állásának, ti. a drámai és operai szak egy épületbe szoríttatásának tarthatatlanságát, és annak szükségességét, hogy a mind jobban szerteágazó művészi követelmények kielégítéséért több hely és alkalom nyittassék.”

Az Operaház megépítése Pest, Buda és Óbuda 1873-as egyesítése után került napirendre. Az előkészítéssel foglalkozó Fővárosi Közmunkák Tanácsa különböző helyszíneket vett fontolóra s ezekre vonatkozó kalkulációkat kért Ybl Miklós és Linzbauer István építészektől.

Mind közül a Sugár (ma Andrássy) út menti Hermina tér bizonyult a legjobbnak és legolcsóbbnak, ahol akkor ócskapiac működött.

A kivitelezéshez a Municipális Hitelintézet - amely itteni telkeinek értéknövekedését remélte - 250 ezer forintot, Pest városa 403 ezer forintot ajánlott fel, az uralkodói udvartartási költség művészeti célokra fordítható keretéből 1 millió 608 ezer forintot biztosítottak a kiadásokra.

I. Ferenc József 1873. július 25-én adta hozzájárulását az építkezés megkezdéséhez. A vázlattervek elkészítésével Ybl Miklóst bízták meg, s ő lett a később kiírt pályázat nyertese is.

Ybl többször átdolgozta pályaművét, mire kialakult az addigi összes elképzelés előnyeit magában foglaló, neoreneszánsz stílusú végső épületterv: nem csupán a szerkezetet és a rendkívül gazdaságos belső térelrendezést dolgozta ki, de még a rézkilincsek, fogantyúk, falikarok és csillárok mintáit is megtervezte.

A földmunkákat 1875. október 11-én kezdték el, a bokrétaünnepséget 1878. december 7-én tartották. A munka az évtized végén anyagi nehézségek miatt lelassult, a munkálatokra hatással volt a bécsi Ringtheater 1881-es leégése is, mert ezután szigorítottak a tűzbiztonságon.

A munkálatok 1882-ben gyorsultak fel, amikor Tisza Kálmán miniszterelnök leiratban mondta ki: a dalszínház építését 1884 közepére be kell fejezni, s ehhez minden támogatást biztosított.

A teljes költség végül a kalkulált 2 millió 100 ezer forint helyett 3.337.316 forintra és 22 krajcárra rúgott, a nézőtérre a tervezett 2000 helyett 1220 ülőhely került. Ugyanakkor a színház technikai felszereltsége és építőművészeti kivitelezése a maga korában meghaladta Európa legjelesebb operaházainak színvonalát.

A kivitelezésben magyar cégek vettek részt: a kőművesmunkákat Hofhauser Lajos, az asztalos- és ácsmunkákat Neuschloss Károly és fia, a díszlakatos munkákat Jungfer Gyula végezte, az öntöttvas elemeket az Oetl- és a Schlick gyárak szállították.

A világon elsőként itt alkalmazták a vasszerkezeteket használó, vízhidraulikával működtetett színpadgépezetet. A szobrok és festmények megalkotását neves művészekre, köztük Stróbl Alajosra, Than Mórra, Székely Bertalanra és Lotz Károlyra bízták.

A megnyitó ünnepség, amelyet 1884. szeptember 27-én I. Ferenc József jelenlétében tartottak, a felfokozott érdeklődés miatt kis híján botrányba fulladt: a kíváncsi tömeg betört az előcsarnokba, és a rendőröknek csak nehezen sikerült kituszkolniuk az embereket az épületből. (Az incidens közrejátszhatott Thaisz Elek budapesti rendőrfőkapitány kevéssel későbbi lemondásában.)

Az ünnepi műsoron Erkel Ferenc Bánk bánjának első felvonása, a Hunyadi László című opera nyitánya és Wagner Lohengrinjének első felvonása szerepelt, a zenekart Erkel Ferenc és Erkel Sándor vezényelte.

A budapesti Operaház első társulatát a Nemzeti Színház addigi operatársulatának tagjai - élükön Erkel Ferenc főzeneigazgatóval, Erkel Sándor karnaggyal és Káldy Gyula főrendezővel - alkották, az intendáns báró Podmaniczky Frigyes lett, a repertoáron 37 opera és 7 balett szerepelt.

Az első ősbemutatóra 1885-ben került sor, amikor Erkel Ferenc István király című operáját állították színpadra. Az Operaház első „aranykora” az 1888-ban kinevezett igazgató, Gustav Mahler nevéhez fűződik.

Az addig túlnyomórészt olasz repertoár mellett ő mutatta be először Wagner Ring-tetralógiájának két darabját, valamint Mascagni Parasztbecsületét, amelyet a budapesti siker indított el világhódító útjára.

1945 óta az intézmény hivatalos neve Magyar Állami Operaház. 1951-ben a közönség igényeinek növekedése miatt az Operaházhoz csatolták a Városi Színházat, amely 1953-tól az Erkel Színház nevet viseli.

Az operatársulat mellett az Operaház ad otthont a Magyar Nemzeti Balettnek is. A budapesti Operát az elmúlt 130 évben többször felújították, korszerűsítették, első alkalommal 1912-ben. 1980-1984-ben teljes körű rekonstrukciós munkákat végeztek el az épületen, amely az 1984. szeptember 27-i centenáriumi díszelőadáson ismét teljes fényében ragyogott.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

­ősz
Múlt-kor magazin 2019

• Széchenyi Zsigmond vadászkalandjai
• Az 1990. októberi taxisblokád
• Az amerikai modernizmus első nagyasszonya
• 1918 - Az őszirózsás forradalom tündöklése és bukása
• A zselízi Eszterházy-kastély
• 1849 - Az aradi vértanúk tragédiája
• A szesztilalom rettegett szélmalomharcosa
• A Drechsler-palota különc asztaltársasága
• Hét híresség, akit elutasítottak a seregtől