Mondvacsinált alappal telepíttette ki Berija a csecsenek százezreit
2024. február 23. 20:20 Múlt-kor
Korábban
Berija tollvonása és az exodus
A Harmadik Birodalom katonai hírszerző és elhárító szervezete, az Abwehr Schamil nevű észak-kaukázusi különleges egysége (Nordkaukasisches Sonderkommando Schamil) a csecsenek segítségére is számított. 1942. augusztus 25-én kilenc szabotőr jelent meg az ingusföldi Berzki mellett, hogy kiképezze a helyi csecseneket. Céljuk az volt, hogy mielőtt a visszavonuló szovjet csapatok lerombolnák, megszerezzék és az 1. német páncéloshadsereg megérkezéséig megtartsák a grozniji olajfinomítót.
A német offenzíva az oroszok lakta Malgobek elfoglalása után azonban megakadt, az Iszrailovval folyó tárgyalások ugyanis eredménytelenül zárultak: a csecsen vezér nem volt hajlandó lemondani a felkelés vezetéséről és kitartott amellett, hogy a németek ismerjék el Csecsenföld függetlenségét. A németek Iszrailovot megbízhatatlannak, terveit pedig megvalósíthatatlannak tartották, s bár sikerült néhány szabotázsakciót véghez vinni, a német–csecsen szövetség végül meghiúsult.
A csecsen–német kapcsolatok mélysége régóta vitatott része a történettudománynak. Bár a kapcsolatfelvétel valóban megtörtént, a két népet mélyen gyökerező ideológiai ellentét (önrendelkezés vs. imperializmus) választotta el, az egymás iránti bizalom alacsony fokon állt, maga Iszrailov pedig erős ellenérzéseket táplált Hitlerrel szemben.
A szovjet titkosrendőrség, az NKVD véreskezű vezetője, Lavrentyij Berija és munkatársai valószínűleg már 1942 nyarán fontolgatták a soknemzetiségű Észak-Kaukázus némely nemzeteinek kollektív büntetését, ami egyáltalán nem volt idegen az orosz birodalmi hagyománytól. A csecsenek és ingusok Közép-Ázsiába való áttelepítésére Sztálin megbízásából Berija adott utasítást. A Chechevitsa (Lencse-hadművelet) elnevezésű, a csecsenek által gyakran Aardakh (Exodus) néven illetett kitelepítésre végül 1944. február végén, több hónapos előkészületek után került sor.
Berija Szvetlanával, Sztálin lányával. A háttérben Sztálin és Lakoba.
A szovjetek jó előre felkészültek az őket komoly szervezési kihívás elé állító deportálásokra. Az egyik magas rangú NKVD-tiszt, Bogdan Kobulov 1943 októberében érkezett Csecsenföldre, hogy „jogi” alapot találjon a lázadások elfojtására. Mint azt a Berijának küldött novemberi táviratában leírta, „38 vallási csoport működik Csecsenföldön legalább 20 ezer taggal, akik szovjetellenes tevékenységet folytatnak, segítik a banditákat és a német szabotőröket, és fegyveres ellenállásra szólítanak fel a Szovjetunióval szemben".
Visszatérés kérdőjelekkel
A lakosság az utolsó percig úgy tudta, hogy azért terelik össze őket a nagyobb épületekbe, illetve terekre, mert tájékoztatást kapnak a területen folyó hadgyakorlatról. Nem így történt. A kitelepítésnél nem számított a társadalmi státus: egyszerű parasztokat, munkásokat éppúgy bevagoníroztak, mint a kulákokat és egyéb „osztályellenségeket” vagy helyi kommunistákat. Az utolsó szerelvény a csecsen és ingus pártfunkcionáriusokat szállította a „fényes jövő” felé.
Tízezren már a Közép-Ázsiába irányuló transzportot sem élték túl, ám a szenvedések a kazah és kirgiz földön sem értek véget. A helyi hatóságok ellenségesen fogadták a jövevényeket, számos kolhoz nem volt hajlandó befogadni és foglalkoztatni őket. Az érkezés utáni első három évben a csecsenek közül további 100 ezer halt meg éhezés, fagy és betegségek következtében.
A Minisztertanács 1957-ben, négy évvel Sztálin halála után hozott rendelete engedélyezte az elnyomott nemzetiségeknek a szabad utazást a Szovjetunión belül, ami megnyitotta az utat a hazájukból elűzött csecsenek számára a visszatérésre. A Csecsen–Ingus ASZSZK-t ugyan visszaállították, de a hazatérők nem számíthattak sok jóra: házaikat addigra elfoglalták, a csecsen nyelvű iskolákat felszámolták. Sokan a hegyvidéki körzetek helyett az alacsonyan fekvő sztyeppéken és Groznijban találtak maguknak új otthont, a hatalom célja ugyanis a csecsenek asszimilációja, Csecsenföld és Ingusföld multietnikus jellegének megteremtése volt, amivel elejét akarták venni egy esetleges felkelés kirobbanásának.
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
27. Az első világháború és következményei
VI. Nemzetközi konfliktusok és együttműködés
- Utazás a frontra, spanyolnátha, leleplezett viszony: mozgalmas év volt Franklin Roosevelt számára 1918
- A gránát még célt tévesztett, a lövések halálosan megsebesítették a főhercegi párt Szarajevóban
- Amikor megkondultak a harangok: 101 éves a trianoni békeszerződés
- Az első világháború harcainak valóságos időkapszulája került elő az olasz Alpokban
- Románia hadba lépését késleltette, Olaszországét azonban már nem tudta megakadályozni a gorlicei áttörés
- Háború, spanyolnátha, leleplezett viszony – sok fordulatot hozott Franklin Roosevelt életébe az 1918-as év
- Bár ebben reménykedett, Fritz Haber vegyi fegyverei nem tudták eldönteni az I. világháborút
- Az I. világháborús francia sisakok nagyobb védelmet nyújtottak, mint a mai amerikaiak
- Sártenger, életveszély és felelősség – az első világháború futárai
- Az első világháborúban kozákezredet vezetett az utolsó iráni sah tegnap
- Alig váltott ki sajtóvisszhangot a hajdúszoboszlói fürdő két háború közti megnyitása tegnap
- Önmaga védelmét látta el Fidel Castro a Moncada laktanya csúfosan végződő ostroma után tegnap
- Sikert sikerre halmozott a diplomáciában uralkodása idején I. József tegnap
- Interaktív technikai eszközök is segítik a geszti Tisza kastély kiállításának megismerését tegnap
- Cselszövéseivel saját magát is halálra ítélte Lope de Aguirre tegnap
- Folyamatosan lehet jelentkezni az MFB Otthonfelújítási Programjára tegnap
- Visszatér az éjszakai felvonulás a Debreceni Virágkarneválra tegnap