Milyen volt rabszolgának lenni az ókori Rómában?
2015. március 9. 08:48 Csernus Szilveszter
Korábban
Rabszolgatartó rabszolgák
Amíg Róma uralma nem terjedt túl Latiumon, a nagycsaládi naturálgazdálkodás keretei között a rabszolgáknak nem sok szerep jutott. Bár Veii etruszk város i. e. 396-os elfoglalása révén nagyszámú rabszolga került Rómába, a gazdasági viszonyok lényegében nem változtak Itália meghódítása után sem. A rabszolga inkább a házközösség tagja volt, és helyzete a család gyermekéhez hasonlított, a házközösségi kultusz révén sírhelye ugyanúgy vallási helynek számított, akár egy szabadé, sőt a rabszolga ura helyett jognyilatkozatot tehetett, ám ezt csak féloldalas szerződéseknél engedték, ugyanis urának kötelezettségeket nem, csak jogokat szerezhetett.
A pun háborúk nem csak Róma nagyhatalommá válásában jelentettek mérföldkövet, az archaikus gazdálkodás is átalakult, a rabszolgák ebben az időszakban áramlottak a birodalomba. Ennek következtében alakult ki a 30-50 hektár nagyságú villa rustica, amely a leghatásosabb gazdálkodási formának bizonyult. A Gracchusok reformjai még megkísérelték a kisparaszti birtokok megmentését, de Róma gazdasága végérvényesen a rabszolgák termelésétől kezdett függeni.
Ahogy fejlődésnek indult a római gazdaság, úgy lett eleinte a rabszolgák helyzete is kedvezőbb. Hogy kihasználják a rabszolga vállalkozási kedvét, esetleg tehetségét, az úr különvagyont, ún. peculiumot engedett át rabszolgája részére, amelynek keretében az kereskedelmi ügyleteket folytathatott, a hasznon pedig urával osztozott.
A rabszolga peculiumába további rabszolgák is beletartozhattak, azaz a rabszolga is tarthatott rabszolgákat (ezeket ún. al-rabszolgáknak, servus vicariusnak hívták). Ez a vállalkozó-rabszolga már szerződéseket is köthetett a különvagyon erejéig, amelyek peresíthetetlenek voltak, azaz az állam ezeket nem "védte meg", betartásuk a két fél becsületén múlott. A rabszolgatartó tulajdonjoga azért megmaradt, a peculiumot indokolt esetben visszavonhatta.
A latifundiumon dolgoztatott, helyzetükkel elégedetlen rabszolgák a késő köztársaság idején három felkelést (i. e. 135-132, 104-100, ill. 73-71) is kirobbantottak. Az első kettő Szicíliában tört ki, nem véletlenül: a "Földközi-tenger éléskamrájának" tartott sziget termékeny földjein sokszor már azért is megbüntették a robotoló rabszolgákat, ha szólni mertek; ezt elégelte meg az Eunus, majd Salvius vezetése alatt felkelő több százezer rabszolga. De ahogy Szicíliában, úgy Itáliában is néhány év alatt Róma helyreállította a rendet, amit a szökött trák gladiátor, Spartacus alatt harcoló hatezer, a Via Appia mentén keresztre feszített rabszolgafelkelő teteme jelzett.
Az Augustus császár nevével fémjelzett Pax Romanát Róma aranykoraként szokás számon tartani. Ekkorra a villa rusticák helyét a latifundiumok vették át, ahova a győztes háborúk folyamatosan szállították a rabszolgákat. Ebben az időben a birodalom hozzávetőlegesen 50 milliós lakosságának 25-30%-a volt rabszolga, tehát a termelés javarészét ők végezték.
Az Augustus-kori Róma gyarapodásából a rabszolgák nemigen részesülhettek. Az első princeps idején született meg az a közismert rendelet, amely szerint, ha az úr gyilkosság áldozata lett, a vele egy fedél alatt lakó, vagy éppen kíséretében tartózkodó rabszolgákat ki kellett végezni, hacsak urukat nem a saját életük veszélyeztetésével próbálták megmenteni. (senatus consultum Silanianum). A császárkor emellett egy sor olyan rendelkezést is hozott, amely korlátozta a rabszolgák feletti korlátlan rendelkezést: büntették a rabszolga ok nélküli megölését, sőt túlzott kegyetlenkedésnél annak eladására kényszerítették tulajdonosát.
Támogasd a
szerkesztőségét!

történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.


20. Az 1956-os forradalom Magyarországon
VI. Nemzetközi konfliktusok és együttműködés
- A mesterek győzték le a tanítványokat a melbourne-i medencében 1956-ban
- Az elsöprő túlerővel szemben sem adták fel a harcot a magyar felkelők 1956-ban
- Kegyetlen megtorlás követte a reményekkel teli forradalmat
- Eredetileg orvosnak tanult Maléter Pál, az 1956-os forradalom honvédelmi minisztere
- A náci hadigépezet megtörése után az 56-os forradalom leverése is Zsukov marsallra várt
- Így működött a kádári megtorló gépezet
- Mumusok segítségével nyomta el Haiti népét François Duvalier tegnap
- A '80-as évek legendája, a Level 42 zárja idén a Paloznaki Jazzpikniket tegnap
- Titokzatos Mithrász-szentélyt tártak fel Córdoba közelében tegnap
- Mérgezéstől a gyomorrákig: nem csitulnak a viták Napóleon halála körül tegnap
- Elhunyt Kozma Dezső irodalomtörténész, az erdélyi magyar tudományos élet óriása tegnap
- Alig két hónapig uralkodott a politika áldozatává váló II. Károly királyunk tegnap
- Új reményt hoztak a porba sújtott Amerikának az angol könnyűzenei hódítók tegnap
- Borzasztó nyomorúságból emelkedett ki a független Libéria 2023.02.06.