2024. őszi különszám: Ármány és szerelem a Fehér Házban
ITT vásárolhatsz termékeinkből

Minden kiküldetésük előtt bizarr szertartást végeztek el az azték kereskedők

2024. május 20. 18:05 Múlt-kor

Szerencsejátékon elbukott szabadság

Az azték társadalom két részre tagolódott: nemesekre, valamint közrendűekre. Bár a nemesek mindössze az azték népesség 5–10 %-át tették ki, a földek mellett a legfontosabb kormányzati, valamint katonai pozíciók is a kezükben voltak. Kiváltságaikat törvények rögzítették.

Az utcán csatangoló nemeseket nem volt nehéz beazonosítani. Színes gyapotköpenyük és tollkoronájuk, csillogó nemesfémekből (arany, jáde stb.) készült ajak- és füldíszeik láttán otthonában valószínűleg naponta több ezer közrendű lakos emlékezett meg róluk cifrább kifejezések kíséretében.

Az előkelők öltözködésénél már csak villáik voltak hivalkodóbbak. Egyes, többek között gőzfürdővel, ceremóniateremmel és raktárhelyiséggel felszerelt nemesi paloták több mint egy hektárnyi területen terültek el, ahol a férfiaknak és a feleségeknek külön épületrész állt rendelkezésre, és még az ajtófélfák is cédrustól illatoztak.

Ezzel szemben a közrendűek a városok szélén épített, gyakorlatilag csak alvásra használható házaikban laktak. A feleségek a nemeseknek adóként juttatott gyapotköpenyeket, quachtlikat szőttek, elvégezték a ház körüli munkákat, és ők vitték a terményt a piacra értékesíteni. A férfiak általában a földeken dolgoztak, sokszor pedig harcba hívták őket.

A közrendűek legalsó rétegét a rabszolgák alkották. Rabszolgasorba többféleképpen is kerülhetett az ember. Gyakori volt a szerencsejáték miatt történő eladósodás.

Az aztékok a köztereken a mai táblás játékokhoz hasonló patollival, valamint a közép-amerikai labdajátékkal, a tlachtlival múlatták az időt, a nézők pedig aranyban, jádéban, vagy akár a kvézál madarak színes tollaiban is fogadhattak a győztesre. Annak, aki veszített, sokszor nem maradt más lehetősége, mint rabszolgának állni.

Előfordult, hogy valaki önként mondott le szabadságáról, mert nem tudta eltartani magát és családját. A rabszolgasors azonban nem feltétlenül szólt örökre. Volt, aki csak néhány évre került alárendelt helyzetbe, a rabszolgák utódainak szabadságát pedig törvény garantálta.

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

2024. ősz: 1944 – A szégyen éve
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
12 450 ft 9 990 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 14 990 Ft
Tenochtitlán központja a főtérrel és a Templo Mayorral, az óriási kettős lépcsős piramissalNemesek ábrázolásai a 16. századi, ún. firenzei kódexből.Illusztráció a tenochtitlániak mindennapi életérőlRészlet az ún. Fejérváry-Mayer kódex nevű prehispán azték kézirat egy paneljéből, amely egy kezében legyezőt tartó, kézál madarakat szállító azték kereskedőt ábrázolA feltételezések szerit Tezcatlipoca istent jelképező azték maszk, amelyet egy emberi koponyáról mintáztak. A hátulja nyitott, és bőrrel bélelt.Azték pap Huitzilopochtli hadistennek ajánlja fel egy feláldozott ember szívétA jellegzetes azték „lebegő kertek”, azaz chinampák egy illusztráción. Az aztékok egész Mezoamerika leghatékonyabb mezőgazdasági módszereit eszelték ki azáltal, hogy a mocsaras területeket termékeny, művelhető földdé alakították.

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!

Bezár